A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Csak egy percre... Az idei csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretében rendezték meg hazánkban a szovjet kultúra napjait. E tíznapos rendezvénysorozat keretében Prágában három, Bratislavában két előadást tartott a moszkvai Nagy Színház, azaz a világhírű Bolsoj balettegyüttese. Vendégszereplésük kísérője és tolmácsa egy fiatal „hostess": a nyitrai származású SZABÓ VERA volt. — Hol tanultál meg ilyen kiválóan oroszul? — Őszintén szólva már a gimnáziumban is jobban érdekelt a nyelvtanulás, mint mondjuk a fizika ... Az érettségi után szerencsém volt, mert minden különösebb gond nélkül fölvettek az egyetemre, ahol szlovák és orosz szakos hallgatóként végeztem tanulmányaimat. Nyelvtudásomat az is gyarapította, hogy az egyetem negyedik évfolyamát, vendégdiákként, Leningrádban végezhettem el, de Moszkvában is jártam már szakosító tanfolyamon. — Eszerint Te nemcsak tolmácsként hanem „élőben" is láttad már a Bolsojt! — Igen. Méghozzá operaelőadáson is, balettesten is jártam már ott. Külön élmény volt, hogy az ott látott Borisz Godunovban azon az estén Jevgenyij Nyesztyerenko is énekelt; egy másik estén viszont Pliszeckája táncolta A hattyúk tavának női főszerepét! Bizonyára ez szintén közrejátszott abban, hogy több alkalommal működtem már közre tolmácsként a hazánkban járt szovjet művészegyüttesek mellett. — Vajon miként mutatnád be a népszerű Nagy Színházat? — A Bolsoj a világ egyik legrégebbi zenés színháza, amelyet 209 évvel ezelőtt alapítottak, de ma is jól ismert épületét csupán 161 évvel ezelőtt, tehát 1824-ben nyitották meg. HULL A HÓ Hajnal óta nagy pelyhekben hull a hó. Befedi a háztetőket és kápráztató fehérséggel vonja be a szeméttartók környékét. A máskor csak távolabb röpdöső varjak most egészen a házak közé merészkednek. Az udvar porát és az ide-oda hánykolódó papírhulladékot betakaró hónak leginkább a gyermekek örülnek. Amint felkeltek, máris rohantak a szánkóért, sílécekért. Mire a családok a vasárnapi ebédhez odaülnek, az apraja-nagyja már térdig áll a puha fehérségben. A hétemeletes ház öt bejárati ajtaja közül már csak egy maradt, ahol nem takarították el a havat. Pedig ez sem egy kihalt lépcsőház, ebben is laknak, mégpedig többnyire fiatalok. Az ablakok sem elhagyatottak. Hol az egyikben, hol a másikban, vagy egyszerre többhelyütt is kíváncsiskodók néznek le az udvarra. Lesik, nem szánta-e rá magát valaki a lakótársak közül a hó elhányására. Minden jel arra mutatott azonban, hogy egyiknek sem szottyant kedve a friss levegőn végzett, egészséget adó mozgásra. A második emeleten lakó fiatalasszony már hosszabb ideje figyeli a férjét. Amikor az már ötödször les ki az ablakon, nem tudja megállni szó nélkül. — Miért nem mész le, Józsi? Neked sem ártana meg egy kis mozgás, a korona sem esne le a fejedről. Egész héten a hivatalban csücsülsz, ha pedig itthon vagy a tévé előtt heverészel. Én majd megszakadok a munkában, te meg a porszívózást vagy a mosogatás utáni edénytörlést sem akarod elvégezni. — Menjen le valaki más — veti oda a férj. Ma már a moszkvaiak közül is kevesen tudják, hogy alig három évtizeddel később csaknem teljesen leégett, és újabb három esztendő telt el újjáépítéséig. A híres Bolsoj épületét lényegében ma is ugyanúgy láthatjuk, mint a múlt század közepén, amikor megnyitották. — Tolmácsként bizonyára e színház üzemvitelébe is bepillantást nyertél... — A világ egyik legjobban szervezett zenés színházáról van szó, ahol kereken háromszázan dolgoznak, köztük az ének és a tánc olyan világhírű egyéniségei, mint Jurij Grigorovics professzor, a balettigazgató és számos szólista. A Nagy Színház két állandó helyiségben: a Bolsoj színpadán és a Kongresszusi Palotában havonta mintegy félszáz előadást tart. Emellett minden évben egy alkalommal valamelyik szovjet szövetségi köztársaság fővárosában is vendégszerepeinek, igy juttatva kifejezésre, hogy a Bolsoj az egész Szovjetunió színháza. — A repertoárkészletükről is tudsz valami közelebbit? — Összesen 40 opera és 30 balett szerepel a műsorukon. Minden szezonban négy bemutatót, pontosabban két-két opera és balett bővíti a repertoárt. — Megtudtál-e valamit az idei évad vendégjátékainak terveiről? — Minden külföldi vengédszereplést úgy szerveznek meg, hogy közben otthoni kötelezettségeiket is maradéktalanul teljesíthessék. Az idei szezonban jártak már Magyarországon és hazánkban, a balettidény hátralévő részében pedig Ausztriába, Argentínába és Brazíliába, a hazai tájakon pedig a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaságba látogatnak. (mik-) — Különben megfelelő ruhám sincs. Drágán varratott öltönyeim közül egyiket sem vihetem a fagyba, hóba. A legfelső ablaknál Nagy lakótárs boszszankodott. „Ezek nem változtak semmit, most is éppen olyanok, mint azelőtt" — gondolta, s leült az egyik székre. „Most is csak gyúrják a havat, ami majd a taposástól megolvad, eljegesedik és ide-oda csúszkálhatunk rajta. Bizonyára másoktól várják a szívességet. Végül azt kell hinnem, hogy megint reám számítanak, a jó erőben levő nyugdíjasra, akiről messziről látszik, hogy világéletében nagy sportoló volt. Tavasszal és nyáron elvárják tőlem, hogy ápoljam az udvarban levő rózsafákat, nyesegessem a diszbokrokat és öntözzem a virágokat. Még a mellettem lakó Pista sem akar lapátolni, inkább a nagy hóban bajlódik a gyerekkocsival. Kíváncsi vagyok, mit fognak csinálni, ha lemegyek az udvarra a szemeteskannával." Nagy szomszéd csendesen leballagott a hetedik emeletről. Inkább gyalogolt, hogy a felvonó által okozott zajt elkerülje. Észrevétlenül leért, kifordította a szemetet, amikor azonban megfordult látta, hogy közben kinyílt néhány ablak. Nem volt nehéz kitalálni, hogy öt bámulják a lakótársak. Szólni nem szólt egyikük sem, nem akarták elsőnek kimondani a felszólítást a hó eltakarítására. „Most már megvárom, melyiknek lesz annyi mersze, hogy idekiabáljon” — határozta el magát, s méltóságteljesen feljebb tolta a sapkát a homlokán. Tekintetéből határozottság és szigorúság sugárzott. Egy ideig várakozott, majd amikor már biztos volt benne, hogy nem merik megszólítani, elindult, s mint akinek nem sürgős a dolga, komótosan becsukta maga mögött az ajtót. TOK BÉLA Emberi sorsok BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A törvényszegés és az érte járó büntetés elbírálásának kérdéseire sokáig sorolhatnánk a különböző példákat, hiszen a büntető jogszolgáltatás tulajdonképpen egyidős az emberi társadalommal. Már az ókori kőtáblák is épp úgy említést tesznek a bűnökről s azok büntetéséről, mint a későbbi pergamentekercsek ... régebben olykor évszázadok is elteltek, amíg a büntető törvények gyűjteményén változtatni, kiegészíteni, igazítani kellett. Napjainkban viszont, a társadalmi és gazdasági életben bekövetkező változások, sokkal gyakrabban teszik indokolttá, hogy egy-egy új paragrafussal bővüljön a bírói ítélethirdetés alapjául szolgáló Büntető Törvénykönyv. Ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy ezeket a módosításokat nem a bűnözés számszerű emelkedése, hanem a különféle törvényszegő cselekedetek tartalmi skálájának bővülése teszi szükségessé. Ellenkezőleg: a sokoldalú és alapos bűnüldöző munka eredménye, hogy hazánkban az utóbbi esztendőkben enyhén csökkenő irányzatot mutat a bűnözés. Hozzájárul ehhez a bírósági tárgyalótermek szigorúbb légköre, a közbiztonsági szervek határozottabb fellépése a garázda elemek ellen, de a bűnözőkkel szembeni utógondozás is az illetők büntetésének letöltése után. ' Vajon melyek azok a bűncselekmények, amelyeknek megtorlására a jogalkotók csupán újabban szövegeztek paragrafusokat hazánkban — nehogy olyan visszás helyzet álljon elő, hogy nincs tétel, amelynek alapján büntetni lehetne a gaztett elkövetőjét?! Ide tartozik például a terrorcselekmény. Ilyesminek minősül, ha valaki túszt szed vagy jelentős anyagi javakat kerít hatalmába és bizonyos követelések teljesítésétől teszi függővé foglyainak szabadon bocsátását, illetve a bűntett révén zsákmányolt javak visszaadását. Ilyen esetre volt példa az ősz elején Bratislavában, ahol két elvetemült gazember először egy Tatra 613-as gépkocsit zsákmányolt, majd egy magasrangú egészségügyi tisztségviselőt túszul ejtve országhatáron túlra kívánt szökni. A biztonsági erők határozott fellépésének eredményeképpen tervük meghiúsult, és a két kalandort szigorú büntetés várja. Igaz, következményeiben ugyan enyhébb, de „népszerűségében" — sajnos — egyre fölkapottabbá váló bűncselekmény a környezet- és természetkárosítás. Aligha szorul különösebb magyarázatra, hogy napjainkban különös jelentősége van a környezetvédelemnek, ezért erre vonatkozó részében a Büntető Törvénykönyv kimondja: „... aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentős mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja, az bűntettet követ el és bíróságilag felelősségre vonható. Elítélhető az olyan személy is. aki fokozottan védett növényt és állatot pusztít el, avagy természetvédelmileg óvott földtani alakulatot súlyosan megrongál." A friss tárgyalótermi példák közül hadd említsek legalább egyet: Stratená község határában egy asszony mintegy kétszáz darab védett növényt szakított le száráról, hogy csokorba kösse, majd eladja zsákmányát. A kíméletlen természetcsonkítás anyagi értéke mintegy 55 ezer korona, jogi „számlája" pedig másfél évi feltételes börtönbüntetés... A tanulság ebből nyilvánvaló: törvénytiszteletre nemcsak a munkahelyen vagy baráti körben, hanem az erdei séták során is szükség van! Hazánkban, legalábbis egyelőre, csupán elvétve dívik a világ számos országában már mind több áldozatot szedő kábítószerfogyasztás. Az újabban fogalmazott paragrafusok alapján büntethető minden olyan személy, aki kábítószert készít, tart, forgalomba hoz vagy értékesít. Ugyanez áll azokra is, akik kábítószer-csempészéssel foglalkoznak. Az ilyen törvényszegők büntetése indokolt esetben akár több évi szabadságvesztés is lehet. Amennyire kortünetként jelentkező, modem bűncselekmények a fentiek, annyira régiek, szinte az emberiséggel egyidősek a vagyon ellen elkövetett bűntettek. Manapság az összes elkövetett s felderített bűncselekménynek több mint a fele tartozik a törvényszegő tetteknek ebbe a csoportjába. Ezeknek egy része kisösszegű törvénysértés, amit általában szabálysértésként vagy kihágásként bírálnak el az illetékesek. Természetesen, az ellenkező határeset: a nagy érték jogtalan eltulajdonítása több évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Bíróságaink hasonlóképpen ítélkeznek a csalók és sikkasztók ellen indított bűnvádi eljárásokban is. A bűn és a bűnhődés, gyakorlatiasabb szóval élve a büntetés kérdésének eldöntésében az az alapelv, hogy valamennyi bűnelkövetőnek el kell nyernie a törvényszegés mértékével arányban álló „jutalmát". A bünhödést célzó törvények célja mégsem a megtorlás, hanem az elriasztás, az átnevelés, a további bűncselekményektől való visszatartás. A joggyakorlat és a bűnüldözés mindennapi tapasztalatai azt mutatják, hogy az ítélethirdetés utáni büntetés leghatásosabb formája a szabadságvesztés. Ennek három fokozata van érvényben: a legenyhébb a fogház, majd a börtön és fegyház. Fogházba általában gondatlan cselekmények elkövetői kerülnek, akiknek jelentős része közlekedési bűncselekményt követett el. Börtönbe a közepes szintű törvényszegők kerülnek, fegyházba pedig általában a „nehéz fiúk", azaz a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői, vagy a visszaeső bűnözők. Szocialista törvényességünk döntő fontosságú alapelve az igazságos ítélkezés; s amennyiben valakit szabadságvesztéssel kell sújtani, úgy az a cél, hogy a büntetés-végrehajtás részint átnevelje és jó útra terelje a törvényszegőt, részint — a szükséges elzártság mellett — a család és a munkahely közötti kapcsolatot is fenntartsa. Sőt! Jó magaviselet jutalmául a büntetés egy része elengedhető. A bűn és a bűnhődés kérdésében hazai igazságügyünk egyik fontos szempontja az elítéltekkel s tévútra sodródottakkal szembeni humanizmus. Bírók és ügyvédek, ügyészek és a büntetés-végrehajtó intézetek nevelőtisztjei egyaránt tudatában vannak, hogy a szabadságvesztés olyan állapot, amelyben a személyiség formálása a legfontosabb szempont. Ennek során az elítéltet jóindulatú szigorral kell visszakormányozni a szabad életbe. Persze, ehhez — a börtönbüntetésre ítélt egyén szabadulása után — a társadalomnak szintén hathatós segítséget kell nyújtania. (mp) 19
