A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
Innen-onnan P. Kalasnyikov szabadidejében hosszú, türelmes munkával elkészítette szülővárosa Arhangelszk kicsinyített mását. A modell 250 épületből áll, és az 1920-as évek városképét őrzi meg az utódoknak. Váratlan potyautast fedezett fel a Hondurasból érkezett banánszállítmány között egy norvég fiatalember. A tarka kígyó a piton fajhoz tartozik, és megfelelő preparálás után a helyi iskola természetrajzi gyűjteményét gyarapítja. Görbebotok és sétapálcák. Különös alakú művészi faragású botokat láthatunk a képen. Gyermekeknek-* )v • * • , 1 / • — Nos, melyik fülem cseng? — kérdezte Trallalla úr a nejétől. — A bal? A jobb? — találgatta Trallalláné asszonyság. — Pszt! — emelte ujját Trallalla úr a szájához. Pillanatokon át — figyelmesen hallgatta a füle csengését, majd folytatta. — Milyen különösen cseng ... így még sohasem csengett... Trallalla nem tudta, amit mi már tudunk. Egy alkalommal a Szurka-Szurka Légy errefelé kerengett, az órástól hozta a javított vekkerét. Türelmetlenkedve várta, hogy végre kipróbálhassa: működik-e. De midőn felhúzta, kihullott kezéből, és zsupsz, egyenest Trallalla úr fülébe esett. Ott csengett-bongott egy percen át, majd minden időkre elhallgatott. — Már nem cseng a fülem... — mondta Trallalla úr, és olvasni kezdett. És mit csinált Szurka-Szurka Légy? Pénze egy új vekkerre, bizony nem volt. A mai napig kereng a világban, zümmög és keresi óráját. Néha rászáll valakire, és belecsíp, és kérdezi: „Nincs nálad a vekkerem?" DANIEL HEVIER ford. Vajkai Miklós WEÖRES SÁNDOR Csali mese Hoztam neked kaskát, hiszed-e ? A kaskában macskát veszed-e ? Jó lesz egerésznek, tudod-e ? Háztető-zenésznek hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, vámd-e ? Hegyen-völgyön által, járod-e ? Hegyi út magas volt, kúszod-e? Völgyi út síkos volt, csúszod-e? Nehéz volt a kaska, sejted-e ? Nyávogott a macska, érted-e? Felkarmolta váltam, látod-e ? Otthagytam a sárban, bánod-e ? Melyik két mozaiklap egyforma? Különben is, halljam, vajon dalolni tudsz-e? A banka kitátotta hosszú hegyes csőrét, de nem jött ki rajta egyéb silány sziszegésnél. — Na, látod! Erre még a kígyó is képes, pedig ö csak egy csúszómászó — mondta a varjú. A banka elrestellte magát, s e naptól kezdve folyton azt kereste, kitől vehetne énekórákat. — Kérd meg a kakukkot — tanácsolta neki a veréb. — Olyan annak a hangja, akár a harsonáé. A kakukk ott bogarászott a berekben, mikor a banka elébe állt. — Méghogy én tanítsalak meg téged dalolni? Ilyet valóban csak egy ostoba veréb mond. Annyi a dolgom, hogy saját gyerekeim nevelésére sem jut időm. Most is a poszáták dajkálják őket. — Te szent Habakukk! — sóhajtott fel a banka. — Miféle madár az, aki a gyerekeit másokra bízza? A kakukk nagyon megsértődött és így fenyegette meg a bankát: — Ha még egyszer azt mered mondani Habakukk vagyok, kivájom a szemed, te szemtelen! A banka rémülten húzta be a nyakát, a taraját szorosan a hátára csukta és elrepült. Ám ha szerét teheti, utána kiáltja a kakukknak: Kakukk, Habakukk! CSICSAY ALAJOS Egyszer a búbos banka megpillantotta magát a tó tükrében. — Nicsak, de szép madár az ott! — mondta és közelebb lépett. Addig illegett-billegett a víz fölött, míg egyszer csak így kiáltott fel: — Hiszen ez én vagyok! Még jobban szemügyre vette tükörképét. A taraját hol összecsukta, hol meg széttárta, mint egy legyezőt, a szárnyait is szétteregette, majd betakarta velük a testét. Nem győzött áradozni önmagáról. Azt hitte, csodát lát. Eldicsekedte fűnek-fának, de főképp a madaraknak, hogy ö milyen gyönyörű, hol milyen színű a tollazata. — Úgy tűnik, banka barátunk megháborodott. — csóválta meg a fejét a szajkó. — Azt hiszi, csak egyedül neki vannak tarka tollai. Jóval szigorúbban rótta meg őt a varjú, aki éppen ott kárált az egyik száraz ágon: — Szégyentelen teremtés! Csukd be a csőrödet, de nyomban! Unokahúgom a fülemüle, a legcsodálatosabb zenész széles e világon, de még senki sem hallotta őt a saját hangjáról zengedezni.
