A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
A CSEMADOK GOMBASZÖG SAJÁTOSSÁGA A Csemadok KB központi népművészeti rendezvényének, az Országos Dal- és Táncünnepélynek a kettéválása óta az SZSZK Kulturális Minisztériuma megbízásából és annak irányelve alapján a Csemadok évente rendezi meg a csehszlovákiai magyar dolgozók Országos Kulturális Ünnepélyét. Ez az elnevezés jobban kifejezi a tartalmában módosult rendezvényt. A helyszín Gombaszög maradt, de a kiegészítő rendezvényekkel, az író—olvasó találkozókkal, a menettánccal díszített ünnepi felvonulást, a hősök emlékművének koszorúzási aktusát, a külföldi együttesek előzetes fellépését, a szakmai tanácskozásokat és kiállításokat Rozsnyón (Rožňava), illetve a járás különböző falvaiban rendezik meg. Az ünnepély a nemzetiségi kultúra ápolásának hosszú lejáratú kulturális tervére épül és a Kulturális Minisztérium által jóváhagyott irányelv alapján mutatja be a nemzetiségi népművészeti, illetve művészeti tevékenységet. Küldetése a népi és forradalmi hagyományok feltárásának szorgalmazása, színpadra állítása, valamint a fejlettebb nemzetiségi együttesek munkájának, eredményeinek a lemérése, fejlődésük további útjának a befolyásolása. Az ünnepély a nemzetiségi-népi, modem és társastánc-együttesek, hagyományőrző folklórcsoportok, színjátszó, esztrád és kisszínpadi kollektívák, népdal- és táncdalénekesek, szavalok, író—olvasó találkozók, és a további kulturális tevékenység országos öszszefogó rendezvénye. A Csemadok által évente-kétévente megrendezett kulturális seregszemléknek, a Duna Menti Tavasznak, a Jókai Napoknak, a Csengő énekszónak, a Tavaszi szél vizet áraszt... versenynek és a Melódiának a csúcsfesztiválja.. A műsorokban amatőr, félhivatásos és hivatásos együtteseink mellett a nemzetköziség eszmei kidomborítása érdekében szlovák, ukrán, lengyel, magyarországi és más nemzetiségű SZÉLJEGYZET Mindig nagyon vegyes érzésekkel megyek író—olvasó találkozóra. S noha részt vettem már néhányon, még most is lámpalázzal küszködök; nem vagyok jó előadó, versmondó még kevésbé, egyetlen versemet sem tudom fejből (nem úgy mint Petőfi, aki álmából felébresztve is el tudta mondani még a János vitézt is), de nem ez a legfőbb oka annak, hogy furcsán érzem magam egy-egy ilyen találkozón, hanem az, hogy nem vagyok igazán meggyőződve, igénylik-e az olvasók az ilyen ismerkedést, nemcsak a szervezők buzgósága hozta-e létre. S vajon nem csalódnak-e olvasóink, ha megismernek bennünket? Jómagam még szinte minden íróban, költőben kellemetlenül csalódtam, amikor személyesen megismertem (az egyetlen kivétel Veres Péter volt, akinek zsenialitása a személyes találkozáskor talán még lenyügözöbb volt, mint írásainak olvasása közben). Viszont ha hívnak, menni kell. Egyrészt, mert az illem és udvariasság játékszabályai így kívánják, másrészt, ezeket a találkozókat jobbára a Csemadok helyi szervezetei vagy járási bizottságai szervezik, s mivel jómagam is a szövetség dolgozója vagyok, félig-meddig a munkakörömbe tartozik a részvétel. (Ámbár nem sok erkölcsi, s még kevesebb anyagi elismerés jár érte). Decemberben a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban vettem részt négy író—olvasó találkozón; nem az én dolgom ezek értékelése, csupán néhány észrevételt akarok itt feljegyezni. A bussai és csábi találkozót az évzáró taggyűléssel kapcsolták össze, ezért ezeken voltak a legtöbben. Hiszen azoknak is ott kellett lenniök, akik úgylehet egy csöppet sem voltak rám kiváncsiak. Egyik helyen sem először jártam, Bussán például Gyurcsóval is voltam vagy tizenöt évvel ezelőtt, az örökmozgó lelkes költőre ma is szívesen emlékeznek vissza a bussaiak. Most viszont egyedül kellett állnom a sarat (majdnem jeget írtam, hisz odakint erősen fagyott). S álltam is, miután a messze földön híres bussai vegyeskórus elénekelte kedvenc dalaimat, a népi zenekar meg elhúzta a nótámat. A sok hozzám intézett kérdés közül csak egyet említek; miért nem írok regényt? Ott, akkor azt válaszoltam, hogy azért, mert nem tudok olyan hosszan írni; hogyha én valamit írni kezdek, azt még aznap szeretném befejezni. Most azonban magamtól kérdezem: tényleg, miért nem írok én regényt? Talán nem elég regényes az életem? Nem elég drámai? No, de most hát akkor drámát is írjak? Csábon egyebek között azt is megkérdez-6
