A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
Dénes György Parasztrigmus újévre Jó reggelt, jó estét, bor, búza, békesség! Igazság tétessék, ne pénzen vétessék. A giz-gazt égessék, a szántást végezzék, a búzát elvessék, jégeső ne essék, a hombár megteljék. Az ágyat megvessék, a szép lányt kellessék, jó szóval illessék, legénynek megtessék. Teremjen emberség, ifjúnak ékesség, vénjének bölcsesség. Jó reggelt, jó estét, bor, búza, békesség! °) í> Emlékszem gégetükrözni jött hozzám a mester, de sokoldalú szakember lévén, hol a pohár fenekére, hol pedig a gégémbe nézett. Az utóbbi üregbe nyilván csak azért, hogy önsanyargató módon láthassa : merre távozik a szeszital reám eső hányada. Meglehet: a különféle trükkös tükröket is csak azért dugta a garatomba, mert lévén a tükörben minden kép forditott, a pasas arra számított, hogy e fizikai, vagy inkább optikai törvény értelmében az elnyelt italok menetiránya ily módon esetleg megváltozhat. Betyáros tükrözés, görbetükrözés volt. Kulcsár Ferenc ÍZESÍTÉS Mottó: „Az ember él, Etu! Tjén a k fel! Én egy nagy lő. Érd őbe jut. Ottan mível az iga. Zutatn' emle lém." Hatalmas erdő ébenfa-tenger, eltévedek a fák tengerében, fekete ében rengetegében... ... nem tudom hány szál? Rengeteg ében! Gázlók hosszában, gázlók széliében, sejtem: ez erdőből ki nem érek. Bármerre nézek, mindenütt ében, rabul ejtenek szemek és érmek. Ébenfény villan zsivány szemében, lángolni kezd az egyik ében, lángolni kezd a másikában. Háromszor buktam az első B-ben, egyszer pedig a másik Á-ban. Tanár kezében suhant a pálca, üvöltöttem: nem leszek apáca! Költő leszek, ki világot vált meg, királyfi, ki a lányokért halt meg. Halhatatlan leszek, mint a gránit, tehetnek vetem bármikor bármit. Ágyban, párnák közt, halhatatlanul, tőlem majd egyszer Dante is tanul. Persze magyarul és nem latinul. Tóth László GYEREKVERS Egyszer egy alma fán, láttam egy furcsa nőt. Szoknyája hosszúra, lába rövidre nőtt. Kezében hárfa volt Hárfával hegedült, virágzó körtefán, birsalmák közt csücsült Blúzában ananász, — mindkettőn bimbó volt, — dereka szalonnás, mégis oly ringó volt. Úgy volt, hogy lenézett. Én meg föl, reája. Fejembe benézett, én meg be, alája. Látta, hogy pirulok, s bújnék ház-falába, mert a szoknya alól, kilátszott falába. Falábán kaptafa, kaptafáján zokni, ezért nem tudtam a kertjükbe szokni. RENDETLEN NAPLOPÓ Mit keres a szög a plafonon? Egy szög, amelybe lám, ily szerencsétlenül beleléptem. Nagyon érthetetlen az eset, hiszen szögelni nem szoktam, nem is tudok, s mint törvénytisztelő állampolgár, alávetem magam a rendeletnek, mely szerint a költőknek szögelni szigorúan tilos. Ülök, illetve lógok a plafonon, mint a pók. Érdekes módon mégis velencei csillárnak érzem magam, s erre vonatkozóan egyetlen kétségem van csupán. Nevezetesen az, hogy egy velencei csillárnak nem csöng a füle — nekem viszont igen. Ráadásul: ha pók lennék, könnyedén le tudnék ereszkedni az erre rendszeresített testnedvemen, le egészen a szőnyegig, amúgy lift módjára. Próbálom is, de nem megy — következésképpen tehát aligha lehetek pók. Maradok magammal annyiban, hogy csillár vagyok, lógok a plafonon, és nem tudom megfejteni, mit is keres a plafonban az a görbe szög. Igaz, járt itt a jómúltkor egy asztalos, de a szöget aligha ö veszítette el, merthogy akkor még nem is volt plafonunk. A fényűzést csak később kezdtük el. Az asztalos ittjártakor a plafon még a panelgyárban volt, sőt, lehet, hogy egy állomással odébb, valahol a kavicsbánya mélyén, sóder formájában. Mivel pedig az asztalos ittjártakor még plafonunk se volt, a mester, és persze jómagam csúnyán eláztunk. Amikor az asztalos távozott, ellopta a kerékpáromat. Álltam a ház előtt egy szál zokniban, tanácstalan, mint egy nagykövet, és nem tudtam, hogyan jutok haza. Pedig éreztem: sürgősen haza kell mennem, mert komoly teendők várnak rám a háztartásomban: meg kell váltanom a világot. Nem maradt más választásom, feladtam gyorsan egy apróhirdetést: „Egy pár zoknimat négy szoba összkomfortos lakásra cserélném. Jelige: Csendes otthon". Másnap a feleségem elolvasta a hirdetést és tudta: a hirdető csakis én lehetek, aki korábban már elcserélte a családi házát egy fél pár használt gumicsizmáért. Nagyjából így kerültem haza. Útközben egy tenyérjóssal találkoztam a liftben, aki nem volt igazi hús-vér tenyérjós, merthogy gipszből volt a lelke, pontosabban mondva: kerti törpe volt. — Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál — mondta —. ezért most teljesítem három kívánságodat. — Eredj a fenébe — szóltam meggondolatlanul, mire a tenyérjós kerti törpe azonnyomban, szolgálatkészen eltűnt. Azóta itt ülök a plafonon, s nemhogy ötvenezer kívánságomat, hanem a maradék kettőt sincs ki teljesítse. Körülöttem legyek mászkálnak, masíroznak, díszszemléznek, még az orromba is bemásznak, s én még csak azt se kívánhatom, hogy valaki elhajtsa rólam a legyeket, vagy leszereljen végre a valójában mennyezetnek nevezendő plafonról. További kívánságaim teljesítése pedig egyszerű válaszadásokból állna csupán. Kérdéseim pedig a következők: — Mit keres a szög a plafonon? — Mit keresek én a plafonon? — ... és hasonlók. 14
