A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-20 / 51. szám

ES HABANGZUGAS gyorsabban haladt. Tréfálkoztam is a má­sodkapitánnyal : — Ez is csak olyan, mint az apám lova volt annak idején, bármily hosszú és fá­rasztó volt is a nap. este hazafelé húzva, szinte ügetett. Nem volt még dél, amikor feltűnt a frankfurti kikötő. Kedvesen kellemes ha­rangzúgás hallatszott a kikötő felől. A kongatás üteme dalként csendült. Nem úgy. mint a templomok tornyából hangzó harangszó. A harmadszori kongatás után. szinte válaszként megkondult a város Fürdőzés a szökőkutak között egyik templomának a harangja. Azután a második, a harmadik is. A túlsó partról Slubice, a lengyel falu harangja. Német barátaim, akiket reggel olyan szokatlanul furcsán elkerültem, ott vára­koztak rám a kikötőben. Nem tudom most se, miként jöttek rá, hogy sétahajó­zásra indultam, mikor fogok visszaérkez­ni, mert üdvözlésüket kérdéssel fogadtam: — Mi ez a harangzúgás? Válasz helyett mintegy karonfogva vit­tek magukkal oda, ahol az Odera parton egy harangláb, a Friedensglocke, a Béke­harang látható. Ezen kongattak először, magyarázták, és erre, ennek a harangszónak a felhívásá­ra válaszolt a többi, s ez igy szokás olyan­kor, amikor megismételjük ígéretünket, fogadalmunkat, hogy életünk, munkánk legyen a bizonysága: német földről induló háború már soha többé n$m fenyegetheti az emberiséget. Aznap azért csendült meg a Békeha­rang, mert Moszkvában, a Világifjúsági Találkozón az NDK ifjúságának küldöttsé­ge éppen akkor, abban az órában ismétel­te meg ezt az ígéretet ezt a fogadalmat. Amikor frankfurti barátaim szocialista hazájuk, a Német Demokratikus Köztársa­ság megszületésének 36. évfordulóját ün­nepelték, megint megcsendítették ezt a harangot. Akinek előző este pattogónak. harsogó­­nak hallottam a beszédét, őszintén, szív­ből szólva mondta: „Ez a harangzúgás hozzád, meg hazád népéhez is szól." Ezért cseng még most is fülemben a Békeha­rang kedvesen, kellemesen. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei Frankfurt főtere képeket, könyveket és egyéb tárgyakat helyeznek el. Nem kisebb öröm az sem, hogy a közel­jövőben a képtáralapító Ernest Zmeták érdemes művész képeinek is állandó ott­hont ad az érsekújvári galéria. Befejezésül elmondhatjuk, hogy az érsekújvári Művészetek Galériája az el­múlt öt esztendőben sokrétű, gazdag te­vékenységet fejtett ki. Az időszaki kiállí­tásokat a Gorkij utcai kiállítóteremben rendezik meg. Eddig összesen 66 alkalom­mal (17 vándor kiállítás keretében) közel százezer látogató tekintette meg olyan művészek alkotásait (festményeket, grafi­kákat, kisplasztikákat), mint: Vanek Imre (aki 17 müvet ajándékozott a galériának). Nagy János, Gwerk Ödön. Jakoby Gyula, Dezider Mi Ily, Thain János, Barta Gyula, Szabó Gyula, Kassák Lajos, Pataki Klára, Ernest Zmeták stb. A Művészetek Galériája aktív tevékeny­ségével felzárkózott a legrangosabb szlo­vákiai képtárak mellé: szakszerű tárlatve­zetéssel szolgálnak, a tanuló ifjúság szá­mára módszertani tárlatlátogatásokat szerveznek, munkatervük szorosan kap­csolódik a kiemelt kulturális események­hez, a jeles politikai és történelmi évfor­dulókhoz, teret biztosítanak a jubiláló mű­vészek életmű-összegezéséhez, kiállítása­ihoz. VÖRÖS PÉTER Reprodukciók: P. Breier Szinnyei Merse Pál (1845— 19201: Forrás Balassa Ferenc (1794- 18661: - Szieszta Nápoly mellett 9

Next

/
Thumbnails
Contents