A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
kákban, hogy megbámulják az egykori módos polgárok és szorgalmas kereskedők már helyreállított, avagy éppen újjáépítés alatt álló házait. Szinte minden kapualj néhány perces idözésre csábít, hiszen a boltíves udvarok, az ablakrozetták, a míves kapuk amolyan élő városmúzeumnak tűnnek ... Igaz, a szépen helyreállított házak között akad jónéhány olyan is, amelyet egyelőre még öles gerendamankók védenek az összeomlástól; dehát ez érthető, hiszen a türelmet és szakértelmet igénylő felújítási munkálatok befejezésének központilag kitűzött határideje 2000-re esik. Joggal merül fel a kérdés: a sok gond miatt nem nyüg-e egy városnak a temérdek műemlék, pláne ha azok jó része helyreállításra szorul? Vajon képesek-e a helyiek megbirkózni a feladatokkal? — Néha tényleg belefárad az ember — mondják a városházán —, hiszen a fogadóórákon rengetegszer kerül szóba a műemlékvédelem. Aki ugyanis nem felújított lakásban, vagy vadonatúj tömbházban lakik, annak az otthona nyirkos, dohos, huzatos, korszerűtlen. Persze, hogy siettetné a felújítást. Olykor különféle váratlan fordulatok vagy történelmi szempontból érdekes leletek előbukkanása fékez egy-egy építkezést. A „körmöd érem" másik oldalát szemlélve viszont öröm is jócskán akad ebben a munkában. Ha például arra gondolunk, hogy mind több pénzt kapunk a központi keretből, elégedettek lehetünk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy figyelnek ránk, fontosak vagyunk az ország számára úgy is, mint kulturális közkincs, és úgy is, mint idegenforgalmi vonzerő. Cs’oda hát, ha Körmöcbányán járva a riportert is elfogja némi nosztalgia ?! Föl-fölötlik benne a gondolat, hogy jó volna itt élni. Itt, ahol nem tapasztalni a járásszékhelyek és még nagyobb központok nyüzsgését és versengését; itt, ahol nem tapasztalni a lakótelepek gyűrűjével övezett nagyvárosok közönyét és szürkeségét. Itt talán még ismerik egymást az emberek; ha találkoznak az utcán, kalapot emelnek; s nem kell kulcsra zárni az ajtót, ha a háziasszony egy maroknyi lisztért átszalad a szomszédba. Ebben a városkában a csönd, a nyugalom tanyázik még és él a személyesség. A falakból pedig a múlt, a történelem árad. Egészen az ezredfordulóig és a még korábbi századokba viszszanyúló történelem. A hajdan volt Cremnychbana, a későbbi Kremnitz, illetve Körmöcbánya, azaz mai Kremnica a legszebb szlovákiai kisvárosok egyike. Külhoni ismerőseimnek is mesélni szoktam róla. Egyikük egyszer azt kérdezte tőlem ; ki az, aki ennyit áldoz műemlékekre, az egykori „míves legények" házainak felújítására? Nem volt más válaszom, mint az igazság: csak az állam, amelynek ez a múltat tisztelő kulturális kötelessége. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: ABSOLON A körmöci aranyak nyomában Folytatás a 2. oldalról mellett gondból-bajból szintén bőven kijutott a városnak. Körmöcbánya például már a huszita háborúk idején is sokat szenvedett. Később Bocskay, Bethlen, majd a Rákócziak mozgalmával rokonszenvezett a város lakossága, amiért Körmöcbánya az 1600-as évek derekán hűtlenségi perbe is került. 1678- ban Thököly Imre foglalta el a várost, s az itt talált aranyból saját nevére pénzt veretett. Az 1700-as évek legelején II. Rákóczi Ferenc hadai állomásoztak egy ideig Körmöcbányán és környékén. Nemkevésbé mozgalmas e táj újabb kori történelme is, beleértve századunk harmincas éveinek bérharcait. A negyvenes évek első felében Kremnica lakossága tevékenyen bekapcsolódott a kommunisták vezette illegális mozgalomba, majd a szlovák nemzeti felkelésbe is, amit például a Lacko-partizáncsapatnak a Görgei-alagútban tanúsított helytállása bizonyít. Ma az új lakások százai és kertes házak koszorúzzák a történelmi belvárost. E felismerést tovább részletezi Viktor Ďuratný mérnök, a műemlékvédelmi és felújítási munkálatokat végző vállalat igazgatóhelyettese, aki elmondja, hogy e jellegzetes bányavárosban megtalálhatók egymás mellett a múlt évezred utolsó harmadának építészeti maradványai és a gótika, a barokk és az eklektika, a reneszánsz és a modern épületek. Lehet válogatni a látnivalókban tetszés szerint. Évente százezrek fordulnak meg a szabályos alakzaté főtéren, az onnan nyíló szűk utcács-4
