A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Részlet a kiállításból: Petőfi aszódi diák Az aszódi Petőfi Múzeum Petőfi Sándor tizenhárom éves korában került az aszódi latin iskolába, Koren István tanárkodása legénykorában. A közhiedelemmel ellentétben a költő itt sokat és jól tanul; amiről a róla elnevezett múzeumban magam is meggyőződhettem a kiállítási tárgyak, anyagok figyelmes szemlélése közben. Koren professzor úr gondosan vezette azt a könyvet, amelybe pontosan beírta a tanulók érdemjegyeit. Petőfi Sándor, azaz akkor még Petrovics Sándor neve mellett az első évben négyes és ötös, a második évben tiszta ötös (tehát kitűnő) szerepel, a harmadikban egy négyes osztályzat kivételével a többi ötös. Petőfi Aszódon tökéletesítette latin és német tudását, itt kezdte el a francia nyelv tanulását. Szépírásban és rajzban is rendkívül szépen haladt. Társai „Könyves Sándornak" nevezték különös érdeklődése miatt a könyvek iránt, amit nemcsak szorgalmas olvasással, hanem a könyvtári kölcsönzés lebonyolításával is kifejezett. Maga Petőfi Úti jegyzeteiben „eseménydús" jelzővel illeti az Aszódon töltött három esztendejét, mert: „1. Itt kezdtem el verseket csinálni — 2. Itt voltam először szerelmes — 3. Itt akartam először színésszé lenni." Csak „akart", mert Koren professzor úr időben értesítette Petrovics Istvánt, a szigorú apát, aki akkor még megakadályozta fia illyetén való „elferdülését" a színészet irányába. Az Aszódon töltött három esztendőre idős korában Koren István igy emlékezett: „A halhatatlan költő emlékének tartozom annak konstatálásával is, hogy szorgalom, képzettség és szerény magaviselet tekintetében akkori tanítványaim között példaképül szolgált." A szépen elrendezett kiállítás arra is rávilágít, hogy miként került Petőfi az aszódi iskolába. A költő nagyapja, Petrovics Tamás Aszódon kötött házasságot. Szaporodó családjával a Galga menti falvakban élt, hol itt, hol ott állt a mészárszékben. A költő apja e vándorlás közben született Kartallon. és meggazdagodni ment a Kiskunságba. Szíve választottja azonban Maglódon szolgált, s A múzeum épülete, előtérben Kovács Ferenc Petőfí-szobra esküvőjüket Hrúz Máriával régi szokás szerint a lányos háznál. Aszódon tartották. A Petrovics család élete tehát sok szállal kötődött ehhez a tájhoz. Érthető, hogy Petrovics István Sándor fiát kebelnyi reménnyel íratja be az aszódi iskolába, mondván: „Tettem ezt annál szívesebben, hogy mind nekem, mind különösen nőmnek Aszód kedves emlékű város." A költő aszódi tartózkodásának emlékét a Petőfi Múzeum emeleti kiállítóterme őrzi. Itt található a matricula, néhány könyv, az ódon hangulatot árasztó osztályterem-rekonstrukr ció, néhány Aszódra emlékező versének másolata (Búcsúzás, Első szerelem. Első esküm stb.). A tárlókon a Petrovics család családfája, fotók, tárgyak láthatók. Az aszódi Petőfi Múzeum 1958-ban nyitotta meg kapuit a régi iskola épületében. 1770 táján építették, a földszintes épületre 1872-ben húztak emeletet, 1931-ig itt működött a Petőfi Gimnázium. Ma a múzeum irányítja az aszódi Petőfi-kultusz ápolását, amely évenkénti ünnepségekben, kiállítások rendezésében, tanulmányok írásában és megjelentetésében nyilvánul meg. A múzeumon kívül maga a város is hűen őrzi a költő emlékét: az utca, az iskola, a laktanya, a mozi... A múzeum Petőfi emlékének ápolásán kívül behatóan foglalkozik a város kőkori történetével, a Galga mente gazdasági és társadalmi fejlődésével, színes néprajzával. Ezekről bővebb felvilágosítást nyújt a Múzeum kiadványa. Az intézményt mintegy hatvanezer darab műtárgyat felölelő anyaga, gazdag publikációs tevékenysége a Galga mente és a megye egyik legpatinásabb közművelődési intézményévé léptette elő. Érdemes tehát tájainkról is felkeresni az aszódi Petőfi Múzeumot. URBAN ALADÁR Kincsflnk a nvelv TÁJ NYELVI JELENSÉGEK A füzetek szétosztásánál vettem észre, hogy tanulóim a vonalas füzetet csíkos füzetnek nevezik. A vonalas füzet szóhasználat a helyes. A belőle szó helyett a belle helytelen kifejezést alkalmazzák. Községünkben (Nagyfödémes — Veľké Úľany) a fiú szót a maga nemében nem ismerik. így mondják: „Gyerök született nöki." Köznyelven helyesen : fia született. A megint (ismét) szót lerövidítik. így: Meg elfelejtettem. Meg elvittem. Köznyelven helyesen : Megint elfelejtettem. Ismét elvittem. Érdekes a megyek szó helyett a möök használata, a tájnyelvi mögyök szót a gy hang kihagyásával alkalmazzák. Például így: Möök a anyanyához. Ebben a mondatban bizony sok a nyelvi vétség. Az a névelő sem illik oda, de szerintem az anyanyát sem helyes használni a nagymama helyett. Helyesen: A nagymamához megyek. Rendhagyó jelenség, hogy a magázó viszonyban nem ismerik a maga vagy az ön kifejezést. Helyette az ö harmadik személyű névmást használják. így: Ő említette. Ö hívta fel a figyelmünket. Helyesen: Ön(maga) említette. Ön(maga) hívta fel a figyelmünket. Gyakran hallom, hogy a tolltartót kalamusnak mondják. Gyakori a szavakban a mássalhangzó kihagyása, sőt felcserélése is. Például: Viszonlátásral— így mondják, ha elköszönnek valakitől. Helyesen: Viszontlátásra! A barack szó helyett helytelenül a barakc, a radír szó helyett helytelenül a ladir alakot használják. Az először szó helyett elsőccör-t. sőt esőccör-t mondanak. A folyton, állandóan szavak használatába is eléggé belebonyolódnak. így mondják: Folva nem gyün. Folva utazik. Folva várom. Helyesen: Egyre nem jön. Állandóan utazik. Mindig várom. Sajnálatos, és gyakori kiejtési hibára bukkanok az a, az névelők használatában. így mondják: a zapu a zembör, a zaszta, a ziskola, a zigazgató eltárs stb. Helyesen: az apu, az ember, az asztal, az iskola, az igazgató elvtárs. Az asztal, elvtárs szavakban elhagyják az / sőt a v hangot is (aszta', eltárs). Másik hiba a névelő használatában — a anyu, a alma, a ablak. Mondatokban így hangzik: Mondtam a anyunak. A apu megtiltotta. A alma piros. A ablakba tettem. Helyesen : Mondtam az anyunak. Édesapám megtiltotta. Az alma piros. Az ablakba tettem. Dolgozatokban gyakran előfordul az ezt, azt mutató névmás tárgyragos alakjának kiejtés szerinti Írása. így: észt, ászt. Helyesen ezt, azt írunk. BARABÁS KATALIN Nagyfödémes A szerkesztőség megjegyzése: Olvasónk igen sokféle nyelvi jelenséget sorol fel írásában. Szándékosan nem beszélünk egyértelműen hibákról, mert a tájnyelvi szavak, kiejtésformák önmagukban véve nem minősíthetők hibának. A művelt köznyelvbe nem valók — az kétségtelen. Ami a folva szót illeti, olvasónknak nincs egészen igaza abban, hogy a folva nem gyün mondat jelentése: egyáltalán nem jön. A folva ugyanis a folyvást tájnyelvi alakja, vagyis a folva nem gyün inkább azt jelenti: egyre csak nem jön. Az iskolának egyebek közt az a feladata, hogy a tanulókat a művelt köznyelvre, a köznyelvi kiejtésre, szóhasználatra és persze a helyesírásra megtanítsa. Ez bizony egy cseppet sem könnyű munka, kivált olyan környezetben, ahol a tájnyelvi jelenségek elevenen élnek és hatnak. BUDAI JÓZSEF VÁLASZOLJON Nagy örömet szerzett számomra, hogy a Hét nyelvi rovatot indított. Hiszen tudjuk, milyen fontos feladat és kötelesség az anyanyelv ápolása, megőrzése. A Hét 1985. november 1-ji számában olvastam a Budai József által összegyűjtött szavakat. Helyesnek tartom az Önök megjegyzését, miszerint ezek a szavak inkább helyváltoztatást fejeznek ki, bár néhány még azt sem. Vannak, amelyek a helyváltoztatás, menés milyenségét, módját fejezik ki (pl. sántikál, biceg). A következő szavak még helyváltoztatást sem fejeznek ki: mocorog — halk neszt keltve, apró fészkelődö mozdulatot tesz; perdül — nyugalmi állapotból hirtelen kimozdulva saját tengelye körül egyszer vagy többször megfordul. A „köntörfarol" értelmére csak következtetni tudok. Gondolom, hogy ez a szó valamilyen elvi meghátrálást jelenthet, vagy a „köntörfalaz" (valamilyen kérdésre válaszolva kerüli a világos beszédet, mellébeszél) szó egy tájjellegű megfelelője leltet. Találtam a felsoroltak között olyan szavakat is, amelyeknek sajnos nem tudom megállapítani az értelmét (pl. pattyog, bekalézol, caffog, szoszorkál, elküllőfelez, laftat, sandalog, sertepertél). Bizonyára gazdagítaná anyanyelvi tudásunkat, hogyha lehetőség adódna közölni e szavak értelmét is (esetleg külön jelölni a tájszavakat). Nem tartom helyesnek, hogy az összegyűjzött szép magyar szavak közé sorolták a „curikkol", igazán nélkülözhető német jövevényszót. Van ennek a szónak nem is egy szebb magyar megfelelője. Kötelességünk küzdeni az idegen szavak használata ellen, de nem mindenáron! Természetesnek vesszük, hogy a rádió, televízió, stb. szavakat nem fordítjuk le, hiszen nem találunk helyettük megfelelő magyar szót. Némely esetben egyenesen nevetségesnek hat a magyar fordítás, pl. a „forró kutyaként" reklámozott hót dog. CSALA ESZTER, a kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium első osztályos tanulója 11
