A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
— Csapja nem csapja, akkor is téged szeret... — Szerelem, ugyan ... — legyintett fölényesen Gabi. — Szerelem ... hm, szerelem ... — Miért!?... Talán a mai fiatalok előtt ismeretlen ez a fogalom ?— Cseresné ideges mozdulattal simította hátra a haját, miközben enyhén megremegett a keze. — Mióta ember él a földön, fiam, mindig volt és lesz is szerelem. A legszebb a legszentebb érzés, amit az ember kaphat az élettől. Gábor legyintett: — Nagy szavak, anyu ... Elkoptatott frázisok. közhelyek. Nekem az a véleményem, hogy ... — elakadt a szava, mert észrevette, hogy édesanyjának gyanúsan elszürkül az arca. — Légy szíves, ne izgasd fel magad, anyukám, nem tesz jót a szívednek. Megoldom én a magam dolgát, ne félj semmit, miattam felesleges aggódnod ... Szépen kérlek ne idegeskedj! Cseresné nem hagyta annyiban : — Frázisok, közhelyek!? — ismételte meg a fia szavát, s szomorkásán nézett fel rá. — Lehet, hogy egyszer majd neked is megváltozik a véleményed, sőt az is lehet, hogy több keserűséget nyelsz miatta, mint ételt... Nem kívánom, ne adja isten, hogy úgy legyen, de még sok minden megtörténhet, még nagyon az út elején jársz, fiam ... ESTEFELÉ MEGÉRKEZTEK SZÁNTAIÉK. Hangos üdvözlések és kézfogások után leültek a nappaliban. Ital, töpörtyűs pogácsa, cigaretta került az asztalra, s a kávéfőző is kotyogott már a konyhában. — Mi újság a minisztériumban? — Aratunk ... Hát a szerkesztőségben ? — Mi is aratunk... Szántainé ízlésesen öltözött, pergő nyelvű, kedves asszony volt. Most is az ö hangja csilingelte be a lakást. — Látom tapétáztattatok, Klára. Szép. finom árnyalatú, gusztusos ... Jaj, Klárám, nekem is kellene, de rettenetesen félek a nagy felfordulástól. Inkább gyereket szülni, mint rendet teremteni a tapétázás után ... Jól nézel ki. Hogy állsz a szíveddel, kedves, nem rakoncátlankodik?... Látod, én meg a gyomrommal bajlódom, fekélygyanús, mondja az orvos, diétáznom kell. Szerinted kilyukadhat váratlanul? Ugye nem, nyugtass meg gyorsan!... Hát az Ági? Az idei nyarat nem tölti itthon ?... Hát István, a komoly szövetkezeti elnök? Van neki ezer gondjabaja, ugye? De bírja, az a fontos... És az unokák? Életre való, két aranyos kölyök, csak szereted őket nagyon, Klára ? ... Nem voltak még nálatok a nyáron?... Te már csak megérted, hogy nagymama vagy, de én!... Látód, Klára, az én lányom olyan ügyetlen, hogy nem tud magának férjet fogni... Zsuzsa nem volt az a kimondott babaszépség. de csúnya sem. Most meg különösen csinos volt a vajszínű ballonszoknyájában, rövid ujjú. halványkék pulóverében, s a könnyű, nyári szandáljában. A rövidre nyírt, enyhén hullámos, szőke hajához, búzavirág színű szemet képzelne el az ember, ám az övé fekete, mintha korommal hintették volna tele. Most, az anyját hallgatva, legszívesebben szájára borítaná a tenyerét, vagy kifutna a szobából. A szó szoros értelmében elpirult. Cseresné nem győzött betelni vele, gyönyörködve legeltette rajta a szemét, mintha máris a menye lenne. A fia helyében bizony ő egy pillanatig sem habozna, hogy feleségül vegye-e vagy sem, különbet aligha talál. Közben itallal kínálta a vendégeket. A férfiak fenékig ürítették a poharukat, hogy több erejük és kitartásuk legyen végigszenvedni az asszonyok tereferéjét. (Folytatjuk) Hallottuk-olvastuk-láttuk KIÁLLÍTÁS Kicsinyített világkép Izgalmas, az újdonság hatásával bíró kiállítás nyílt a közelmúltban a Komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban. A kiállító, Luzsicza Lajos Arpád. Budapesten élő képzőművész 1982-ben fejezte be tanulmányait a Prágai Képzőművészeti Akadémia grafika szakán. Prágához, illetve hazánkhoz való kötődését igazolja mostani tárlata is, amelyet kiállításainak hosszú sora előz meg (Prága, 1982; Nemzeti Galéria Budapest, 1983; Veszprém, 1983; Salgótarján, 1984; Rijeka, 1984; Budapesti Műcsarnok, 1985; Prága. Žilina, Komárom, 1985) Luzsicza Lajos Arpád a mai avantgárd jeles képviselője, a „tiszta vonal" követője. A legősibb és legegyszerűbb formákból komponálja meg műveit amelyek az egyszerűség felöl közelítenek a valósághoz, ami tulajdonképpen a nonfiguratív ábrázolásmód kínálta lehetőség. Luzsicza messzemenően kihasználja ezt a lehetőséget, amit úgy érvényesít, hogy alkotásaival monumentális hatást ér el. Figyelemre méltó, hogy képei síkján több kiterjedés érzékeltetésére törekszik, amit esetenként úgy old meg. hogy képeit egymást metsző síkokon helyezi el. Luzsicza Lajos Árpád munkái egyéni világlátást tükröznek, mégis hitelesen vallanak az életről. Az embernek a rendre és szabályosságra való törekvése fogalmazódik meg a képein megjelenő rácsszerkezetekben, keretekben, jelhalmazokban, amelyek egy pontban vagy egy vonal mentén hirtelen megtörnek, kuszává és gubancossá válnak, ahogy maga a természet küzd a külső és belső emberi egysíkúság, a geometriai szabályosság természetellenessége és sivársága ellen ... Grafikáin kívül több kiállításról ismertek a fiatal művész eredetiségre és fantázia-gazdagságra valló objektjei is. de a közeljövőben szobrok és illusztratív jellegű munkák készítését is tervezi. Kétségtelen, hogy munkássága által új színfolttal gazdagodik az egyetemes képzőművészet. Cúth János KÖNYV Szíjazsar (mordvin eposz) Valódi csemegét, igazi meglepetést nyújtott át olvasóinak az Európa könyvkiadó midőn dicsérendő gyorsasággal máris asztalunkra helyezte „a harmadik finnugor eposzt", ahogy utószavában Domonkos Péter nevezi a mordvinok Szíjazsarját. S hogy miért szólunk dicsérendő gyorsaságról? Nos. azért, mert a Szíjazsar első verziója először 1960-ban látott napvilágot, a végleges változat meg éppen csak 1973- ban, s az orosz változat is csupán 1976-ban jelent meg először. S íme, mi magyarok máris olvashatjuk a Szijazsart Bede Anna kitűnő tolmácsolásában. „Bármennyire is korszerűtlen műfajnak mondják az eposzt a világirodalomban, s bármilyen mértékben érvényesül is a hiperkritikus szemlélet az eposszal, mint népköltészet és műköltészet ötvözetével szemben, a huszadik században öntudatosodó, önmagukat felfedező kisebb etnikumok, nemzetiségek-népek esetében szerepük mégis ugyanaz, mint száz vagy több száz évvel ezelőtt más nagy — nagyobb — népek-nemzetek életében volt (gondoljunk itt az Igorénekre. a Roland-énekre, vagy a Nibe/ungénekre)" — írja Domokos Péter. Úgy tűnik valóban ez az igazság. Ázsia. Afrika kis népei most gyűjtik össze epikus költészetüket s a Kalevala példájára egyremásra születnek az eposzok. A mongol Geszer kán prózai változatát, a burját Irenszejt, a kirgiz Manaszt vagy a mandinka Szunvgyatát már magyarul is olvashatjuk, hogy a Kalevaláról vagy az észtek Kalevipoeg\grő\ ne is szóljunk, a kaukázusi Nart-eposzt, a jakut Njurgun Bootuurt, az üzbég Alpamüst vagy a baskír Akbuza eposzt pedig szlovákul olvashatjuk — az utóbbi esztendőkben. Számunkra, természetszerűen, különösen érdekesek a finnugor rokon-népek dalai, meséi mondái és eposzai. Nemrég jelentek meg például az uráli (finnugor és szamojéd) népek regéi és mondái, több kötet is napvilágot látott ugyancsak e népek mítoszaiból, meséiből és dalaiból s olvasható immár az első világirodalmi rangú vogul költő, Sesztalov regénye (Amikor a nap ringatott) és versei (Julianus rám talált) S hogy a rokonság másik ágáról, az altájiról se feledkezzünk meg, szóljunk Képes Géza türk-fordításairól (Köbe vésett eposzok) vagy a frissiben megjelent Örök kőbe vésve c. kötetről. A Szíjazsar-forditás tehát méltó kupolája egy nagyívű építkezésnek, a finnugor népek költészete magyar nyelvű terjesztésének. (cselényi) Witold Kula: A feudális rendszer gazdasági elmélete ......aki a Tűzföld politikai gazdaságtanát a mai Anglia politikai gazdaságtanával egyazon törvények alá akarná hozni, nyilvánvalóan semmi mást nem hozna ezzel napvilágra, mint a legbanálisabb közhelyeket..Akár mottója is lehetne ez az Engelstől származó idézet Witold Kula magyarul most első ízben megjelent könyvének (Witold Kula: A feudális rendszer gazdasági elmélete). Mint ismeretes a marxista történelemtudomány és gazdagságtörténet bőségesen fogalmazott a feudalizmus gazdasági kérdéseivel, de vajon kimerítően foglalkozott-e vele? Vajon megalkottuk-e már a feudális gazdaság olyan átfogó képét, mint pl. a kapitalizmusét? Ezeket a kérdéseket veti fel W. Kula könyve, hogy kísérletet tegyen egy ilyen modellszerű feudalizmus-kép felvázolására. Sajátossága a könyvnek, hogy nem összehasonlító módszert alkalmaz, hanem a feudalizmust önmagában kívánja elemezni, elvonatkoztatva, de nem kiragadva azt történelmi kontextusából. A feudalizmus specifikus törvényei, e törvények összefüggései és az egész gazdasági mechanizmus működési elve, egy évszázadokon keresztül fennálló társadalmi konszenzus gazdasági gyökerei — ez érdekli őt. Módszertani szempontból kísérlete a marxista történettudományban is úttörőnek nevezhető. Előbb a mikro-, majd a makrogazdaságot elemzi alapos pontossággal, hogy a nemzetközi viszonyokba helyezze Így nyert eredményeit. A könyv talán legizgalmasabb része a fogalomrendszer kérdésköre. Menynyiben alkalmazhatóak a kapitalizmus kategóriái a feudalizmus leírására, ill. mennyiben értelmeződnek át ezek a fogalmak? Meggyőzően érvel egy egységes, csupán a feudalizmusra érvényes fogalomrendszer kidolgozása mellett, melyre a könyvben kísérletet is tesz. Ez a számtalanszor megfogalmazott tétel W. Kulánál attól válik érdekessé, hogy e fogalomrendszer szükségességének bizonyítására mintegy próbára teszi a kapitalizmus kategóriáit; milyen eltéréseket mutatnak a valós feudális gazdaság és a kapitalizmus kategóriáinak jelentései. A vállalkozás, kommercionalizátási kényszer, kizsákmányolás, többlettermék, kalkuláció, ár, piac. pénz, válság stb. így nyernek sajátos tartalmakat, jobban megérthetővé téve az olyan eredendően feudális kategóriákat is. mint a jobbágy- és majorsági föld, város, italmérés, szokásjog, árszabás, monopolár, birtokdezoláció stb. Tóth Károly HANGVERSENY John Mayall és a Blues breakers Május 31 -én több ezer rock-rajongó álma teljesült. A Bratislavai Lýra vendégeként hazánkban szerepelt a „Blues Kereszteslovagja", az 52 éves John Mayall és az annyi változást megélt zenekara, a legendás Blues breakers. John Mayall valóban egy rocklegenda. Nem fellobbanó meteor, mint annyi más zenésztársa, hanem évek óta fénylő állócsillag. Ahogy Chack Berry Amerikában, úgy Mayall Angliában képviseli a rhytm and blues irányzatot Mayall 1963-ban alakította meg a mai Blues breakers ősét. Zenekarában az elmúlt 22 év alatt több tucatnyi zenész cserélődött ki. Sokan közülük világhírű zenekarokban folytatták Mayallnál szerzett hírnevüket. (Brian Jones, Mick Taylor, Eric Clapton stb.) Állandóan figyelte és meg is értette az idők változását. A Beatlestöl az új hullámig utánozták — sikertelenül — stílusát. A blues olyan zene, amit minden igazi zenész szeret, mivel kiváló alkalmat teremt a jam-session zenélésre. Sajnos, olyan kiváló blues-zenészek mint Jimmy Hendrix, Janis Joplin vagy Jim Morrison már nem élnek, így ez a zene kezdi elveszteni eredetiségét. Angliában már csak Rony Callaghan és Mayall, Amerikában Bob Dylan, Közép-Európában a lengyel Silesian Blues Band, a német Amiga és a magyar Hobo Blues Band viszi sikerre ezt az irányzatot. John Mayall koncertje számunkra felejthetetlen élmény volt. Egymást követték a híresebbnél-híresebb számok, mint például a Széttört szív blues, Maybelline, Út-show, Mozgástér, aztán néhány az újak közül is. A színpadon nem szorította háttérbe társait. Valamennyien igazolták, hogy méltók a Mester barátságára. A közönség javarészét a harmincasok-negyvenesek nemzedéke alkotta, a lelkesedés határtalan volt. John Mayall meghatódottan, könnyektől csillogó szemekkel fogadta a hatalmas tapsot. Horváth Ferenc 15
