A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 5. szám

MATT WELLER Minden postás kétszer csenget Szombaton és vasárnap Wes Blakely rend­szerint temérdek whiskyt ivott és drága ha­vannai szivarokkal füstölte tele a szobákat: a vikendet könnyű hölgyek társaságában töl­tötte. Hétfőn reggel mindig keserű ízt érzett a szájában — a dorbézolás nem múlik el következmények nélkül — és undorodva megrázkódott, amikor arra gondolt, mi várja otthon. Biztosra vette, hogy a felesége ma reggel is leszedi róla a keresztvizet. Wes az égvilágon senkitől sem tartott, de a felesége előtt úgy meglapult, mint a nyúl. Tina könyörtelenül elszámolt mindazokkal, akik semmibe vették, akik belegázoltak az önérzetébe. Wes sem nevezhető angyalnak: holttesteken gázolt át. Ugyanis hivatásos bérgyilkosként tartotta számon az alvilág, de Tinától legalább annyira félt, mint a rendőr­ségtől. A villa előtt mély lélegzetet vett és — megérezve a vihart — belépett a szalonba. Már a küszöbön megérezte, hogy valami nincs rendben. Tina szótlanul végigmérte. A szoba közepén várta. Mellette két hatalmas bőrönd. Nem először történt meg, hogy Wes Bla­kely a víkend idején a szabad világba mene­kült, de ilyen fogadtatásban még nem volt része: Tina röviden tudtára adta: — Örülök annak, hogy megérkeztél, mert így legalább érzékeny búcsút vehetsz tőlem. Búcsúzzál el... mindörökre. — Mit nem mondasz? — gúnyolódott ma­gabiztosan Wes és a konyhából kihozott egy doboz sört. — Sírni nem fogok utánad drá­gám. MIÉRT PARADICSOM MADÁR? Az első paradicsommadár-bőrt a Ma­­gellán-expedíció egyetlen megmaradt hajója hozta kontinensünkre 1522-ben, az Új-Guinea melletti szigetek valame­lyikéről. Mivel a bőrt preparáló benn­szülöttek eltávolították a madár lábait, a csodák iránt e korban igen fogékony európaiak azt gondolták, hogy e mada­raknak se csontjuk, se lábuk, s egyene­sen a Paradicsomból származnak. (E következtetést látszott alátámasztani a madár pompás tollazata is, mert hol is élhetne ilyen gyönyörű madár, ha nem az Édenkertben ?) Mire kiderült, hogy a dolog nem egészen így áll, már úgy elterjedt a paradicsommadár név, hogy vétek lett volna megváltoztatni, így a madár rendszertani neve is Paradisaea lett. ÉLT-E NASZREDDIIM HODZSA? A legendás közép-ázsiai népi hős. Till Ulenspiegel török „rokona" nem költött alak: valóban élt, mégpedig a XIII. szá­zadban. A neki tulajdonított történetek nagy része persze nem, vagy másképp esett meg, esetleg nem vele. Naszred­­din Hodzsa, mint a népi humor és furfang szegényeket segítő megtestesí­tője számos török és más keleti mese — Csütörtökön láttalak utoljára ... torkig vagyok veled ... meg a mesékkel rólad meg a szeretőidről... Wes vigyorogva lehuppant a karosszékbe. — Az utast nem szabad feltartóztatni — mondta. Tina szeme vészjóslóan villant, de türtőz­tette magát. Olyan civakodásra, amely hét utcára szól ezúttal nem kerül sor, gondolta. — Az a célod, hogy megszabadulj tőlem — mondta a nő, és belelapozott a telefon­könyvbe, a taxiállomás számát keresve. — Elmondhatom, hogy én is könnyű szívvel intek búcsút neked. A házasságunk első napjaiban sem voltunk boldogok, ez igaz. A férfi ivott a sörből és megkérdezte: — A nóta vége tehát válás lesz, nemde? Méghozzá fénypompás hollywoodi stílus­ban, mi? Ez azt jelenti, hogy a nagysága kapja a házat, az autót, a folyószámlát a bankban, és tartásdíjra is igényt támasztunk, nem igaz? Az úrnak semmit. Az úr fizessen és jöhet a mehet. Nálam az ilyen forgató­­könyvnek nincs sikere. Ha valóban kihúzod innen a lábadat, akkor úgy mégy el, ahogyan jöttél: egy parányi kartonkofferral, benne néhány ronggyal. Meztelen voltál és az is maradsz kicsikém. Tina közelebb lépett a férjéhez. — Ma sem értem, hogy miért csíptél fel, és miért vezettél az oltárhoz. Mindig olyan érzésem támadt, hogy számodra nem léte­zem. Átnéztél rajtam, mint a levegőn, és sohasem bántál velem úgy, mint a férj a feleségével. Egy normálisan gondolkodó nő ilyenkor egyszerűen lelép. — Tehát válni akarsz? hőse lett. A személyét övező mondakör vándoranekdotákból tevődött össze, amelyeknek változatai több népnél is felbukkannak. Ezek az anekdoták az idők során terebélyesedtek, csiszolód­tak, nemegyszer jónevű íróknak is forrá­sul szolgáltak. Belőlük merítette például Szolovjev A csendháborító című nagy sikerű regénye témáját. Magyarul 1899-ben a turkológus Kunos Ignác adta közre először a fennmaradt törté­neteket, Naszreddin Hodzsa tréfái cím­mel. KI TALÁLTA FÖL A FALANSZTERT? A görög eredetű phalanx szó csataren­det, csatasort jelent. A szót új jelentés­­tartalommal Fourier francia utópista szocialista (1772—1837) ruházta fel, aki szerint a falanszter egy eszményi társadalom tagjainak lakóhelyéül szol­gáló palota, amely lakásokon kívül mű­helyeket, közös étkezőhelyeket, könyv­tárakat, iskolákat, színházakat is foglal magában. A falanszterben a munka nem kényszer, hanem szükséglet és a tagok hajlamaik szerint veszik ki részü­ket a termelésből. A magyarban a foga­lom Madách Imre Az ember tragédiája című művének 12. színe nyomán vált ismertté. E szín ugyanis egy falanszter­ben játszódik. — Erre nincs szükség — válaszolta Tina diadalittasan. — Pénteken a szövetségi köz­vádlónak egy levelet küldtem a postással. — Mit beszélsz? — Wes dühösen felug­rott és az üres sörös dobozt a szoba sarkába vágta, majd idegesen elökotort egy cigaret­tát. Tina valamikor szép arca eltorzult a gyűlölettől. — Megírtam a közvádlónak, ki tette hi­degre Roberts szenátort. Összefoglaltam rö­viden a múltadat és felsoroltam mindazok nevét, akiket a másvilágra segítettél. Wes halálsápacftan nézett a feleségére. — Megírtam azt is, hogy a híres Blakely­­revolver széjjelszerelve hever a városi bank­ban — folytatta Tina. — Iratcsomókat is mellékeltem a levélhez, azokat, amelyeket Mr. Stewarttól vettél magadhoz, amikor le­lőtted. A sötét öltönyöd belső zsebében találtam... A bérgyilkos nehezen szedte a levegőt. — Édes a bosszú, Wes — mondta Tina nyugodtan. — Elégszer figyelmeztettelek, hogy nem tűröm a megaláztatásokat. Most betelt a pohár. A rendőrség minden pillanat­ban becsöngethet... és te ... véletlenül... éppen a házban tartózkodsz. Először életében Wes Blakely nem tudott uralkodni az idegein. Az agyán átvillant a gondolat: „Ha Tina igazat beszél, akkor olyan halott vagyok, mint egy egyiptomi múmia ... és Tina sohasem hazudott." A következő pillanatban Wes Blakely taj­­tékozva a dühtől elkapta a felesége vállát. — A halálba küldesz, te kígyó, de tudd meg, hogy az igazat először az istennek mondod el... — Sajnálom — mondta Tina kissé nyugta­lanul —, talán tévedtem, de nem tűröm tovább a megaláztatásokat... Wes felfedezte ugyan a felesége hangjá­ban a megbánást, de későn, Tina aláírta a halálos ítéletét. Wes csak akkor engedte el a felesége nyakát, amikor a nő arca elzöldült. Ezután egy kést rántott elő a zsebéből. Tinának csúnya halált szánt. A kés pengéje ötször villant. Csupa vér volt a karja, amikor valamelyest magához tért. Csak semmi pánik, biztatta önmagát. A felesége holttestét a konyhába vonszolta és éppen a csap alá tartotta vértől csepegő ujjait, amikor a bejárati ajtó mellett megcsörrent a csengő. Visszatartotta a lé­legzetét és úgy figyelt minden további nesz­re. A csengő másodszor is megcsörrent. Ügy döntött, hogy nem ad életjelt magá­ról. A szíve veszettül dobogott. A villát bizto­san körülvették a hekusok. Alig egy perc elmúltával elhatározta, hogy kiles a hátsó ajtón. A ház mögött senki sem tartózkodott. Fürge léptekkel visszarohant a konyhába és ismét felkapta a felesége mozdulatlan testét. Le akarta vinni a pincébe, ahol sebtében eláshatja. Ekkor váratlanul felcsapódott a hátsó ajtó. — Jó napot. Mr. Blakely! Nem akartam elhinni, hogy a házban senki sem tartózko­dik . . . ezért a hátsó ajtónál próbálkoztam. A maga felesége pénteken egy levelet adott át nekem ... egy levelet a szövetségi közvádló­nak címezve, de a borítékon nincs elegendő bélyeg ... nézze ... ezért visszahoztam. A postás beljebb merészkedett. Hamaro­san felfedezte Tina hulláját és Blakely-en a gyilkosság véres nyomait, majd felsikoltott és kirohant az utcára. Néhány perccel később Wes Blakely örült nyugalommal mondta a felügyelőnek: — Azt olvastam egy regényben, hogy a postás mindig kétszer csenget, és ha nincs otthon senki, elkotródik. Ez az én hülye postásom egyszerűen beront a házba. Mi­csoda alak ... és micsoda világ. CSODÁS AJÁNDÉK AZ EZEREGYÉJSZAKA MESÉINEK ORSZÁGÁBÓL perzsaszőnyeg, domborítással díszített ráztál, intarziás tányér, kancsó, váza ... OTae>lT 23

Next

/
Thumbnails
Contents