A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 5. szám

Valamennyi népi ékszer közül a legkedveltebbek mindig a nyakékek voltak. A különféle formájú és nagyságú nyakláncok már a legősibb kultúrákban is ismertek voltak, és a mai napig is minden népcsoport és minden szociális réteg nagyon kedvelt ékszere. Országunk területén, de azon belül a Dél-Szlovákiában élő magyarság körében is nagyon kedveltek és elterjedtek, szoros tartozékai a népviseletnek.

Alapanyag és megformálás szerint a nyakékek három fő, jól elkülöníthető csoportját különböztetjük meg: a textilpántokat, a gyöngysorokat és a láncféléket.

Elsőként a textilpántokat mutatjuk be. A nyakszorító textilpántokat a magyar úri és polgári viseletekből már a XVI. század óta ismerjük. Több adat utal a XVIII. és XIX. századi előfordulásukra. Az 1870-es évektől a

XX. század kezdetéig leginkább a polgári rendű nők viselték. A magyar parasztságnál szórványosan, de az úri polgári viselettel egyidőben terjedt el a mása. Bizonyos fokig polgári szintet jelez ez a nyakék. A XIX. században több vidéken, köztük Palócföldön és Komárom megyében terjedt el a fekete bársonyszalag. Nem mindenhol viseltek fekete bársony - szalagot, előfordult virágos bársony- vagy selyemszalag is, amit ugyancsak a nyakra erősítve viseltek. Néha gyöngyöket, csillogó fémlapocskákat, csöngőket is tettek rá. Rendszerint hátul a nyakon kötötték meg, vagy kapoccsal zárták.

A textilpántoknak főleg az ékesítő szerepük ismert. Fekete bársonyszalagot az idősödő úri hölgyek azért kötöttek szorosan a nyakukra, hogy az a ráncaikat kisimítsa. A parasztok körében viszont már a XIX. század eleje óta inkább lányok és fiatalasszonyok viselték. 1819-ben a palócokról írta ezeket a sorokat Szeder Fábián: „... fojtókat is viselnek a nyakokon. Ez keskeny fekete bársony pántlika, és ezzel a'hiúbbak, hogy pirosabbak legyenek, igen meg szokták nyakokat szorítani". A Palócföldön tehát a pirospozsgás paraszti szépségideái elérését volt hivatott elősegíteni a nyakon viselt bársonyszalag.

A fekete bársonyszalag múlt századi divatját napjainkig nyomon követhetjük. Gömörben csaknem minden faluban emléMERY MARGIT FOTÓ: PRANDL SÁNDOR

keznek az idős adatközlők a bársonyszalag viselésére. A Medvesalján a bársonyszalaggal néha még kalárist is viseltek együtt. A fekete bársonyszalag mindig az ünnepi viselethez, az ünnepi alkalomhoz tartozott. Egy-egy lánynak több is volt belőle, de napjainkra kevesen őrizték meg. A Cseremosnya völgyében Lucska községben a 83 éves Tóth Julis néni ma is őrzi a lánykorában viselt fekete-zöld bársonyszalagokat, ezeket felvételeinken be is mutatjuk. Lucskán és a környező falvakban csak a lányok viselhették, az asszonyokat már nem illette meg a bársonyszalag nyakék. A finom fekete bársonynak a másik, hasonlóan finom zöld oldalát nem viselték. Mindig a fekete szín került felülre és hátul lapos maslira rögzítve kapoccsal záródott.