A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
A Csemadok életéből ÉVZÁRÓN Hideg, ködös este utaztunk Pelsőcre (Ptešivec) és Lekenyére (Bohúňovo) a Csemadok helyi szervezetének évzáró taggyűlésére. Útközben Balogh Gyulát, a Csemadok Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottságának elnökét és Szőlős Sándort, a járási bizottság titkárát az évzárók menetéről faggattam. — Járásunkban — mondotta Szőllös Sándor — eddig 11 helyi szervezet tartotta meg az évzárót. Valamennyin részt vettem magam is. Az értekezleteken azt tapasztaltam, hogy a helyi szervezetek vezetői ismerik feladataikat. Mivel a tanácskozásokat jól elő készítették, az évzárók mindenütt teljesítették küldetésüket. — Jól sikerült— jegyezte meg Balogh Gyula — a járási bizottság közelmúltban megtartott ülése is. Az előterjesztett beszámolókban képet adtunk munkánkról, és megvitattuk az 1986 első felére vonatkozó munkatervet. Az élénk és tartalmas vita keretében a küldöttek részéről hasznos javaslatok hangzottak el. A realizálható javaslatoknak érvényt szerzünk a gyakorlatban. Pelsőcön este hatkor, Lekenyén este fél hétkor kezdődött az évzáró. A járási bizottság elnöke a pelsőci, a járási bizottság titkára a lekenyei évzárón vett részt. Az utóbbin vettem részt jómagam is. A mintegy négyszáz lelket számoló gömöri faluban működő Csemadokszervezetnek 91 tagja van. A tagok közül az évzárón közel ötvenen vettek részt. Az elnökség beszámolója bírált is és dicsért is. A bírálat azoknak szólt, akik nem érzik át falujuk, közösségük gondját, akik távol tartják magukat a társadalmi munkától, akik nem élnek szervezeti életet. Ám ilyenek egyre kevesebben vannak. A többség akar dolgozni és dolgozik is. A dolgozni akaró és tudó embereknek köszönhető — és őket illette a dicséret — hogy a közelmúltban Lekenyén is megalakult az éneklő csoport. Kezdetben öten indultak, tavaly decemberben azonban már húszán voltak. Első fellépésüket ez év januárjában a község felszabadulása 40. évfordulója alkalmából rendezett összejövetelen tartották. A sikeres bemutatkozást több, szintén sikeres fellépés követte. A Hárskúton (Lipovník) ez év májusában megrendezett Tavaszi szél vizet áraszt... című népdalverseny járási döntőjében a megtisztelő harmadik helyen végeztek. Aztán még sok elismerés övezte fellépésüket júniusban, a Krasznahorkán megrendezett járási dal- és táncünnepélyen is. Az együttes most új tagokkal bővíti sorait és új fellépésekre készül. A viszonylag kis létszámú, ennek ellenére aktívan dolgozó helyi szervezet' kulturális műsorral összekapcsolva rendszeresen megemlékezik a fontosabb évfordulókról, valamint — közösen a Polgári Ügyek Testületével — a társadalmi és családi ünnepekről. Az utóbbiról emlékkönyvet is vezetnek. A vitában felszólalók nemcsak az eddig végzett munkáról, és az 1986-ra vonatkozó munkatervről mondtak véleményt, hanem megjegyzéseket fűztek a Csemadok Központi Bizottsága hetilapjához, a Héthez is. Elmondták, mi tetszik az újságban, mi nem, és mit szeretnének a jövőben olvasni. A megjegyzésekre válaszolva nem részleteztük, hogy a szerkesztőség újévtől mit változtat a szerkesztésen és milyen új rovatokat indít. Csupán annyit jegyeztünk meg, hogy az olvasók és a Hét szerkesztőségének az elképzelése sok tekintetben azonos, s a szerkesztőség arra törekszik, hogy az olvasók igényét minél jobban kielégítse. Az újévtől új rovatokkal gazdagodó Hét iránti érdeklődést az is jelezte, hogy a lekenyei helyi szervezet évzáró taggyűlésén hatan jelentkeztek előfizetőknek a Hétre. Baráti légkörben, jó hangulatban tartotta meg az évzáró taggyűlést a Csemadok pelsőci helyi szervezete is. Ezt onnan tudjuk, hogy Lekenyéről jövet ismét megálltunk Pelsőcön. Az értekezlet végére érkeztünk. A mintegy három órás tanácskozásról azonban mind a tagok, mind a vezetők elégedetten nyilatkoztak. A Hét kapcsán itt is elmondták, hogy mi tetszik a lapban, mi nem, és mely szerzők írásait olvassák szívesen. Mi itt is megköszöntük az észrevételeket, és azzal búcsúztunk: a Hét szerkesztői szívesen találkoznak az olvasókkal, és kíváncsian hallgatják meg az olvasóknak a Héttel kapcsolatos véleményeit. BALÁZS BÉLA Hétköznapok felelősségével Szepsiben (Moldava nad BodvouJ tartotta meg őszi plenáris ülését a Csemadok Kassa-vidéki Járási Bizottsága. Az október 27-i ülésen részt vett Petrik József, a Csemadok KB titkára is. A megnyitó és a határozatok teljesítésének ellenőrzése után az elnökség által előkészített beszámolókat Kolár Péter mérnök, a jb titkára terjesztette a plénum elé. A klubtevékenységről szóló beszámoló értékelte a járásban folyó ez irányú tevékenységet, elemezte az eredményeket, de rámutatott a meglévő fogyatékosságokra, illetve lehetőségekre is. Kiemelte a Szepsi Csombor Márton Klub tevékenységét, s azt, hogy a klubtevékenység egyik népszerű formája a nyári művelődési tábor. Az ének-zenei mozgalom helyzetével kapcsolatban a plénum elé terjesztett értékelés alapján elmondható, hogy a Kassa-vidéki járásban ezen a területen kielégítő, sőt sikeresnek mondható munka folyik. A négy énekkar mellett folyamatosan kiemelkedő eredményekkel dolgoznak az éneklőcsoportok. Mint a korábbi évek során, most is az egyik legfontosabb napirendi pont a jövő évi munkaterv ismertetése volt. A nagy körültekintéssel kidolgozott, részletes munkaterv mindazokat a szervezeti élettel és a kulturális-népművelési munkával összefüggő kérdéseket tartalmazza, amelyeket a járási bizottság elnöksége, karöltve a helyi szervezetekkel az 1986-os esztendőben a járás területén meg akar valósítani. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a plenáris ülés a helyi szervezetek évzáró taggyűléseinek az előkészítésére és lebonyolítására. A titkárság által kidolgozott harmonogram tartalmazza az előkészítő vezetőségi ülések idejét s azt is, hogy egy-egy helyi szervezethez a plénum tagjai közül kiket jelölt ki az elnökség aktivistaként A plenáris ülés vitájában öten szólaltak fel. Szanyi József mérnök a helyi szervezetek krónikájának fontosságára hívta fel a figyelmet; Nagyné Sarlós Ildikó a Tavaszi szél... kerületi versenyének néhány problémájáról beszélt Vajányi László az évzáró taggyűlésekre való felkészülés fontosságát hangsúlyozta, míg Mázik Mihály az ének-zenei mozgalom helyzetét, annak eredményeit és gondjait elemezte. Mura Ferenc a szinai helyi szervezet tevékenységéről tájékoztatta a plénumof, utalt arra, hogy a Rozmaring Népművészeti Együttes az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját A vita értékelése és a határozati javaslatok elfogadása után a plenáris ülés elnöki zárszóval ért véget. A tanácskozás tárgyilagossága, a felszólalók komolysága azt tükrözte, hogy a választmány minden tagja átérezte azoknak a feladatoknak a fontosságát amelyek elvégzéséről közösen döntöttek. S ez a felelősségtudat a záloga annak, hogy az elfogadott terveket a jövő év folyamán közös erővel valóra is váltják.-gs-Nagyszerű volt! Már-már hagyomány a Csemadok Ipolyvarbói helyi szervezetének életében, hogy folklórcsoportja nyárelőn, nyárutón magyarországi meghívásnak tesz eleget. A műkedvelő csoport életében egy-egy fellépés mindig étményszámba megy, ezenkívül jó hatással van a szervezeti életre is. Ezek a vendégszereplések kulturális missziót töltenek be, hiszen miközben erősítik az összetartozás érzését, ugyanakkor egy falu, egy hagyományőrző közösség, egy népcsoport kultúrájával ismerkedhet meg az idegen közönség. Legutóbb két meghívás hozta lázba a hagyományőrző csoport apraját-nagyját. A főváros szívében működő Rakpart Klub tagjai együttérző áhítattal nézték végig az Ipolyvarbói lakodalmast. Néma csend honolt a teremben, amikor Gyüre Jánosné Fajcsík Ilona ajkán felcsendült a párját ritkító szépszomorú menyasszony-búcsúztató: „Jaj, pártám, jaj, pártám ..." Az asszonykórus és a nemrég alakult legénykórus is kitett magáért, csakúgy a szólóénekesek. A vendéglátó klub többnyire értelmiségiekből összetevődő tagsága megcsodálta a sajátosan szép népviseletet, s megtanult egy-két Ipoly menti magyar népdalt is. Az oldott hangulatú beszélgetésben a Csemadok helyi szervezetének elnöke röviden ismertette a község történetét, szólt mai életéröl, fejlődéséről, arról, hogyan dolgozik a községben a Csemadok. Hangsúlyozta az összefogás, az egyet akarás jelentőségét a szervezet életében, azt, hogy Bagdal Irma, Pálfi Böske, Faggyas Sándor, Zólyomi Zoltán és lelkes társaik odaadó munkája nélkül sivár, eseménytelen vagy legalábbis szegényebb lenne nemcsak a Csemadok, hanem általában a falu kulturális élete. Az ipolyvarbóiaknak Horváth Mihály klubvezető tolmácsolta a tagság köszönetét az élménydús estért. A folklórcsoport következő fellépésére a szentendrei szabadtéri falumúzeumban került sor. Minden együtt volt, ami egy lakodalomhoz kelletik: simogató napfény, kellemes meleg, enni-innivaló bőven, derűs jókedv, mosolygós menyasszony, komoly vőlegény, hejehujázó, mulatozó násznép... A kíváncsiskodók is jól érezték magukat. Ötszázan bizonyára voltak... A parasztportán otthonosan érezték magukat az ipolyvarbóíak és a nézők, akik közül sokan bizony kapun kívül rekedtek. A lakodalmi finomságokból azonban mindenkinek jutott. Szépen szállt a dal a skanzenfaluban, gyermekzsivaly kísérte a templomba tartó esküvői menetet. Sokan azt1 hitték, valódi lakodalomba csöppentek ... Csallóközi Zoltán — miközben jóízűen majszolja a foszlós bélű fényes kalácsot — azt mondja: „Hát ez nagyszerű!" A kalácsra érti, gondolom éa De aztán még hozzáfűzi: „Ez jobban sikerült, mint gondoltam!" így derült ki, hogy valójában mi járt a fejében. Valóban! Csallóközi Zoltán — aki kísérője, kedves vendéglátója volt a folklórcsoportnak Budapesten és Szentendrén — a lényegre tapintott rá. Nagyszerű volt! A Csemadok ipolyvarbóí folklórcsoportjának ez a fellépése volt sorrendben a tizenötödik. Filmszalagot érdemelt volna ... Talán egyszer erre is sor kerül... URBÁN ALADÁR 7
