A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
— A statisztikai adatokon túlmenően, hogyan álljuk a sarat a nemzetközi versenyben ? — Bármennyire is közhelynek tűnik, mégis való igaz, hogy nyáron Európában a nap, a víz felé mennek az emberek, ahogy télen a hegyvidék sípályái vonzzák a nagy tömegeket. Tengerpart dolgában mi tehát nem vagyunk és nem is lehetünk versenytársai a bolgároknak, a románoknak, a jugoszlávoknak; alpesi sípályák dolgában peddig az osztrákoknak vagy a svájciaknak. Pontosan kell látnunk, hogy melyek azok az értékeink, amelyek „megfogják" a külföldit. Érdeklődésük Prágán s a Tártán kívül mindinkább kiterjed a történelmi nevezetességek felkutatására, nomeg a nagyobb vidéki városokra is. Nézetem szerin nekünk részint a városi turizmusban, részint pedig a termálturizmuban vannak nagy lehetőségeink. Ehhez kapcsolódóan kell kialakítanunk, színesebbé tennünk a programválasztékot. Ez utóbbival nemcsak hazánk hagyományos gyógyfürdőit népszerűsíthetjük a világban, hanem Dél-Szlovákia idegenforgalmilag eddig kevésbé ismert tájait is, ahol valóban sok helyütt találni termálvizet. Ezeknek helyi fejlesztése sokat segíthet az idegenforgalom jobb területi megoszlásában. — Az idegenforgalom falóban sokirányú ágazat, hiszen csak akkor érhet el sikereket, ha frigyre lép a kereskedelemmel, a kulturális intézmények egész sorával, sőt még az egészségügyi tárcával is. Más szavakkal: a vendég elégedettsége vagy elégedetlensége — legyen az illető külföldi turista, avagy hazai látogató — azoktól a személyes tapasztalatoktól függ, amelyeket szabadságának színhelyén, otttartózkodása folyamán szerez... — A minőséget, a vámkezeléstől az autóparkolók őreinek magatartásáig, főként az emberi hozzáállás határozza meg. Hazánkban komoly hagyományai vannak a vendéglátásban, a jövőben jó lenne ismét ezekre a tradíciókra építeni. Hozzáteszem, hogy az idegenforgalom gyakorlati lebonyolításában szükség van az egyéniségekre, hiszen ennek az ágazatnak valamennyi mestersége speciális tulajdonságokat követel, amelyeket a modernizálás, a gépesítés sem tesz feleslegessé. Jelenlegi helyzetünkből kiindulva, kétségkívül van még mit javítani szakemberképzésünkön, az idegenforgalomban dolgozók gondolkodásmódján, olykor hangnemén. Szó ami szó, a puszta udvariasság manapság már nem elég ebben a szakmában. Aki az idegenforgalomban dolgozik, annak sok esetben értenie kell a korszerű berendezések kezeléséhez, a technikához, tudnia kell idegen nyelveket és jó, ha nemzetközileg tájékozott üzletember az illető. Igazság szerint sok olyan tehetséges fiatal dolgozik az idegenforgalomban, aki megfelel ezeknek a kívánalmaknak. Mielőbb el kell azonban érnünk. hogy ez a személyes hozzáállással párosuló szint természetes követelménye legyen e szakmának; hogy a közlekedés, a kiszolgálás, a turistával szemben alkalmazott beszédmodor nívója és kulturáltsága felnőjön — mondjuk — a zamatos ételek kiváló izei mellé. Ezen túlmenően arra kell törekednünk, hogy a hozzánk érkezők ne csak jól egyenek, lakjanak, hanem többet is költsenek sportra, szórakozásra vagy akár ajándékokra. — A rossznyelvek szokták emlegetni, hogy a szállodákban és éttermekben nem bánnak egyformán a vendégekkel. .. — Lehet, hogy itt-ott előfordul ez is, de nem általános tapasztalat. A hozzánk érkező turisták zöme a szocialista országok állampolgára, és a tőlünk kiutazó turisták több mint kilencven százaléka is ezeket az oszágokat keresi fel. Nemcsak gazdasági érdekünk, hanem politikánkból is következik hogy szívesen látjuk a baráti országokból érkezőket. Itt kell leszögeznem azt is, hogy a nemzetközi idegenforgalmat sem a hazai lakosság hátrányára fejlesztjük. A kettő szorosan kiegészíti, feltételezi egymást. A hazai lakosság turizmusára szintén nagy gondot fordítunk. — Mi a véleménye az úgynevezett vásárlási turizmusról? — Ha már szóba került ez a kérdés, szükségesnek tartom leszögezni: a vámszabályokat felrúgó spekulánsok ellen határozott fellépésre van szükség! A vámelőírásokon belül történő vásárlás viszont mindig is természetes kísérője volt az idegenfogalomnak, sőt egyik éltetője is. Felméréseink szerint a külföldiek vásárlásai nem rontják piacunkon a lakosság ellátását, ráadásul körülbelül ugyanennyi árut hoznak magukkal a külföldről hazatérő csehszlovákiaiak. Véleményem szerint a kereskedelemnek tehát fel kell mérnie, hogy a turisták az ország különböző területein mit vásárolnak, s ennek megfelelően kell megszervezni a folyamatos áruellátást. — Kialakulóban vannak a nyolcadik ötéves terv keretei. A ma turistája rövidesen találkozni fog a pillanatnyilag még csak tervekként szereplő fejlesztési elképzelésekkel. — Népgazdaságunk teherbíró képességét figyelembe véve rangsoroltuk a feladatokat. Tudtuk például, hogy a belső turizmus az elkövetkező években tömeges igénnyé válik, lakosságunk életmódjának, az életkörülmények javításának egyre jelentősebb tényezője lesz. Általános elvként elsősorban a kollektív formák fejlesztését, a csoportos utazásokat kell elősegíteni, mert az idegenforgalomnak ebben a formájában a szolgáltatások magasabb színvonalát tudjuk biztosítani. Terveink vannak az utaztatások műsorának gazdagítására is. Valószínű, hogy a jövőben megnő az üdülőterületek és kirándulóközpontok tervszerű fejlesztésének szerepe. Gondolom, mindebből nyilvánvaló, hogy az idegenforgalom nem egyedül a kereskedelemtől avagy a szállodaipartól függ. A fejlesztés elképzelhetetlen a közlekedésiek, a határőrség, a vámőrség, az építésügyi, egészségügyi, kulturális, pénzügyi, természetvédelmi szervek, valamint külnbözö szolgáltatások és a nemzeti bizottságok közvetlen részvétele nélkül. És hadd jegyezzem meg azt is, hogy a lakosság is aktivan segítheti a turizmus népszerűsítését. Az emberi magatartás, a külföldiekkel és a belföldi nyaralókkal kialakított kapcsolat, a közlekedési eszközök tisztasága, a környezet fokozott kulturáltsága nemcsak koronákon múlik. — Mit mondana el beszélgetésünk befejezéseképpen ? — Remélem, a most zajló idegenforgalmi csúcsszezonban előbbre lépünk a gondok megoldásában és a pihenést nyújtó, új ismereteket kínáló nemzetközi turizmus népszerűsítésében. Ennek reményében kívánok a Hét valamennyi olvasójának kellemes élményekkel teli, vidám szabadságot! — Lapunk nevében köszönöm az interjút MIKLÓSI PÉTER Fotó: Ján Du be ň ARANYKEZŰ ÜVEGFÚVÓK ZLATNÓBAN A Szlovák Érchegység déli részén titokzatos és romantikus hegyes-völgyes vidéken erdőkkel borított hegyoldalak közé zárva, a Polovno patak partján fekszik egy kis település. Ez a kis település régi híres hagyománnyal dicsekedhet, amelynek a közeljövőben csak növekedni fog a jelentősége. Zlatno a falu neve, annak ellenére, hogy aranylelőhelyekkel nem büszkélkedhet, de céljaival, eredményeivel, az itt létrehozott termékek szépségével és gazdagságával jogosult e név viselésére. Igen, ez az a Zlatno, amely üvegiparáról, üvegfúróiról híres, ahol az üveg „aranykezű" művészei nyomán az üvegmegmunkálásnak mély gyökerei vannak. Ha fellapozzuk a régi évkönyveket, megtudhatjuk, hogy már 1836-ban megkezdték a helyi nyersanyaglelőhelyek kiaknázása révén a „fehér átlátszó arany" gyártását, amely egyre nagyobb és szélesebbkörű felhasználást nyert. Nemcsak használati tárgyakat gyártottak, hanem dísztárgyakat is. Szlovákiában először itt kezdtek tükröket gyártani. Az üvegipar egyik híres úttörője L V. Pantoček itt alkalmazta először az üvegfestést, majd 1848-tól fokozatosan megkezdték a színüket változtató üvegek gyártását is. Az eltelt évek alatt az itteni üvegfúvók mesterségbeli jártassága egyre növekedett. Szép, örömteli munka ez, amely nemcsak fizikai állóképességet, de művészi törekvést is igényel művelőjétől. Az eredmények önmagukért beszélnek. Minden terméküknek legyen az a bűvös megmunkált üveg, a törékeny szépség legapróbb vagy legnagyobb képviselője, az „arany kezek" nemcsak alakot, formát adtak, de belecsempészték az érzés, a szív és a lélek egy darabkáját is. Nézzük tehát a szépség üvegbirodalmát... L DENEŠ (A szerző felvételei) 5
