A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
vekedett, s miután a rözse kevésnek bizonyult, a bennszülöttek az élő erdőt kezdték irtani. Főleg az út mentén irtották ki a nemzeti park fáinak százait, ahol a szállítás könnyű. Ezzel elérték, hogy a tű- és a lomblevelű erdő helyén kopár pusztaság keletkezett, melyből az esővíz minden földet kimosott. A bennszülöttek többsége nem látja azt a veszélyt, amit a meredek lejtők fáinak fokozatos irtása jelent faivaink számára. Nem tudatosítják, hogy az erdővel együtt kipusztult a talaj, a nedvesség, az állatok kedvező és nélkülözhetetlen élettere. Helyébe terméketlen, sziklás pusztaság terjeszkedik, amely á lakosság számára semmiféle hasznot nem hajt. Ha ez a folyamat még 2—3 évtizedig eltart, a Sagarmatha Nemzeti Park területéről eltűnik az erdő utolsó maradványa is és helyébe sziklás pusztaság lép. A serpa falvak lakosainak túl egyszerű a gondolkodásmódjuk ahhoz, hogy tudatosítsák viselkedésük következményeit. Gyakran a tiltások ellenére is irtják az erdőt, csupán azért, hogy a turistáktól pénzt kapjanak a meleg ételért. Amikor tettük káros hatását magyaráztuk — hogy saját létformájukat veszélyeztetik és szülőföldjükről való kitelepítésre ítélik magukat — értetlenül rázták a fejüket. A pillanatnyi haszon számukra fontosabb, mint a jövőjük. Ezért a kulturális fejlett országok látogatóinak kötelessége, hogy javasolják az óvintézkedéseket és biztosítsák a Sagarmatha Nemzeti Park területének megóvását. A mi munkánk javaslatok kidolgozására irányult a Sagarmatha Nemzeti Park területére vonatkozólag. Javasoltuk a terület vízenergiájának elektromos energiává való átalakítását, az új erdőtelepítést és a még meglévő erdő védelmét. Csakis a kisméretű vízierőművek építése biztosíthatja a kellő energiát ahhoz, hogy a turisták zavartalanul, létszámuk korlátozása nélkül látogathassák a Sagarmatha Nemzeti Parkot. A turisták és a hegymászók az egész világról összesereglenek a földnek e félreeső helyén, hogy megcsodálják a Himalája hegyeinek szépségét. Ugyanilyen csodálatosak és érdekesek a köztük levő mély völgyek, a meredek lejtőkről lezúduló gleccserek, a számos tengerszem és a sajátos növényzet. A Sagarmatha Nemzeti Park jellegzetességei közé tartozik az is, hogy területén nincs egyetlen út sem, amelyen autó, vonat vagy drótkötélpálya közlekedne. A nemzeti park látogatója mindenhová csak a saját lábán jut el. Gyalogolva azonban több ideje jut arra, hogy megismerje a környék érdekességeit. Utunk során mi is élveztük a természet zavartalan nyugalmát, a tiszta levegőt, a változó panoráma gyönyörét, a hegycsúcsok csábítását, amelyek — úgy tűnik — kéznyújtásnyira vannak. A Sagarmatha Nemzeti Park atmoszférája azért oly különös, mert területén a világ legmagasabb csúcsainak közelsége érezhető. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei VISSZAPILLANTÁS AZ IDEI BRATISLAVA! LÍRÁRA m 'É Május huszonnyolcadika és harmincegyediké között, négy teljes napon át tánczene, hangos beat-muzsika, lüktető rock-futamok és a reflektorok föl-föllobbanó fénye verte fel békés nyáreleji álmából a bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermét. Ebben az esztendőben is itt zajlott le a hazai könnyűzenei élet legrangosabbnak tartott rendezvénye: a Bratislavai Líra dalfesztivál. Az a könnyűzenei seregszemle, amely évfolyamainak számát tekintve nemcsak a gyermek-, hanem a kamaszcipöből is jócskán kinőtt már, elvégre Szlovákia fővárosa immáron huszadszor volt házigazdája a fesztivál hazai s külföldi vendégeinek. A Szakszervezeti Palota és közvetlen környéke lényegében valamiféle hangyabolyhoz hasonlított. A bejáratok körül a százhúsz koronás belépőt szorongató jegytulajdonosok nyüzsögtek, illetve azok, akik abban reménykedtek, hogy elöbb-utóbb besurranhatnak a nagyterem lépcsőire; a művészbejáró körül viszont egy fiatalabb korosztály: az autogramgyűjtők népes tábora tolongott. Odabenn, a hangversenydobogón reggeltől koraestig folytak a próbák, húsz órától éjfélig pedig a hangversenyek. A fesztivál igazgatóságán egymást követték a különböző megbeszélések, ám élénk forgalom jellemezte a nemzetközi sajtóközpontot is, ahol főképpen délelőttönként peregtek szinte futószalagon a dalszerzők, az énekesek, illetve külföldi impresszárióik sajtóértekezletei... Mert ki ne ismerné például a Sharasan, a Felicita vagy az /o di note című listavezető slágereket — úgyhogy nem is csoda, hogy az újságírók szinte kérdéseik kereszttüze alá vették a hazánkban első Ízben szereplő, méltán világhírű Romina Power és A/ Bano olasz énekesduót, a tavalyi San Remo-i dalfesztivál győzteseit. Nem kisebb érdeklődés jellemezte az egyre inkább ismét teret hódító blues-zene világhírű sztárja: John Mayall, vagy az idei Eurovízió-fesztiválon ötödik helyezettként szerepelt írországi Maria Christian és mások párbeszédét az újságírókkal. A legnagyobb érdeklődés azonban — mind a sajtóközpontban, mind a fesztiválpódiumon — Mireille Mathieu személye körül összpontosult, aki több mint húsz esztendei koncertezés után is állandó csillaga a világ hangversenytermeinek. A barátságos Mireille nevetve mesélte, hogy még pályafutása legelején egy eredetiségre törekvő francia hírlapíró „Piaker"-nek keresztelte öt el, amivel arra célzott, hogy Edith Piaf és Josephine Baker szerencsés „keverékének" tartja ... (Egyébként bizonyos vonásaik külsőre valóban rokonok: Mireille Mathieu viszonylag alacsony, akárcsak a híres Edith volt; a testsúlyát tekintve nincs ötven kiló sem és a híres Edith szintén nagyon könnyű volt; de hasonló a pályafutásuk is, hiszen mindkettőjüket nagyon fiatalon fedezték föl és mindketten saját számaik szövegírói, olykor komponistái is.) Mathieu családi körülményei viszont Josephine Bakeréhez, a nagyszerű néger énekesnőéhez és táncosnőéhez hasonlóak. aki tizenkét gyereket fogadott magához, a világ különböző fajainak és nemzetiségeinek csemetéit, hogy a béke és kölcsönös megértés gondolatának jegyében felnevelje őket. Mireille-nek pedig tizenkét testvére van, s többségükről, azok gyerekkorában, ö gondoskodott... A sanzonvilág 1946. július 22-én Avignonban született királynője Szlovákia fővárosában is bebizonyította, hogy hangja s előadói stílusa valóban Piaf utódjává avatja. Mindent tud, amit a legnagyobb chansonette-ek valaha is tudtak. Színpadi szereplése valóságos csoda, hiszen nemcsak az énekkultúrája remek (mindmáig 96, ÓRÁS MARATÓN Edita Geppert A hazai győztes: Petr Janda hetente négy-öt énekórát veszi), hanem előadónak is mélyen átérző. A bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermében talán még soha nem zúgott ilyen hosszan tartó vastaps, hiszen a közönség állva, kereken tizenöt percig tartó ünnepléssel jutalmazta Mireille Mathieu műsorát! Talán az eleddig elmondottakból is kitűnik, hogy a Bratislavai Líra huszadik évfolyamának versenyen kívüli gálaműsorai a fesztivál valóban értékes óráit jelentették. Ehhez nemcsak az olasz, francia és angol világsztárok járultak hozzá, hanem Katona Klári, Helena Vondráčková, a kirobbanó muzsikusi formát mutató Marika Gombitová, Margarita Hranova, a szovjetunióbeli Veszjőlie .rebjáta és nem utolsósorban az önálló műsorblokkal szereplő Karét Gott. A 21—21 dalt bemutató hazai, illetve nemzetközi versenyben egyértelműen a külföldi énekesekkel fémjelzett erőpróba hozott több élményt. A „nemzetközi líra" néhány valóban a figyelemre méltó énekesi és dalszerzői teljesítmény jegyében zajlott. Elsőként rögtön a lengyelországi Edita Geppertet kell megemlíteni, aki tudatos hangvezetéssel, rutinos fellépéssel, a zene és a szöveg átélt értelmezésével érte el a legtöbb pontszámot, ami egyben — természetesen — az első díjat is jelentette. Kellemes meglepetés volt az ugyancsak az élbolyban (a pontverseny ötödik helyén) végzett magyarországi Babits Marcella szereplése, aki a „Te vagy a sztár" című, összetett ritmusképletű dalt csodálatra méltó biztonsággal s kiváló ritmusérzékkel adta elő. A második díjat — teljesen megérdemelten — az Írországból érkezett, nagyszerű hanganyaggal éneklő Maria Christian nyerte; a dobogós helyezések harmadik fokát pedig a romániai Mirabela Dauer kapta. Az igazsághoz ellenben hozzátartozik, hogy erre a helyezésre Babits Marcella, a temperamentumosán jó hangú jugoszláv Jaszna Z/okics, az NDK-beli GES- trió, a belgiumi Nathalie, avagy a hollandiai Michelle épp olyan esélyes volt. Díj azonban csak három van, úgyhogy utólag már nehéz megvétózni a zsűri döntését. Megfontolandó viszont, hogy a nemzetközi verseny ideihez hasonló színvonala esetében nem lenne-e érdemes megosztani az arany-, ezüst-, vagy bronzlírák valamelyikét? Természetesen, csupán körültekintő döntés után, valóban indokolt esetben. Sajnos, sokkal kevésbé lehet az ember elégedett a fesztivál tulajdonképpeni gerincét jelentő hazai nemzeti dalverseny színvonalával. Ebben a mezőnyben bizony jópár olyan csacska dalocska hangzott el, amely egy pillanatig sem öregbítette a Bratislavai Líra, s főképpen a fesztivál huszadik évfolyamának hírnevét. Ebben az esztendőben a tisztes középszer, esetenként pedig ennél is alacsonyabb színvonal uralta a nemzeti dalversenyt. Ennek nyilvánvaló oka nem más, mint hogy a fesztivál szervezői ebben az esztendőben sem tudták „reflektorfénybe" állítani az ország valóban legtehetségesebb dalszerzőit, legjobb szövegíróit, egyéniséget jelentő énekeseit. A hazai könnyűzenei élet legrangosabb fórumán bemutatott csaknem két tucatnyi dal közül legföljebb ha háromnégy felelt meg a nyolcvanas évek derekának zenei törekvéseit tükröző, a színvonalas „slágerekkel" szembeni elvárásainknak. Egyszerűen nehezen hihető, hogy a műsorbizottság elé került közel kétszáz új dal között ne akadtak volna értékesebb számok a hazai dalversenyben hallottaknál. Ha viszont valóban nem, akkor ez — a könnyűzene népszerűségére és közízlést formáló hatására való tekintettel — több mint elgondolkoztató, mondhatnám intő jel. Csoda hát, ha a nemzeti dalverseny felemás tapasztalatai után — estéről estére — kellemes felfrissülést jelentett a Bratislavai Líra nemzetközi mezőnye, illetve a versenyen kívüli gálahangversenyek szereplőinek bemutatkozása ? Végezetül talán csak annyit, hogy a Bratislavai Líra idei évfolyama szervezési és műsorrendezési dolgokban (áramkiesés, csapnivalóan rossz hangminőség, gyér propagáció, a felvezetőnők olykor minősíthetetlen magatartással párosuló jegykezelése, a műsor egységét megbontó szünetek, stb.) sem állt a joggal elvárható színvonalon. Az illetékeseknek ezért sürgősen el kellene gondolkodniuk a hibák kiküszöbölésének mikéntjén. Azon, miképpen lehetne újfent rangosabbá tenni a hazai dalversenyt, s ezzel egyben színesebbé, élénkebbé tenni az egész fesztivált. Más szóval: elmozdítani a Bratislavai Lírát a tanulságok garmadát kínáló megtorpanás jelenlegi holtpontjáról. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres 9
