A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-20 / 51. szám

Gyermekeknek

Innen'onnan

«»&«&•. -mz:

MORA FERENC

7 / ,-•? yn /y> A

.'•■Yv t >' •

A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.

Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.

kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.

— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.

Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a házte-Juliska a sok játék között nem találja a gumikrokodilt. Segíts neki! Hány perc alatt sikerül?

WEÖRES SÁNDOR

7 >#■'

: <• 5 :

>V ..••

Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi din dón diridongó. Ha kiborul az a kocsi leröpül a Haragosi din dón diridongó.

Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din dón diridongó. Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya, din dón diridongó.

— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —■, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.

A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.

— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.

Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a

♦

\W% r- -t#*

tőkre, az utpákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.

Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. így járták meg a kíváncsi hópelyhek. Az erdők-mezök hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren:

Sesorit, a festői szépségű ukrán falucskát régóta a takácsmüvészet egyik fellegvárának tekintik. Ebben a Kárpátokban megbúvó faluban a természet művészeti alkotások létrehozására ösztökél, híresek a Kárpátok és a Kárpáton túli terület városai és falvai szövőnőikről, fafaragó művészeikről, fazekasaikról és hímzőnőikről. Sok tehetséget szül e föld. Közéjük tartozik Hanna Vaszilascsuk is. Térítőin ukrán népdalok és versek elevenednek meg.

Manuel Garcia korábban Nicaragua apró falvainak házait festette tele ünnepi és hétköznapi jelenetekkel A művész, aki most az NDK-ban vendégeskedik, Berlin házainak tűzfalait, homlokzatait díszíti föl vidám, színes, olykor idillikus, meseszerű, máskor népe életének, történetének zordabb fejezeteiből választott jelenetekkel.

20