A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
Tudomány-technika „HOGY A HARCIAS NEMZET LELKŰ LETE MEGSZELÍDÜLJÖN... DE VI ELECTRICA. CARMEN DIDACTICUM. HONORIBUS toilluflrwm, Rrvtrendormn, P xnobi-hwm , XoMtttm, ac EmJiwum DOMINORUM , DOMINORUM NEO - BACCALAUREORUM. CVM io Akna, ac Cdcbcnima Arch»EpďcopAli Socictsdi JESU Uoŕvcrft- Wí Tjrrmvtcafi PROMO TORE HP. ANTONIO PURGSTALL, e Sec. JESU , AA. LU * Phüofo. pbwc Duäorc , cjUuknqiK ProfcfTorc dinar io. Prima AA. LI.. & Philofophut Lauft* inli^niiciuur. A ľ O E S I T Y R N' A V I E N S I Inlinpiym M. I CC. A U /. Mtnft Maja Ju 1*. ♦ S&V5--SÄÍ ľ.ľ.SAVU . . . ÍO..tt*n* JLiU Alapításának 350. évfordulóját ünnepli az idén a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem. Közismert, hogy fennállásának első másfél évszázadában az egyetem székhelye Nagyszombat — a mai Tmava volt. Az egyetemalapítás idején — a 17. század első felében — Magyarország történelmi arculatát elsősorban a török megszállás, a törökkel való háborúskodás, valamint a Habsburg-ellenes felkelések határozták meg. A bécsi uralkodóház tulajdonképpen csak a törökdúlta Magyarország északi és nyugati részét, főként a mai Szlovákia területét tartotta kezében, a déli országrészek és Erdély török uralom alatt állottak. Ennek következtében az ország gazdasági és kulturális életének súlypontja is ide tevődött át. A Bocskai- és a Bethlen-féle felkelés viszonylagos sikereinek ellenére a század harmincas éveinek politikai-történelmi légkörét a Habsburg uralkodóház növekvő abszolutizmusa, az erősödő ellenreformáció jellemezte. Állam és egyház egybehangolt harcának fontos terepe természetesen az iskolaúgy, fő célja pedig a Habsburg egyeduralom alatt álló, vallásban egységes, katolikus Magyarország volt. Ebben a légkörben alapította meg 1635- ben Pázmány Péter esztergomi érsek „a katolikus vallás előmozdításának és a legdrágább haza felemelésének tiszta és őszinte szándéka” által vezérelve az egyetemet. Alapításakor az egyetem Magyarország egyedüli felsőoktatási intézménye volt. Pázmány 100 000 forint értékű alapítványt téve 1635. május 12-én a császár és a jezsuita rendfönök előzetes beleegyezésével adta ki az egyetem alapítólevelét. Az egyetem irányítását a jezsuiták gondjaira bízta, a jezsuita rend tudniillik a katolikus iskolaügy fő támasza volt. 1635. október 18-án II. Ferdinánd császár bullájával megerősítést is nyert Pázmány Péter alapítványa, megkapva mindazokat a jogokat, melyek az akkori egyetemek sajátságai voltak. Bár Pázmány eredeti elképzelése „pápai, apostoli" egyetemről szólt, a pápa megerősítése késett, sőt el is maradt. A császári védelem és a megerősítő oklevélben adott privilégiumok azonban elégségesek voltak ahhoz, hogy 1635. november 13-án kellő pompával megnyíljon a nagyszombati egyetem. A megnyitáskor az egyetemnek csupán filozófiai és teológiai kara volt, ugyanis a szintén kétfakultásos gráci jezsuita egyetem mintájára szervezték. Másnap a logika tanára, Palkovics Márton előadásával el is kezdte munkáját az új „Studium generalis", hogy megfeleljen annak a küldetésnek, melyet Pázmány Péter már az alapítólevélben megjelölt: „ ... a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön s az egyház és az állam igazgatására alkalmassá alakuljon". Lósy Imre, majd Lippay György esztergomi érsekek alapítványával 1667-ben új karral bővült az egyetem, elkezdődött a jogtudományok oktatása is, bár a jogi kar szervezetileg nem csatlakozott teljesen a jezsu-A nagyszombati egyetem professzora, Anton Purgsta/I 1746-ban könyvet írt az elektromosságról. A képen a könyv címoldala látható Egy 18. századi Fizikakönyv egyik lapja (Fotó: Otília Gázová) iták által irányított kétfakultásos rendszerhez. Az egyetemnek már a kezdettől fogva jelentős könyvtára és nyomdája is volt. Az előbbi az ugyancsak Pázmány Péter alapította jezsuita kollégium könyvtárából, az utóbbi az 1578-tól működő nagyszombati nyomdából alakult ki. A magyarországi jezsuita iskolák életét egészen a 18. század közepéig az 1599-ben kiadott tanrend, az ún. Ratio studiorum szabályozta. Ennek megfelelően az egyetem 3 éves bölcsészkara csupán a teológiai tanulmányok előkészítését szolgálta. Ez a tény előnytelenül befolyásolta a természettudományok oktatásának és művelésének színvonalát, ugyanis ezeket a tárgyakat a filozófia keretében adták elő, s csupán alárendelt szerepük volt. A jezsuiták tanulmányi rendszerét mi sem jellemzi jobban mint az, hogy az 1599-ben kiadott tanrend több mint 150 évig gyakorlatilag változatlan maradt. Másfél évszázadig változatlan tananyag abban az időszakban, amikor Európa fejlettebb országaiban éppen kulminál a modem tudományos gondolkodás alapjait megteremtő tudományos forradalom! A jezsuiták nem tartottak lépést a tudomány fejlődésével. Fő feladatuknak a teológusképzést tekintették, s ennek a célnak a Ratio studiorum meg is felelt. Decartes, Leibniz filozófiája, Newton fizikája, de még Kopernikusz Nap-középpontú világképe is csak a 18. század második felében nyert jogot a nagyszombati egyetemen, ami bizony nagy lemaradás a tudomány akkori színvonalához képest. Mindenesetre meg kell jegyeznünk azt is, hogy a 17. században a modern tudományok bölcsői Nyugat-Európában sem az egyetemek, hanem inkább a tudományos társaságok, akadémiák voltak. Az egyetemek többségében még mindig a középkori skolasztika szelleme uralkodott, mely a filozófiai oktatásban csupán Arisztotelész tanainak ismertetését tekintette feladatának. Nem volt ez másképp a nagyszombati egyetemen sem, ahol a bölcsészkar végzős hallgatóinál még a 18. század elején is azokkal a jellegzetes skolasztikus tézisekkel találkozunk, melyeknek tárgyalása talán gondolatfejlesztő, de lényegében meddő eszmefuttatás. Ilyenek: Alkalmasabbak-e tanácsadásra a gyors felfogásúak, mint a tanultak, bár lassúbb eszűek? Hasznosabb-e az államnak a bűnök büntetése mint az érdemek jutalmazása? A bölcsre nézve a hosszú élet kivánatosabb-e vagy a hírnév? Fellelhetők olyan kuriózumok is, mint például az egyik 1707-ből származó tétel: Vajon a farkas örül-e jobban, megpillantva a bárányt, vagy a bárány fél inkább, hirtelen meglátva a farkast? A baccalaureus- illetve magiszteravatások nyilvános vitatkozásainak témái voltak ezek a tézisek, de világosan mutatják, mennyire formális volt a szerepe a filozófia s így a természettudományok oktatásának is a jezsuita felsőoktatásban. Ha az egyetem tanárainak és hallgatóinak tudományos írásait tekintjük, természetesen túlsúlyban vannak a vallásos és teológiai jellegű munkák. Ezektől eltekintve elsősorban a jogi, irodalmi és történelmi tárgyú műveknek van tudományos értéke, ami arról tanúskodik, hogy a humán tárgyak oktatása terén némileg jobb volt a helyzet. Figyelemreméltó tudományos eredmények persze a természettudományokban is születtek, de ezek jobbára egyedülálló jelenségek voltak. Ezen a helyzeten csak Mária Terézia 1753-as és 1770-es iskolareformjai változtattak valamelyest. A 18. század közepe táján már Magyarországon is megállíthatatlan volt a felvilágosodás eszméinek térhódítása, s ez kihatott az iskolaügyre is. Mivel a jezsuiták vonakodtak a kellő reformintézkedéseket megtenni, az állam kénytelen volt maga végrehajtani azokat. 1753. október 16-án kiadott levelében Mária Terézia elrendelte, hogy a bécsi egyetem előző évi reformjának mintájára változtassák meg a nagyszombati egyetem tanrendjét is. A rendelkezés jelentősége abban állt, hogy az állam részéről ez volt az első komoly beavatkozás a jezsuita rend iskolairányító tevékenységébe. A reform célja az volt, hogy összehangolják az egyetemi oktatást a társadalom és általában az élet gyakorlati követelményeivel — a tanításnak ezt a lényeges kritériumát ugyanis a jezsuita iskolarendszer szinte teljesen figyelmen kívül hagyta. Az 1753-as reform tehát leginkább a filozófiai fakultást érintette, melynek tanulmányi ideje ugyan 3 évről 2-re rövidült, viszont az eddigivel összehasonlítva fontosabb szerep jutott a fizika és ezen belül a természettudományok oktatásának. Az 1753-at követő esztendőkben a tanárok tollából sorra születtek az olyan fizikakönyvek, melyek már az új szemléletű térmészettudomány előhírnökei voltak. Az 1753—54-es években Hell Miksa világhírű csillagász tervei alapján felépült az egyetem csillagvizsgálója is, melyben később európai színvonalú csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket végeztek. Vitathatatlan pozitív eredményei ellenére az 1753-as iskolareformot Nagyszombatban nem hajtották végre következetesen. A század hatvanas éveiben már szükségessé vált az egyetem újabb, általános reformja, melyet 1770-ben szintén Mária Terézia rendelt el. Ezt megelőzően 1769-ben az egyetemnek ajándékozta a földvári apátság birtokait, de már az ajándékozó okmányban kinyilvánította szándékát: „Az említett nagyszombati egyetemet a mi és utódaink, a magyar királyok kegyelmes pártfogása és igazgatása alá vesszük ...". Ezzel voltaképpen a jezsuitáktól az állam hatáskörébe került az egyetem irányítása, s ez kifejezésre jutott Mária Terézia 1770-es reformrendelkezésében is. Az újabb reform célja az volt, hogy szervezetileg teljesen a bécsi illetve a prágai egyetemhez igazítsa a nagyszombati egyetemet, egységesítve ezzel a birodalom egyes tartományajnak felsőoktatási rendszerét. Ennek következtében jócskán bővült az egyetem tanári kara, új tanszékek nyíltak és gazdagodott a természettani szertár is. Az 1770-es év további jelentős eseménye volt, hogy Mária Terézia rendelkezésére megnyílt az orvosi kar is, s ezzel teljessé vált az egyetem. Tanárai között Európa-szerte elismert tudósok is voltak, kik rövid élete során jó színvonalra emelték az orvosi kart, mely a magyar országrészek katasztrofális orvoshiányát volt hivatva enyhíteni. A kar fejlődését ugyanakkor olyan akadályok gátolták, mint a segédeszközök, szakirodalom és főleg a klinikai gyakorlat hiánya; mindez Nagyszombat vidéki város jellegével függött össze. 1774-ben önálló természettudományi tanszékkel is bővült az egyetem, s időközben teljesen állami fennhatóság alá került. Már az 1770-es reform is lehetővé tette, hogy világi személy is betölthessen tanári állást. Új helyzetet teremtett azonban XIV. Kelemen pápa rendelkezése, mely 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet. A jezsuita tanárok közül sokan állami szolgálatba léptek át, mások megváltak az egyetemtől. Ez a fejlemény is hozzájárult ahhoz, hogy egyre inkább időszerűvé vált az egyetem áthelyezésének gondolata. Hogy Nagyszombat nem a legmegfelelőbb székhely egy országos felsőoktatási intézmény számára, azt már Pázmány Péter is tudatosította, s az áthelyezés lehetőségét — a török veszély múltával — ö említi elsőként az egyetem alapítólevelében. Főként az orvosi kar problémáira hivatkozva Mária Terézia át is helyeztette az egyetemet Budára. 1777. május 6-i rendeletével tanácsosát, Kempelen Farkast és Szabó András esztergomi kanonokot bízta meg az áthelyezés megszervezésével, s az egyetem költözése azonnal el is kezdődött. 1777. augusztus 24-én véget értek az egyetemi előadások, felhangzott a diákság kissé bánatos, kissé ironikus búcsúnótája: Ergo vale, parva Roma ..." (Isten veled hát, kicsi Róma . ..}. November 9-én már a budai várpalotában lépett működésének új korszakába a Pázmány Péter alapította egyetem. MOROVICS MIR ÓSZLÁV TIBOR 16
