A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-20 / 51. szám

SZERGEJ JESZENYIN VERSEI Hollandia második legnagyobb városa és Európa legnagyobb kikötője Rotter­dam. Óvárosa a II. világháborúban csak­nem teljesen elpusztult. Ma az újjáépí­tett városrészben érdekes rajzokat lát­hatunk a házak falán. A San Francisco-i állatkert Koko nevű gorillája a mutogatás szintjén képes ma­gát megértetni az emberrel. Előbb csak egy gipszmacskát kapott ajándékba, ké­sőbb az élővel is játszadozhatott. Moszkvában ötödízben rendeztek nem­zetközi könyvkiállítást és vásárt, 102 ország több mint háromezer szervezeté­nek és cégének, valamint tizenöt nem­zetközi szervezetnek a részvételével. A cifra szekér A cifra szekér dalba kezdett, fut a szántóföld és berek s útmenti kápolnák, keresztek, faragott-festett agg jelek. Befed a táj szomorúsága, a pusztai szél dobta rám, haranglábak meszelt falára keresztet vetek tétován, Oroszország, te bíbor róna, folyóba hulló égi kék, szeretem büszkén s elfogódva bánatod, tenger-messzeség. Bánatod hideg, mérhetetlen. Parton állsz, mélyben köd lebeg, és megtanulnom lehetetlen, hogy hittel ne szeresselek. Én féltőn vigyázok e láncra, s a hosszú álmot nem adom, ha árvalányhaj imádsága zendül a rónaságodon. (Weöres Sándor ford.) Emlékdal Tenyeredből iszik vezetéken a ló, Nyárfák levelét veri vissza a tó. Kék kendőd nézem az ablakon át. Huzigálja a szél hajad éjfonatát. Habos áradaton csupa csillag a táj. Úgy kell puha szádrul a csók, noha fáj. Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám. Csilingel a zabla, lovad tovaszáll. A napok guzsalyán fonalat fon időnk. Temetőbe kísérnek az ablak előtt. Tömjénszagu gyász, siratódal cseng .. . Rémlik: leeső patkók zaja cseng. (Jánossy István ford.) Hol az örök , titok szunnyad Hol az örök titok szunnyad, van egy túlvilági rét. Itt jártam, e földi útnak véletlen vendégeként. Erdők, vizek áradása. Fönn egy szárny suhan velem. Égitestek vad futása vonta ködbe életem. Nem a te csókodtól égtem, sorsom nem hozzád fűzött. Érzem: új út készül értem napkelet s nyugat között. így rendeltetett: a szótlan sötétségbe szárnyalok. De senkinek búcsúzóban semmit hátra nem hagyok. Ahol minden vihar hallgat, messze hagyva földedet, szememet, mint iker-holdat kigyújtom a mély felett. (Rab Zsuzsa ford.) D MIHÁLKOVÁ FELVÉTELF 21

Next

/
Thumbnails
Contents