A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
A NAGY KEK FÜZET TITKAIBÓL d.) Ha író—olvasó találkozóra hívnak, szívesen vállalom. A munkám szerves részének érzem. Nem afféle muszáj-ráadásnak. Mivel mindig alaposan felkészülök — forgatókönyvet készítek nemigen érnek meglepetések. Most egy félmúltbeli epizód kötvetkezik. Egy faluba voltam hivatalos. S a falu nem akármilyen: afféle népes és élő mintafalu... Barátaim egy kissé irigykedve mondták: — Jó dolgod lesz. meglásd... Ezek dúsgazdagok ... Mások: — Lesz ám terülj-terülj asztalkám... Potyalakoma, o-hó... ismerem én ezeket... Nos, ez alkalommal is fittyet hányva az efféle szövegeknek, munkához láttam. Jegyzeteket készítettem. S a magam módján megszerkesztettem a „találkozó" forgatókönyvét Bevallom, e beszélgetések előtt gyakran elbizonytalanodom. Félek a zavaró körülményektől. S minek tagadnám, volt egy alkalom, amikor egy ideig irodalmár-társaim beszéltek helyettem is, mert a megilletődöttségtől szóhoz sem jutottam. Most már annál is indokoltabb volt a félelmem, mert először szerepeltem önállóan szülőföldemen egy író—olvasó találkozón, és faluban. A városokban szervezett író—olvasó találkozókon meglehetősen sok az értelmiségi, kevesebb a kétkezi munkás. Falusi összejöveteleken megjelenik néhány pedagógus, közgazdász, stb. de a népesebb „hadat" munkások és földművelők alkotják ... E ténnyel számolnom kellett A Duna menti tavasz eseménysorozatának félidejében nyitották meg a Csallóközi Múzeumban Darázs Rozália kisplasztikáinak a kiállítását. Jómagam a művésznő munkáit pár évvel ezelőtt láttam először; annak idején az Irodalmi Szemle közölt néhányat finoman kidolgozott, erőt sugárzó alkotásaiból. Az említett kisplasztikák mindmáig megmaradtak emlékezetemben. Így természetes, hogy ha már Dunaszerdahelyen voltam, éltem az alkalommal, hogy közelebbről is megismerkedhessen) Darázs Rozália munkáival. A tárlaton mintegy ötven-hatvan érmét és kisplasztikái munkát állítottak ki, amelyek a hetvenes évek közepétől mostanáig készültek; vagyis jó évtizednyi alkotói időszak keresztmetszetét mutatja be a válogatás. Darázs Rozália Ógyallán (Hurbanovo) született, ma is ott él, és ott is dolgozik a Pedagógiai Középiskola tanáraként. Képzőművészeti tanulmányait előbb az Iparművészeti Középiskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte Bratislavában. A jelen kiállítás — amely a művésznő negyedik önnálló tárlata — plakettjei és érméi közül számomra a legnagyobb élményt néhány sorozata jelentette. Ezek közül is a legelső helyre tenném az Idő című ciklust, amely az „őssejttől" a kozmoszig ível, s amelyben a csiga-motívum spirálja egybefogja a fejlődés előre- és felfelé ívelő útját a „teljes időben", amely „múlt, jelen, s jövő" együtt és egyszerre. Nagy hatású. Viszont már a kezdet kezdetén meglepetés ért Hivatalos kísérőm elmondta, hogy olyan községbe megyünk, hol hetente egy alkalommaltartanak ún. művelődési estet. író—olvasó találkozók, kisszínpadi bemutatók, stb... — Tehát ne gondold, hogy valami csodabogárnak néznek majd... Objektí/ebbek ők annál... — És mondd csak, a manapság vékonyan csordogáló pénzekből hogyan képesek évi negyven-ötven rendezvényre? — Van ott pénz Dúsgazdagok. Annyi a pénzük, tán elkölteni sem tudják. A földművesszövetkezet segíti őket... A második adatközlőm egy középkorú férfi volt. Hivatalból volt jelen. Ezt mondta: — Ha már itt van, fogódzkodjon meg. Tudja: mi felkészültünk. Legalább harmincöt emberre tudnánk teríteni. De a különterem csak harminc férőhelyes. A nagyterem hatvan százaléka megtett Sokan eljöttek. S amit megfigyeltem, azonmód kialakultak a kasztok. A legtöbb nő nők társaságában ült A férfiak úgyszintén a „haveri körben". A kétkeziek a terem hátsó soraiban. Az értelmiségiek a díszasztalnál és az első két sorban. A bevezetőt — azt hiszem — a helyi irodalomszakos pedagógus mondta. Nem volt a legsilányabb bevezető. Afféle kompiláció: öszszeollózva a szlovákiai magyar sajtóból. Majd enyém lett a „fölvonulási" terület. Magánbeszédem másfél óráig tartott Ha elegyéni és finoman kidolgozott a Babits Mihály Jónás Könyvének hatására készült Jónás-ciklus is, néhány más, bibliai témájú plakettel együtt. Mint például a Noé bárkája, vagy az Ádám és Éva. Darázs Rozália egyik legszebb itt látható munkájának mindenképpen az Egyedül című plakettet tartom. A szemlélődő hamar felismeri, hogy Darázs Rozália munkáiban hangsúlyos szerepet kap a természet. Nemcsak konkrétan, hacsendesedtem, csend lett a teremben. Legfeljebb egy-egy elégedettebb szusszanás, vagy a bóbiskolók horkantásai hallatszottak. Aztán megsajnálva áldatlan helyzetemet valaki eljátszotta az akadékoskodó szerepét, és vitatkozni próbált, valahogy úgy, mint amikor a kákán azt a bizonyos csomót keressük. A tanácselnök aztán odasúgta: — Fejezze már be, mert kezdődik a „FUNES". Ezek TV-t szeretnének nézni. Magának meg éppen itt a vacsoraideje... A mondatomat a pedagógusnő sietős zárszava szakította meg. Ez után még jó ideig ajánlásokat írtam a sok tucatnyi megvásárolt könyvbe. Volt itt „A másnapos város", „Veszteglők", és gyűjteményes kiadványok is illendő példányszámban... Elvégre gazdagok laknak itt... Kézbénulásig írhattam a „traktákat", mert élelmes község lakóiról volt szó. Kellett, hogy legyen egy kis emlékük tőlem is. Mint. ahogyan a túldrága pohárszekrényekben is vannak kócos kis játékbabák, díszített cserép figurák, képeslapok, röhincsélő majmocskák, párducok. leopárdok, ékszerkígyók, kis nyakláncocskák és karkötők Budapestről, Bécsbőt, Rómából, Zaragozából... Innen-onnan... (2.) Ó, balga illúzióim, kik úgy komyadoztok ez időben, mint sivatag szelében a kókadt kaktuszok / ha erőszakoltan oda ültetik őket Ó. balga illúzióim... Egy jó nevű városi könyvtárba toppanok A könyvtárosnő személyesen ismer. Miklósoz... Földiek vagyunk. Sőt, hajdan ugyanannak az iskolának a padjait koptattuk. Azóta sok év telt el Az írói pályáig sodródtam. Megélni persze nem lehet belőle. Legalább 13 éve fűtőmunkás vagyok. S ami még említendő: régóta komolyan veszem önmagamat és teendőimet Munkahelyemen a jobbak közé tartozom. S az írói pályán is sikerült talán valami elérnem... A könyvtárosnő kedvesen burukkol. Hát, kinőtted magadat a Csallóközből. Mondanom sem kell, szép könyvet írtál — mondja. Kicsit zavarban vagyok. Vajon melyik könyvemre gondol. Kérdem is nyomban. — Hát — kövér ujjávat a közeli polcra bök — arra, ott... ni... — Nem látom ott az én könyvemet — mondom. — Fődig ott van... a Lótuszevők szigete, vagy micsoda... S ahogy a szemem végigfut a könyvek garmadáján, tényleg, ott van Rácz Olivér új novelláskötete. Ő afféle utazó-típus Szerény személyemet viszont aszkétának ismerem. Csallóközből elmozdulnom ezért is szinte lehetetlen. így semmiképpen sem írhattam volna meg Rácz novelláit Arról nem is beszélve, hogy engem mintha másként hívnának. Hiszen pár perccel korábban még Miklósoztak is... VAJKAI MIKLÓS nem jelképesen is. De úgy is jelen van, mim kompozíció. Különösen érdekesek a rovarokról készült plakettek. Azon túl, hogy a parányi, szabad szemmel alig látható mikrovilág megmintázása önmagában is igen igényes feladat, ezek a finoman kimunkált alkotások valami olyan vidámságot és derűt is sugallnak. amely elég ritka és szokatlan — a többnyire komor és komoly — plakett-művészetben. így ezek a kompozíciók szépségükkel, derűjükkel, olykor groteszk voltukkal a felfedezés erejével hatnak. A művészet világában is talál magának megörökítésre érdemes témákat Darázs Rozália; elsősorban a bohóc-sorozat érmei érdemelnek figyelmet. Hasonlóan szép plakettek megmintázására ihlette a művészt a görög mitológia is. A| Dionüszosz leopárddal, a Dionüszosz és Ariadne, a Sziszüphosz és egyéb alkotások jelzik érdeklődési körének tágasságát. Szólni kell még a portrékról is; különösen Verdi és Einstein potréjára hívnám fel a figyelmet. „Darázs Rozália figyelmét az új kifejezési formák keresésére fordította — mondta Nagy Kornélia a kiállítás megnyitásakor —, amelyektől idegen minden mesterkéltség, spekulatív formaatkotás. Érmei felületi megmunkálásának legjellemzőbb vonása a megformálás lágysága és az érzékeny vonalvezetés, amely az érdekes kompozícióval esztétikailag meggyőző egészet alkot." Én úgy találom, hogy egy nagyon tehetséges kortárs művész mutatkozott be Dunaszerdahelyen, aki úgy korszerű, hogy munkáiban s munkáival együtt és egyszerre képes kifejezni a teljes időt a mítoszokon át a jelen gondjait — mintegy üzenetként — a lehetséges jövő számára. GÁL SÁNDOR Fotó: Prandl 11 DARÁZS ROZÁLIA KISPLASZTIKÁI
