A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
A Csemadok életéből__________________________ GONDOLATOK A X. DUNA MENTf TAVASZRÓL Hol jászola van a mesének A Csemadok KB, a bratislavai Népművelési Intézet, a Ounaszerdahelyi (Dun. Streda) VNB, a Járási Népművelési Központ és a Városi Művelődési Ház június 11 — 15-re között rendezte meg a X. Duna menti tavaszt Dunaszerdahelyen, a gyermekszínjátszók, a1 bábcsoportok, valamint az I. II. és III. kategóriába tartozó vers- és prózamondók versenyét. A megnyitó napján a koszorúzási ünnepségen részt vett Vladimír Čerevka, a kulturális miniszter helyettese, továbbá Halgaš Karolina, a SZLKP KB munkatársa. Jelen volt dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára, valamint Gyurcsik József, a dunaszerdahelyi VNB elnöke, az SZLKP VB elnökségének a tagja. Ünnepi beszédet mondott Petrik József, a Csemadok KB titkára. Értékelést kellene fogalmaznom a jubileumi Duna menti tavaszról. Csakhogy az én élményeim, tapasztalataim még túl frissek, túl közeliek ahhoz, hogy valamiféle általánosításokat, netán a jövőben majdnem fölhasználható javaslatokat tudnék mondani-összegezni. Mindezt azért írom ide elöljáróként, mert számomra ezek a napok Dunaszerdahelyen — vagy ahogy magamban s magamnak elneveztem a várost: a Mesevárosban — többszörösen is az újdonság erejével hatottak, hiszen első alkalommal vehettem részt a legkisebbek országos seregszemléjén. Mi történt, mit láttam-hallottam tehát a jubileumi rendezvényen? Először is derűt, jókedvet és — munkakedvet. Ahogy — már amikor az időjárás engedte — a művelődési ház előtt a gyermeksereg buzgólkodott a „vásári bábkészítéskor" vagy egyéb „kinti” eseményen. Ami történt vagy történhetett, meseközeli hangulatot árasztott. Még a felnőttek körében is. Mert a színpadon látottakat magunkban és magukkal hoztuk az utcára, az étterembe, a kávéházba, s bármiről beszélgettünk is, végül mindig visszajutottunk ahhoz, ami odabent zajlott. Az előadások mellett — gondolom, ebben sokan egyetértenek velem — az idei Duna menti tavasz nagy élményei közé tartoztak a találkozások. Szerintem ez az országos seregszemlék egyik legfontosabb hozadéka: az egy ügyért dolgozó emberek közösen gondolhatják végig a látottakat-hallottakat, mindazt, amit elvégeztek, de azt is — a szakmai viták során —, ami tennivalóként áll előttük holnap és holnapután. Nekem — hadd ismételjem meg — az egyik legnagyobb élményem e jubileumi rendezvényen ez volt: a találkozások. Olyan emberekkel, akik évek, évtizedek óta nevelik s irányítják gyermekeinket kitartó hűséggel, lankadatlan hittel előbb ide, ahol — miként Horgas Béla írja egyik versében — „jászola van a mesének", majd a Jókai napokra. Olyan hivatástudattal, amely már a megszállottsággal határos. Néhány évvel ezelőtt a Jókai napokról szólva már egyszer leírtam, de most újra megismétlem, hogy e két rendezvényen a pedagógusok számára is illene egy-egy fődíjat alapítani. Megérdemelnék, s nem egy közülük! Hamarjában egy tucatnyi pedagógus nevét ide tudnám sorolni, olyanokét, akik bizony már két évtizede rendszeresen jelen vannak az országos rendezvényeinken, s izgulnak a legutolsó padban vagy a színfalak mögött — színpadon lévő tanítványaikért. Nélkülük, áldozatkészségük nélkül a Duna menti tavasz és a Jókai napok ugyancsak szegényes lenne! Mivel első ízben láttam e központi seregszemlén fellépő csoportokat, nincs semmilyen' összehasonlítási alapom arra nézve, hogy az elmúlt rendezvényekhez mérten az idei színvonalemelkedést avagy hanyatlást hoztak-e a gyermekbábosok, illetve színjátszók mozgalmában. Ami általános jelenség — és ezt a járási és a kerületi versenyek tapasztalatai is megerősítik bennem —, hogy mind a bábjátszóknál, mind a színjátszó mozgalomban egyre gyakoribb a szerző-rendező, vagy az átdolgozó-rendező. Hogy ez mennyire jelent minőségi előrelépést a gyermekszinjátszás (színpadi irodalom?) keretein belül, az alaposabb vizsgálódást igényelne. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy ez a jelenség frissítőén hathat a mozgalom egészére, de csak akkor, ha a meseátdolgozások — a színpadra-írás — adekvát módon valósul meg. A „szinpadiasitott" mesék — legalábbis amelyeket a X. Duna menti A színjátszó csoportok első kategóriájában a fődíjat a Csángáíó kisszínpad (Štúrovo) nyerte el tavaszon láttam-hallottam — egy részéről ez nem mondható el. Az átirat üresjáratait a mese témájához valami módon közel álló népdalok — nem egyszer műdalok — beiktatásával igyekeznek kitölteni. Van, amikor az ilyen megoldás szerencsésen segíti, esetleg kiemeli a cselekmény egy-egy helyzetét, de van, amikor csak „vatta", töltelék .* Sokkal nagyobb gondnak — s nehezebben megoldhatónak — tűnik a „modem" mesék színpadraállítása. Amit ebből láttam, az néha már elborzasztott. Nem a „mit?", hanem a „hogyan?". A panelházak között felnövő gyermekek mindennapi „meséi" olyanok, amilyenek. Sivárak. De ha színpadra állítjuk ezt a „betonromantikát", milyen legyen az? Dunaszerdahelyen én ennek csak egy igen halovány másolatát — az árny árnyékát — érzékeltem, amely — sajnos — a televízió „gyerek-sztárokat" gyártó töltelékanyagából táplálkozik. Vannak, akik erre esküsznek, akik ebben látják a gyermekszinjátszás játékosságát, dinamizmusát. Én magam úgy találom, hogy itt folyik az eliszaposodás, a hordaléklerakódás. A X. Duna menti tavasz különösen szép eseményének tartom a vers- és prózamondók országos vetélkedőjét. A két csoportban mintegy hatvan gyermek szerepelt, s a kétszer három kategóriában több olyan tehetséges gyermekkel találkoztunk, akire érdemes lesz odafigyelni a szülőknek s a pedagógusoknak egyaránt. Ahhoz, hogy a gyermek- és ifjúsági műkedvelői mozgalom fejlődésében előrehaladjunk, nem elegendő önmagában a verseny, az országos seregszemle. Talán az lendíthetne — vagy: az is — rajta, ha minden olyan rendező, akinek a csoportja szerepel a fesztiválon, elejétől a végéig itt lenne, láthatná a „konkurenciát", részt venne a szakmai vitákon, értékeléseken. Ily módon összehasonlíthatná a maga munkáját — és e munka eredményeit — a többivel, a legjobb országos átlaggal. Tapasztalatokkal, dramaturgiai, szcenikai stb. ismeretekkel gazdagodhatna, s természetesen új felismeréseket is tehetne a maga holnapi terveihez, munkájához. A X. Duna menti tavaszon — úgy tapasztaltam — a gyermekek, a szereplők és a nézők is, nagyon jól érezték magukat. A versenyprogram mellett Bősön (Gabčíkovo), a szálláshelyen is gondoskodtak a rendezők arról, hogy a gyermekek tartalmasán szórakozzanak, játékkal töltsék a szabadidejüket. Ma már mindannyiunk előtt egyértelművé vált, hogy a Duna menti tavasz nemzetiségi kultúránk fontos láncszeme; olyan rendezvény, amelyre szükségünk van. Meseközeli hangulata mellett azonban kiütköznek rajta a „szeplők" is. Szervezési szempontból a Csemadok KB-nak újra kell gondolnia a gyermek- és ifjúsági műkedvelői mozgalom lebonyolítási rendszerének egészét, kezdve a járási rendezvényektől a központi seregszemléig. A Duna menti tavasz a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt fontos eseménysorozat, de ugyanakkor élménysorozat is. Következésképpen nem kis várakozással megrakottan jönnek ide a „mesevárosba" a meghívottak. Arra kell törekedni a rendezőszerveknek, hogy e várakozással arányos élményeket vigyenek magukkal a gyerekek. A szervezés oldaláról tekintve ez sem lehet közömbös számunkra, hiszen ha a mozgalom jövőjét vesszük tekintetbe azt látjuk, hogy a ma itt szereplő gyermekek holnap a Jókai napok felnőtt szereplői lehetnek, s holnapután esetleg egy-egy csoport vezetőjeként láthatjuk viszont őket Dunaszerdahelyen. A jubileumi rendezvény eseményei mögé tekintve úgy látom, hogy a Duna menti tavasz a folytonosság megalapozásának a fóruma nemzetiségi kultúránkban. A keddtől szombatig zajló ötnapos versenyen közel ötszáz gyermekszereplő lépett színpadra, több ezer nézőnek adván élményt, örömöt. De mivel verseny volt, í bírálóbizottságok értékelései alapján meg születtek az eredmények. A vers- és prózamondók három-három kategóriában versenyeztek. A szavalok közül az első kategóriában Gerencsért Csilla (Marcelháza) lett az első, a másodikban Štefko Eleonóra (Komárom), a harmadikban pedig Nátek Katalin (Érsekújvár) került az első helyre. A prózai előadók versenyében kategóriánként a következő a győztesek névsora: Adamkó Andrea (Kassa), Stubendek Katalin (Komárom) és Földes Zsuzsanna (Bratislava). A színjátszó csoportok első kategóriájában a fődíjat a Csángáíó kisszínpad Štúrovo nyerte el, a második kategória fődija Dunaszerdahelyen maradt, mivel ezzel a Kis Fókuszt jutalmazta a zsűri. GÁL SÁNDOR Fotó: Prandl Sándor A második kategória fődíja a dunaszerdahelyi Kis Fókuszé lett 6
