A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-19 / 29. szám

A harmincnyolcmilliós Lengyelországot az elmúlt évtizedek során többször rázták meg súlyos politikai válságok. Időről időre úgy tűnt, hogy a lengyeleknek sikerült kilábalniuk a politikai-gazdasági bajokból, ám az 1979-es év minden eddiginél nagyobb megrázkódtatásokat okozott a lengyel belpolitikai életben. Olyannyira, hogy Wojczech Jaruzelski kormánya kénytelen volt bevezetni a szükségállapotot, amely közel két évig tartott.

Hosszú lenne most felsorolni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a szükségállapot ideje alatt és azóta is foganatosított a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a lengyel kormány. Hosszú, hiszen átalakították a lengyel politikai, gazdasági rendszert, beleértve a szakszervezeti mozgalmat, az oktatásügyet, és más egyebet is. Ezek az intézkedések mind arra irányultak, hogy a LEMP vezető szerepének elismerése mellett az ország szövetségi rendszerét tiszteletben tartva mozgósítsanak a szocialista Lengyelország építésére. Ennek jegyében hirdette meg a LEMP az elkövetkező évekre érvényes programpontjai között azt is, hogy „világnézettől, meggyőződéstől függetlenül mindenki partner lehet, aki tiszteletben tartja a szocialista Lengyelország alkotmányát".