A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
INNENKora tavasztól késő őszig folyik a munka az iskolai kertészetekben: pedagógusok irányításával tanulják meg a gyerekek a gyümölcs- és zöldségtermesztést, a mezőgazdasági kultúrák nemesítésével kísérleteznek, tanulmányozzák a terméshozam növelésének agrotechnikai módszereit. Sok különlegességet lehet látni Baskíria Ufai járásában, a milovszki középiskola diákjainak gazdaságában. Ilyen például az a takarmányrépa, amelyet Okszana Lavrentyeva (a képen) szedett, és amelynek a levele és a gyökere is rendkívüli méretű. A gépkocsiban ülő vagy attól eltávolodó autóvezető állandó telefonkapcsolatot tarthat fönn családjával, munkahelyével, ha vele van drótnélküli, hordozható telefonja. A készülék számlapja a sötétben világít, hogy megkönnyítse a dolgát an nak, akinek éjszaka támad beszélhetnéke. Memóriájában harminc számot őriz, így egyszerűsíti a tárcsázást. ADA Három kép egy arcról A rendező fiatal, jónevü, éleslátású. Pontosan tudja, kit keres. A baj csak az, hogy sehol sem találja. Dühöng, futkos, ideges. És keserű képpel állapítja meg: nincs egy magyar színésznő, aki megfelelne az elképzeléseinek. Egy nap fogja magát, repülőre ül és Varsóba utazik. — Kacér, jó alakú fiatal színésznőt keresek — kéri a lengyel gyártásvezető segítségét —, de olyat, akinek a szeméből sosem lehet kiolvasni: csípni vagy simogatni akar. Aki egyszer vágyakat ébreszt, máskor meg őrületbe kerget. Akiért reszketnek a férfiak, aztán hálát adnak az égnek, ha megszabadulnak tőle. Vagyis egy olyan lányra lenne szükségem, aki méz is, méreg is egy személyben. Töprengés nélkül jön a válasz: — Adrianna Biedrzyóska ... Ő az! Szép is, tehetséges is. A legfelkapottabb lengyel színésznők egyike. Huszonnégy éves. A főiskolát Lódzban végezte el, ma a varsói Teatr Nowy tagja. Mindig más, de mindig izgalmas. De figyelmeztetem: nehéz vele zöld ágra vergődni! Nem könnyű eset. Szép, de... ... SZESZÉLYES — Tizenöt percem van; próbáról jövök és nagyon sietek — dobálta a szavakat, aztán levágódott az asztalhoz, s hogy zavarát leplezze: magabiztosan nézett a magyar rendezőre. Akkor látták egymást először. — A haja ... mondja, a haja miért lóg annyira a szemébe? — kérdezte finoman a harmincöt éves filmrendező. — Csak! — gyulladt ki a lány szeme, és megfagyott köztük a levegő. —• Ha egy picit hátra simítaná ... úgy, köszönöm. Látja, így még jobban tetszik nekem. A lány szája tátva maradt. — Tényleg? De hisz nekem olyan magas a homlokom, mint az Eiffel-torony! Ha hátrafésülve hordanám a hajam, még gátlásosabb lennék — forgatta ide-oda a fejét, s közben le is csillapodott. Aztán az volt a dolga, hogy hazudjon. Akármilyen kérdést is kap, hazudjon. Kitartóan és meggyőzően. Úgy, hogy feszültséget teremtsen minden válaszával. A rendező kérdezett, a lány hazudott. De olyan ravaszul, olyan zavarba ejtő arcátlansággal, mintha egész élete merő hazugság lenne. Pedig csak játszott! Amikor beírta a noteszába a budapesti próbafelvétel napját, már egészen nyugodt volt. Két perccel később pedig, amikor felállt az asztaltól, angyalként távozott. És Szurdi Miklós érezte, hogy megvan a Képvadászok j női főszereplője. ... MAKACS Próbafelvétel Budapesten. A tükör előtt: Adrianna Biedrzyúska. Egyszer rövid, szőke, máskor copfba kötött, barna, harmadszor göndör, sötét parókát húznak a fejére. „Ennek a lánynak minden jól áll" — jegyzi meg a sminkes és bólogatnak a többiek. Ada egy szót sem szól. Csak ül és hallgat. Aztán hirtelen lekapja fejéről a fekete kalapot, letépi a parókát és a széket csapkodva kiabálja, hogy nem, nem, nem! Ha nem, hát nem. Aztán újra a kamera előtt... Most derül ki: lesz egy jelenet a filmben, amikor a lány a meztelenségével próbál célt érni. — Mi? Hogy vessem le a ruhámat? — néz nagy szemekkel Szurdira. — Azt aztán nem! Én még egyetlen filmben sem vetkőztem és nem is fogok soha! Akkor inkább lemondok a szerepről. Szurdi oda-vissza magyaráz, ám a lány hajthatatlan. — Nem! Értsd meg, hogy nem! — hümmögi könnyes szemekkel. — Engem nem érdekel, hogy a szépségemre épül a szerep, én nem mutogatom magamat. — Jó, jó. Legfeljebb hátulról vesz majd a kamera. Azt, ugye megengeded? — Nem! Mondtam, hogy nem! Még hátulról sem! Szurdi, a rendező majd szétrobban a méregtől. Összeszorított fogakkal bámul a plafonra. De Szurdi, a magánember megérti a lányt es megkötik vele a szerződést. Öve a szerep. ...TÚLÉRZÉKENY Egy téglafal mögött, szombat délelőtt. Komor arccal, meggypiros ajkakkal, szomorú szemekkel kémleli az eget. Előbb még Pericles lányáról beszélt, akit Varsóban játszik, most meg azt mondja: — Ha nem úgy szólnak hozzám, ahogy azt elvárom, azonnal begubózom. De ha érzem, hogy szeretnek, akkor könnyű velem. — Kiskorodban is ennyire érzékeny voltál? — Talán nem. Bár a sorból akkor is kilógtam. Szigorúan neveltek a szüleim; ha sértve érezték magukat, bezártak a szobámba és hegedülnöm kellett. Azt hiszem, sok bajuk lehetett velem. Hiába kértek, hogy este nyolcra otthon legyek, én mindig elkéstem. És akkor kitört a patália. — A tanáraid milyen véleménnyel voltak rólad ? — Azt állították, George Sand vére folyik az ereimben. / — És igazuk volt ? — Igen. Ebben igen. — És ma? Ma könnyebb az életed? — Könnyebb, de nem könnyű. Ha nem csinálnék mindenből olyan nagy ügyet, biztos, hogy kevesebb gondom lenne magammal. De hát én már csak ilyen vagyok ... SZABÓ G. LÁSZLÓ (Markovics Ferenc felvétele)
