A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
A Csemadok életéből A Štúrovoi Kisboitár A kalocsai gyerekek IGAZI FESZTIVÁL Szombaton este a szokásosnál valamivel kevesebben dideregtünk a szabadtéri színpad előtti padokon. Ennek főleg a hideg volt az oka, mert vasárnap délutánra megtelt a nézőtér, a nap is kisütött. A leglelkesebbek persze a gyerekek voltak, akik a patak partján ülve ünnepelték a gyönyörű ruhába öltözött kalocsai gyerekeket, az idei magyarországi vendégeket. Táncaik osztatlan sikert arattak. A Kalocsai Népi Együttes Gyermekcsoportja eredeti népviseletben mutatta be szűkebb hazája táncait. A Kalocsai mars ritmusára ütemesen tapsolt a közönség és csodálta a virágos rétnél is virágosabb kötényeket, mellénykéket, az alápárnázott rakottszoknyát (ök nem spórolták meg az alsószoknya anyagát a népviseletből, mint sajnos néhány hazai gyermektánccsoport esetében ez történt) és az apró piros papucsot a lányok lábán. Még hogy ilyenben is lehet táncolni? Tán a lábfejre ragasztották? Nem, hiszen egy-egy papucs el-elrepült, de a fegyelmezett táncosok azért még nem borították fel a táncrendet és úgy illesztették vissza a lábukra, hogy alig vettük észre. Legnagyobb sikere a páros táncnak volt. Az ifjak és az ifjú hölgyek ezentúl csak olyan szép testtartással akarnak táncolni, mint ők ketten tették a „Ha csak színből kéretnél.. kezdetű dallamra. Azt, hogy nemcsak a hazai táncaikat tudják járni, a szatmári verbunkkal bizonyították. Olyan ügyes csapásokat kevés csoporttól láttam, mint a tizenéves kalocsai fiúktól. A műsor másik vendégét, a Komenský Egyetem Gymnik folklóregyüttesét is öröm volt nézni. Nagy hévvel és töretlen jókedvvel daloltak, táncoltak, játszottak, huncutkodtak, bolondoztak a zselizi színpadon és elhitették velünk, hogy mindezt öröm csinálni. Olyanynyira elhitették, hogy már indultunk volna nagybőgőt táncoltatni és Kubot csúfolni, ám véget ért a műsoruk. A színpadra újabb vendég lépett: Szvorák Kati, aki nem is igazi vendég, hanem közülünk való, csak most magasabb szinten terjeszti a dalkultúrát. Szerénységében, hangja tisztaságában, őszinte mosolyában, eredeti előadásmódjában mindig szívesen gyönyörködünk. Pénteken délután és este Léván (Levice) a Barátság Kultúrházban a gyermekek adtak műsort. Szombaton este és vasárnap délután gyermektánccsoportokat is láthattunk, de a műsor túlnyomó többségét felnőtt tánccsoportjaink műsora alkotta. Láthattuk a szinai (Seňa) Rozmaring Táncegyüttest, amely idén ősszel lesz 35 éves. Ez még nem indokolná a zselizi színpadon való szereplését, de az a tény, hogy a versenyről már két Ízben hozták el a nagydíjat és jelenleg is kiváló teljesítménnyel táncolnak, már igen. A somorjai (Šamorín) Csalló Népművészeti Együttes évek óta az élvonalbeli hazai magyar együttesek közé tartozik. Az elmúlt esztendőben megszerezte az országos „B" kategóriás minősítést. A CSEMADOK helyi szervezete, a Városi Művelődési Ház és a Kék Duna Földművesszövetkezet patronálásával sorra megvalósítják Czingel László művészeti vezető és koreográfus álmait. A Valacsay házaspár immár nyolc éve nevel óvodásokat, iskolásokat és fiatalokat a néptánc szeretetére. Az Országos Népművészeti Fesztivál nagydíját a diószegi (Sládkovičovo) Új Hajtás táncegyüttes Varga Ervin koreográfiájával nyerte el. Később haza vitték a VOLT Az idei zselizi (Želiezovce) Országos Népiművészeti Fesztiválról szólva elsősorban a műsor rendkívüli gazdagságát és a pontos műsorkezdéseket kell kiemelnem. Lássuk mitől volt gazdag a műsor? Elsősorban attól, hogy néptánckultúrában, gyermekjátékokban oly gazdag vidékünk néptánc és gyermekjátékanyagát nemcsak felgyüjtötték, hanem mindezt színpadra is tudják állítani. Három napig éltem a gyermekjátékok, gyermekdalok, tisztán csengő népdalok, néptáncok birodalmában. Gyönyörű ez a birodalom. Még a fülemben cseng: „Itt ül egy kis kosárban, királynénak leánya ..."; „Sárfis ismét Szvorák Kati ga kukoricaszár másodjára kapálatlan maradtál ..„Még azt mondják, hogy Kémónden nincsen sár..."; „Zöld a rép>a, zöld a zeller, zöld a petrezsélye ..."; „Sardó gyűjjön, hozzon meleget..."; „Magas hegyen felnőtt a fű..."; „Hajtás hagyma, hetven dinnye ..."; „Sót törnek, borsot törnek, tökkel harangoznak..és látom a mosolygós gyermekarcokat. A fegyelmezetlenül is őszinte közönséget. Valaki megrótta az izgő-mozgó, eredményhirdetéskor örömükben az égbe ugráló gyerekeket. — Nem rosszalkodunk, csak örülünk — volt a válasz. Igazuk volt, joguk volt örülni. Valahányszor hazajövök a népművészeti, fesztiválról, azt gondolom, hogy az egészet, úgy ahogy elhangzott, magnószalagra kellett volna rögzíteni, hogy sokszorosítani lehessen, hogy közkinccsé váljon, mert a sokévi átlagot véve alapul „csak" 12 ezer ember részese közvetlenül annak a sok szépnek, ami a Schubert-park szabadtéri színpadán elhangzik. Ez predig kevés! A Komenský Egyetem Gymnik folklóregyüttese 6
