A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
E régi idők mozgalmas eseményeit számba véve úgy tűnik, ez a mostani egyesítés jelenti az újabbkori történelem legjelentősebb mozzanatát a falu — azazhogy immáron három falu — krónikájában. Egyelőre persze azt nehéz lenne megmondani, hogy miként kerül majd oda; az elképzelések, a szándékok, s a kívánságok szerint a kedvező előrehaladást gyarapítja majd ez az aktus. Nagy Gábor, a hnb elnöke az egyesítést tényként realitásként fogja fel, s ebből következően egyelőre a gondokat látja nagyobbaknak, s nem a lehetőségeket. De előbb arról néhány szót, milyen Abaújszina jelene. — Az új, huszonnégy tantermes iskolával kezdeném — mondja Nagy Gábor. — A magyar és a szlovák tagozaton összesen 463 gyermek tanul 33 pedagógus vezetése alatt. Van két napközi és természetesen korszerű konyha, ebédlővel s jól fölszerelt tornaterem is. Az óvodában is van elegendő férőhely a kicsik számára. Ehhez a komplexumhoz tartozik még a tanítók számára épült, de csak részben kihasznált 35 lakásegység is. A falu lakóinak az egészségügyi ellátását ugyancsak korszerűen berendezett rendelőintézet szolgálja, ahol három szakorvos rendel, s mellette van a gyógyszertár is. A művelődési központban hetente három alkalommal van filmvetítés és itt található a mintegy 18 ezer kötetes könyvtár is. A közellátás —■ ha csak a helyi igényeket tartom szem előtt — kielégítő volna, de ha az idegenforgalmat is tekintetbe vesszük, akkor egyáltalán nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Van hentesüzletünk, vendéglőnk, cukrászdánk, élelmiszerüzletünk, de ennek a kapacitása; s a jelenlegi választék nem elégítheti ki a határmenti forgalom megnövekedett igényeit. Sajnos, ezen mi a saját erőnkből egyhamar változtatni nem tudunk ... — Milyen a munkalehetőség a faluban? — A 916 munkaképes lakosból — egyelőre csak a szinai adatokat mondom, mert a kenyheci és a migléci helyzetet még nem összegeztük — a termelőszövetkezetben 149-en dolgoznak. Vagyis 767-en ingáznak Kassára és a járás különböző üzemeibe, gyáraiba. Nagy Gábor, a hnb elnöke Szinai utcarészlet Abaújszinának (Sefta) az elmúlt év végén még csak 1967 lakója volt. Január elsejére azonban — bármennyire is hihetetlen — 3 059 nőtt a falu lélekszáma. Persze, nem történt csoda Szilveszter éjszakáján, ellenben a felsőbb szervek határozata alapján Szinához csatolták Kenyhecet (Kechnec) és Miglécet. Kenyhecet ugyan nem kellett nagyon „csatolni", hisz már régebben „összenőtt" Szinávat, s ha nem jelölte volna tábla, hogy hol kezdődik az egyik, s hogy hol ér véget a másik, az idegen utas egynek vélte volna a két települést. A közigazgatási egyesítés csak meglévő helyzetet véglegesített Kenyhec esetében. Migléc kissé távolabb esik, de azért a két helység közötti távolság nem több pár kilométernél. Gazdaságilag — a termelőszövetkezet révén — már régen egy egységet jelentenek. Nos, január első napjaiban ezt a három helységből eggyé szerveződött falut kerestem fel, hogy frissiben egy rövid leltárt készíthessek. Az ilyen határ- és főút menti települések, mint amilyen Abaújszina, mindig különböztek egy kicsit az ország belsejében lévő helységektől. Mozgalmasabb volt az élet bennük a régi időkben, s mozgalmasabb ma is. S talán még az időt is másként érzékelik, mint egyebütt. A változások is szembetűnőbben mutatkoznak meg az idők során, mint máshol. Ezt egyébként Abaújszina történelme is ékesen igazolja és bizonyítja. A helység fontosságára többek között az az egyik bizonyíték, hogy IV. Béla király Színának ugyanazokat a szabadalmakat adta. amelyeket Kassának is. Ez pedig nem kevés! A tizenötödik század elején már városként említik, amely vám- és harmincadhely volt. Rangját az is emelte abban az időben, hogy a vármegye rendjei felváltva Abaújszinán és Göncön tartották a közgyűléseket. Városi rangját azonban a tizenhetedik század vége felé elveszítette, s az 1711. évi pestis a települést csaknem megsemmisítette. Később ismét benépesült a helység, de a korábbi rangját többé nem tudta visszaszerezni, holott a múlt században volt papírmalma és szeszgyára is ... A >'
