A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
A SZÉP ÉNEKSZÓ ÉLTETÉSÉÉRT együtteseket is vendégül látunk. Az utóbbi tíz évben felléptek már Gombaszögön a Csepeli Vasas, az Erkel Ferenc, a Bartók Béla, a Vidróczky, a Bihari János, a Bodrog, az Egri, a Mátészalka, a Vadrózsák és a Diósgyőri Vasas néptáncegyüttesek, továbbá a Fonográf, a Bojtorján, a Korái és a Spirit zenei együttesek Magyarországról, az Ogonyok, a Junoszty,' a Zakarpatyia, a Szvaljava népi együttesek az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságból, a Petkovin, a Bukowianie folklóregyüttesek Lengyelországból, a Likotex, a Szlovák Állami Népi Együttes, a Dargov, a Lúčnica, a Šarišan, a Zemplín, a Dimitrovec, a Gemer, a Stromiš, a Vagonár, a Magura, a Radosť szlovák tánc- és folklóregyüttesek, a Javomík és Kunovjan morva a Gomík, Sibice, Goráié lengyel nemzetiségi és a Svitanok, Karpatnyin, továbbá a Minčol ukrán nemzetiségi folklóregyüttesek. Vendéglátóik a hazai félhivatásos és amatőr együtteseink: az Ifjú Szívek, a Szőttes, a Bodrogközi, a Rozmaring, az Új Nemzedék, az llosvai, a Bódva, a Gömör, a Palóc, a Hajós, a Csallóközi, az Új Hajtás és a Csalló népi együttesek, illetve a Fehér Liliomszál, Tátika, Gortva gyermektánccsoportok, a Pöttömszínház, a Kis Fókusz gyermekkisszinpadi csoportok, a szilicei, a borzovai, a gesztéi, a hími folklór- és éneklöcsoportok, a Gömör, a Sajóvölgye, a Rozsnyói Munkásdalárda, a Csermely és a pelsőci (Plešivec) énekkarok, a Magyar Területi Színház, valamint a Forbax és Gravis zenei együttesek voltak. A kulturális ünnepély profilja is stabilizálódott. Műsorszerkesztésben kialakultak az állandó műsorformák: A szombat délután a hazai zenei (könnyűzenei) együtteseké. A kétévenként megrendezett táncdalénekesi és -zenei országos versenyünk, a Melódia gálaműsorát mutatják be a páratlan években, a páros években pedig országos hírű szlovák, illetve cseh együttes a vendég. A szombat esti műsor a rendezvény egyik föműsora. Általában olyan műsor, amely művészi, népművészeti szempontból értékes, példamutató és vonzó. Ekkor kerül sor a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Állami Opera, a Szovjet Fekete-tengeri Flottilla Művészegyüttese, a Szlovák Állami Népi Együttes, a kárpátaljai Ukrán Népi Együttes, a Szlovák Állami Dal- és Táncegyüttes, a Győri Kisfaludy Színház Operettegyüttese, a Lúčnica szlovák művészegyüttes, a Kapitány Nálepka Szlovák Katona Művészegyüttes, a Szőttes Népművészeti Csoport, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes és a Magyar Területi Színház bemutatkozására és egyegy alkalommal — amikor a Szlovák Televíték, melyik könyvemet tartom a legjobbnak, nem emlékszem, mit válaszoltam, most viszont azt mondom, az a regényem lesz a legjobb, amelyet most már, tehát a következő ötven évben mégiscsak biztosan megírok. Lukanényében (egyébként itt meg Csábon, Nagykürtösön. Óvárban is Csáky Károllyal voltam együtt) főleg gyerekek vettek részt a találkozón. Mivel én úgy szeretem a gyerekeket, mint a „félkegyelmű" Miskin herceg, ragyogó szemükkel, huncutan rejtélyes mosolyukkal nem tudok betelni, hát itt egyenesen boldog voltam. Pedig ők nem is kérdeztek tőlem semmit. Óvárban, ahol közvetlenül a templomból jöttek az emberek a találkozóra (persze nem jött el mindenki, aki a szent misén részt vett), zió ezt a műsort helyszíni közvetítésben sugározta — a legjobb műkedvelő együtteseink előadására. Gyermekek a gyermekeknek. Ez a vasárnap délelőtt hangulatos műsora. A legjobb gyermek művészeti kollektívák: tánccsoportok, báb-, színjátszó és esztrádcsoportok közös műsora. A Duna Menti Tavasz, a gyermektánccsoportok központi versenyeinek és a Csengő Énekszó győzteseinek a gálaműsora. Ilyenkor gyermekek vidám zajától hangos az olyan sokak által megénekelt gyönyörű völgy. A népek barátsága című, vasárnap koradélutáni népművészeti ünnepi műsor az ünnepély második főműsora. Néha helyet cserél a szombat esti fömüsorral. A legjobb népművészeti együttesek, szólisták, éneklő- és folklórcsoportok, valamint a vendégszereplő hazai nemzeti, nemzetiségi és külföldi együttesek közös gálaműsora. Általában szombaton éjjel is van színpadi előadás. A Magyar Területi Színház több előadással, a Szőttes Népművészeti Csoport a Tavasztrilógia című műsorával és a Gravis bratislavai magyar zenei csoport mutatkozott be az utóbbi években. Ezeknek az éjjeli műsoroknak különleges hangulatuk van. Még ha kevesebb is a nézőjük, mint a nappali műsoroké (2—3 ezer fő), akkor is érdemes megrendezni, mert nagy erkölcsi és kulturális hatásuk van. Az ünnepély kiegészítő rendezvényei: néprajzi és képkiállítások, szoborkoszorúzás, menettánc-bemutató, népmulatság, táncház, barlanglátogatás, körhinta, valamint az árusítással egybekötött népművészeti kirakodó vásár. A XXI. Országos Kulturális Ünnepélyt (1976) közvetítette először a Szlovák Televízió Kassai (Košice) Stúdiója. Azóta rendszeresen egy órás helyszíni közvetítést sugároz az ünnepélyről a bratislavai Televízió az egyes csatornán, így a nemzetiségi népi kultúránk és Gombaszög híre, internacionalista jellege eljut a köztársaság egész lakosságához. S mivel évek óta a magyar televízió is átveszi az anyagot, ott is megismerkedhetnek népi kultúránkkal. Az ünnepélynek 1985-ben volt a harmincadik évfolyama. Tekintélye ma már országos szintű és hírű. Az ország évi központi kulturális rendezvénysorozatában megvan a szilárd helye és elsődleges helyet foglal el magyar nemzetiségi kulturális életünkben. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvétele egy fiatalember közölte velem, hogy olyan verseket írok, amelyeket nem lehet elszavalni, ö legalábbis nem tudta, pedig szerette volna. Ettől paff lettem és bánatomban majdnem berúgtam. Utoljára hagytam a nagykürtösi találkozót, mert erről az jutott eszembe, amit Karinthy Frigyes írt egyszer, tudniillik: viccelnek az emberrel. Megérdemlem a sorsom, miért kevertem magam abba a hírbe, hogy humorista vagyok. Csaknem egy órát vártunk a kedves Csemadok-vezetőkkel a közönségre. Végül is — ha magamat is számítom: összesen tízen voltunk. Nem kell hát félnem attól, hogy a népszerűségbe belepusztulok. Zs. NAGY LAJOS 's A Csemadok tornaijai (Šafárikovo) szervezetének az 1985-ös évben egyik-másik kulturális rendezvényével sikerült kivívnia a városkában zajló „életre" odafigyelő lakosság teljes elismerését. Legutoljára azzal az ünnepséggel, melyet vegyes énekkara fennállásának tizedik évfordulója alkalmából szervezett. Hogy a közös éneklés iránti hódolat mennyire benne él az emberekben, bizonyítja az a széleskörű érdeklődés, amely végül is nagyszámú közönséget vonzott a művelődési ház más alkalmakkor majdhogynem üresen tátongó nagytermébe. Szép számban !-jepviseltették magukat a különböző járási szervek. Elhozták üdvözletüket a pelsőci (Plešivec), rozsnyói (Rožňava) és gömörhorkai énekkarok képviselői is. A kétórás ünnepség az ünnepi beszédből, a jubiláló kórust köszöntő rozsnyói, pelsőci és gömörhorkai énekkarok üdvözletének tolmácsolásából, az elismerő oklevelek kiosztásából az arra érdemes énekkari tagok között és a színvonalas kultúrműsorból állott. Az éneknek, dalnak mágikus ereje van. Bár furcsán hangzik, mégis igaz, az ének anyagtalan világteremtő eszköz. A finnek gyönyörű népi eposzában, a Kalevalában — mely oly közel áll hozzánk — a hős daliák Vejnemöjnen és Lemminkejnen dallal daloltak világot maguk és népük számára. Dallal daloltak szigetet, a szigetre fákat és virágokat, erős hajókat, mindent tudó tarkatetös szampót, dallal dalolták tönkre az ellenséget, űzték és semmisítették meg a gonosz erőket, hogy békés, biztonságos világot teremtsenek. Ha ezeknek tudatában most felidézzük az utolsó évek, hónapok, hetek világeseményeit, önkéntelenül kínálkozik a kérdés: Volt-e valaha is nagyobb szükség a dalra, mint ma? Tíz évvel ezelőtt a Csemadok tornaijai helyi szervezetének vezetősége elhatározta, hogy bekapcsolódik az országos kórusmozgalomba. Felhívással fordult a szervezet énekelni szerető tagjaihoz, hogy támogassák ezen elhatározását. A felhívás nyitott fülekre és lelkekre talált. Aránylag rövid időn belül, mintegy két hónap leforgása alatt — 1975. nov. 17-én — megalakult a Csemadok tornaijai helyi szervezetének vegyes énekkara, negyven fős létszámmal. Bár a kezdet kezdetén a kóruséneklés tudományáról csak nagyon keveset tudtunk (a sorok írója is énekkari tag) a lelkesedés és az egymásra találás öröme pótolta a hiányosságokat. A hétfő esték — mert ezt az időpontot választottuk énekgyakorlásra — ünnepi ragyogást kaptak. Igaz, a ragyogás az évek folyamán halványabb lett, s a negyven fős létszám a felére csökkent, de akik mindmáig hűek maradtunk a közös éneklés eszméjéhez, tudásban, fegyelemben, elkötelezettségben sokat gyarapodtunk. Belső vívódásaink, időnkénti megtorpanásaink szerencsére egyszer sem öltöttek olyan méreteket, hogy abbahagytuk volna a munkát. így egy töretlen, kerek tízéves évfordulót ünnepelhettünk. Tíz év már történelem. Vegyük most sorra legfontosabb eseményeit. 1975. november 17-e tehát a megalakulás dátuma. Röviddel ezután a Csemadok helyi szervezetének évzáró taggyűlésén megtartottuk bemutatkozó fellépésünket. Amikor felhangzottak a Tavaszköszöntő, a Béres vagyok, béres, a János bácsi hegedűje, a Hej sárelö akkordjai, valamennyien — énekkari tagok és közönség — egyöntetűen átéltük a teremtés magasztos érzését. Ettől fogva megragadtunk minden kínálkozó alkalmat a fellépésre itthon és a környező falvakban. 1977-re már sikerült „kiénekelnünk" annyi elismerést, hogy anyagi támogatást kaptunk a járási kulturális szakosztálytól egyenruha beszerzésére. Még abban az évben, október 21-re meghívást fogadtunk el a Nőszövetség Járási Bizottságától Hanvára (Chanava). ahol a Nő c. hetilap rejtvénysorozatának sorsolására került sor. Szereplésünkről méltató cikk jelent meg röviddel ezután a hetilapban. Ily módon bekerültünk nemzeti kisebbségünk köztudatába. 1978-ban vettük a bátorságot, és beneveztünk a IV. Kodály-napok országos énekkari versenyébe, de később úgy éreztük, hogy tudásunk még nincs a megfelelő szinten, s hogy egy esetleges kudarc nyomán fellépő kiábrándulást, kedveszegettséget elkerüljük, önként visszavontuk a jelentkezésünket. Ám kiderült, hogy az énekkar túlnyomó része egészséges optimizmussal szemléli a kórus küldetését. Nem csúcsok meghódításáért énekelünk, hanem a szép énekszó éltetéséért, nemzetiségi kultúránk gazdagításáért, megőrzéséért, mert amennyire igaz, hogy nyelvében él a nemzet, annyira igaz az is, hogy dalában él a nemzet. Tudatában vagyunk annak, hogy nemzetiségi kultúránk fontos pillére szocialista társadalmunknak. Az egynépű és egy kultúrájú ország mindig gyengébb, mint a több nemzetiséget és több kultúrát magáénak vallható ország. Társadalmunknak szüksége van tehát a mi kisebbségi létünkre, s a mi feladatunk azt megtartani anyanyelvűnk és nemzeti kultúránk bátor vállalásával. Talán ennek az okos öntudatnak köszönhetjük, hogy a kezdeti lelkesedés elcsitulása után is együtt maradtunk, létezünk, betöltjük küldetésünket. Rendszeresen szerepelünk a Tisovecen megrendezésre kerülő énekkarok járási seregszemléjén. Vendégszerepeltünk Rimaszombatban (Rim. Sobota), Rozsnyón s mindig szívesen elégítjük ki a kulturális rendezvények kóruséneklési igényeit. Pillanatnyilag ingadozva a 22—24 fős létszám között, mint kétszeres ezüstkoszorús énekkar működünk Barassó Katalin karvezetö irányításával. Ezzel a történelmi háttérrel szállt, egyre szállt a dal meghitt, biztonságos, emberi légkört varázsolva az öreg falak közé, felrázva és érzelmi egységbe kovácsolva a nézőtéren ülök és az énekesek lelkét. KOVÁCS MAGDA 7
