A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-29 / 48. szám

A bratislavai Koliba stúdióban forgatták a Csendes öröm című szlovák filmet Ondrej Šulaj és a filmet rendező Dušan Hanák forgatókönyvéből. A Csendes öröm egy kórházi ápolónővér életéről szól. A képen: Jiŕí Bartoška és Magda Vášáryová, az új szlovák film két főszereplője.

Kicsi, kerek, fehér kunyhó ... Pontosabban nem is kerek, hanem gömb alakú, ami azt a benyomást keltheti a szemlélőben, hogy újfajta fantasztikus film holdbéli tájaihoz készült díszletről van szó. A gömb alakú házak azonban teljesen földiek és valóságosak: Dries Kreijkamp holland építész tervei alapján építették őket. A tervező szerint a gömb alakú házak sokkal jobbak minden eddiginél. A pingponglabdákhoz hasonlító két szoba összkomfortos lakások lakóinak a véleménye még nem ismeretes.

A gyermekkocsik is követik a divatot. Zeitz városkában (NDK) gyermekkocsimúzeumot rendeztek be, ahol az érdeklődök megszemlélhetik a több évtizedes, különlegesen díszített, különböző

alakú gyermekkocsikat.

A MERENGŐHÖZ

(Laurának)

Hová merült el szép szemed világa ? Mi az, mit kétes távolban keres ?

Talán a múlt idők setét virága. Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízható! sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csal úton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója. Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne ? Kincs? hír?gyönyör? Legyen bármint özön, A telhetetlen elmerülhet benne. S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, lélekben nemes volt. Ki életszomját el nem égeté. Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába : Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a síív felfoghat magába. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek. Zajától félrémül a szívmagány.

Ha van mihez bízhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress. Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress. A bírhatót ne add el álompénzen.

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz Hozd, óh hozd vissza szép szemed világát: Úgy térjen az meg mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el.

Ne adj helyette bánatot, könyüt.

(1847)

i

21