A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-22 / 47. szám

tázza elégedetten — a város szinte minden szögletéből: az Árokközből, az Alsódülőből, de Ligetfaluból is. A legtöbben bérház valahányadik emeletén laknak, mi igyekszünk minél több időt tölteni velük a friss levegőn. 1974-ben a városban elsőként mi vezettük be az „óvodát a természetben".

Hamar eljön a dél. Kézmosás, ebéd és pizsamaosztás következik. Fél háromig csend honol óvodaszerte: alszanak mindannyian.

De már öltöznek ismét! Bea megcserélve húzza lábára a papucsát. Tamáska észre is veszi azonnal. — Tanító néni — fut az igazgatónőhöz, mert tizenkét órától már Ozsvaldné

Megy a vonat, zakatol. . .

Kovács Erzsébet és Gyürösiné Fujasz Mária az ügyeletes —, Katinak kacsalába nőtt! De — emeli fel az ujját — sebaj! Majd segítek én rajta. — És már húzza is át a csöpp leány kicsi topánját.

Játék, nyelvgyakorlás, énektanulás következik. Észre sem vesszük és már fél négy van. Jönnek a szülök, nagymamák a gyerekekért. Hallom: nem egy vegyes házasságból született gyermek a Malom utcai óvodában tanul.

— Örülök, hogy idejár a fiam — mondja az egyik, csak szlovákul beszélő terhes anyuka —, a következő is idejön majd.

A Csemadok helyi szervezetével is példás az óvoda kapcsolata. Jaj, és szépséges közlekedési játszóterükről meg ne feledkezzem ám! A hatvan férőhelyes intézményben még néhány gyermek számára akad asztal, ágy •.

Fárasztó nap volt, a tanító nénik arcáról mégsem hervad a mosoly.

— Reggel várunk Tamáska, Katus, Annabella! — szólnak a távozó csöppségek után.

— Viszontlátásra! — zengik kórusban, s kiviharzanak az ajtón. Kísérőik alig bírják követni őket.

ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei

MINDIG LENTRŐL INDULOK -Fogalmam sincs, mennyire lehet légvonalban Prága és Lénártfala (Lenartovce) egymástól. Az előbbiről az iskolás gyermek is fújja, hogy az ország fővárosa, az utóbbiról azonban csak kevesen tudják, hogy határmenti község a Rimaszombati (Rim. Sobota) járás déli részén, ahol a Sajón túli földek már a bánrévei (magyarországi) földekkel érintkeznek.

Innen indul Madarász Sándor a Szövetségi Gyűlés üléseire, és nem hintóbán, ahogy a vármegye-életet kitűnően ismerő Mikszáth könyveiben a képviselő, amikor még az számított a Tisztelt Ház legjelesebb szónokának, aki „a legnagyobb bunkósbottal jött", s az a legtekintélyesebbnek, „kinek legkülönb tajtékpipa lógott a szájában."

Az ötvenkét éves Madarász Sándor sehogy sem illik a Mikszáth-könyvek miliőjébe, mivel se tajtékpipája, se bunkósbotja. Meg azért sem választották volna meg a régi vármegye képviselőjének, mert nem vadászik, nem halászik, sőt a nevére rácáfolva nem is madarászik. Hintója sincs. Személygépkocsin teszi meg az utat Kassáig (Košice), s onnan repülőgépen tovább Prágáig. Ennek persze lehet az a velejárója, hogy az ember felülről néz mindent.

— Hogyan van ez Madarász Sándorral?

— Én mindig lentről indulok el — mondja mosolyogva a dolgozószobájában. — Képviselőségem történetének is lent van a kezdete. 1957-től a hnb, 1960-tól a jnb, 1970-től pedig a Szövetségi Gyűlés képviselője vagyok. Ötvenhárom hnb tartozik a választókörzetemhez. Ebből kettő városi: Rimaszombat és Šafárikovo. A jnb félévenként megküldi az ülésrendet, és aztán gyí, Fakó, gyí, Sárga! Az én két lovam persze már nem abrakot, hanem üzemanyagot fogyaszt. Havonta találkozom a választóimmal. Tájékoztatom őket arról, ami a Szövetségi Gyűlésben történik, és ha felmerülnek problémák, akkor intézkedem.

— Előfordul, hogy nem tudsz a kérdésekre válaszolni ?

— Válaszolni könnyű, megoldást találni nehéz! Nem kis fejtörést okozott, hogy tornaijai iskolánkban váltott műszakban folyt a tanítás. Végre épül már az új iskola! Az üzlethálózattal is baj volt. Nem tudta kielégíteni a tornaljaiak igényeit se. Nem beszélve a nyarakról, amikor kirándulók ezrei érkeznek a Thermal-fürdőbe. Sokáig az se hagyott nyugodni, hogy rengetegen jártak ki dolgozni a járásból. Rimaszombat fejlesztése és újabb munkaalkalmak teremtése most már egyre több munkást tart vissza. A tornaijai gépgyár és a rimaszombati nehézgépgyár, amely a nyolcadik ötéves tervidőszak végén készül el teljesen, sokat javított a helyzeten. Képviselőségem 15 esztendeje alatt közellátási gondokkal találkoztam a leggyakrabban. Kenyérminőség, tejcsomagolás, kevés zöldség és gyümölcs stb. De elhangzottak iskolával, óvodával és művelődési házzal kapcsolatos panaszok is.

— Hogyan látja a választó a képviselőt?

— Egyféleképpen szinte mindenütt. Ő az, aki mindent elintéz. Ő az, aki nem ismeri a lehetetlent. Ő az, aki minden sebre talál gyógyírt. Pedig hát nem egészen így van. Elhangzanak olyan javaslatok, amelyek megoldhatók, de olyanok is, amelyeket nem lehet megoldani. Ilyenkor mondják aztán, hogy igen, Lénártfalán és Csízben azért van gáz- és vízvezetékhálózat, mert a Szövetségi Gyűlés képviselője vagyok, és hát minden szentmondja Madarász Sándor, a Szövetségi Gyűlés képviselője

nek maga felé hajlik a keze. Azt már nem akarják megérteni, hogy nem kézhajlítás hozta a gázt, hanem az, hogy fölépült egy nagy teljesítményű szárítóüzem, amit földgáz üzemeltet, és a nemzetközi földgázvezeték alig száz méterre van a szárítóüzemtől! Én személy szerint örülök annak, hogy nemcsak Rimaszombat és Šafárikovo kap gázt, hanem a választókörzetemhez tartozó Hrnčiarske Zálužany és Osgyán is.

— Mi az, ami siker, mi az, ami kudarc képviselőséged tizenöt esztendejében?

— Járásunk a Közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági termékeinek a 20—25 százalékát adja. Sajnos, üzemeink nem képesek feldolgozni a termelt javakat. Például a tej jelentős mennyiségét más járásokba kell szállítanunk. A párt- és állami szervek új tejüzem építésére vonatkozó kérelme még mindig nem talált megértésre. Én is tettem lépéseket, tolmácsoltam a kérelmet a Szövetségi Gyűlés mezőgazdasági és élelmezési bizottságában, a jelenlevő szövetségi miniszternél is interveniáltam, de megnyugtató választ nem kaptam. Az viszont kétségtelenül siker, hogy fölépült járásunkban egy modern húskombinát, malom, pék- és borászati üzem, és felújítják a konzervgyárat. Csíz-fürdő újjáépítése már a hatodik ötéves tervben megkezdődött, és a mélyfúrások eredményét értékelve a további esztendőkben is tovább épül!

— Milyen a választópolgári kérelem útja, és az olyan nemzetiségileg vegyes lakosságú járásban, mint a rimaszombati, adódnak-e sajátos képviselői feladatok?

— Amennyiben lehetséges helyben, vagy az illetékes járási szervnél intézkedem.

Akadnak persze a knb-re tartozó kérelmek is. Néhány dolgot Prágába is elviszek. Választópolgáraim szlovák és magyar nemzetiségűek, de jól megértjük egymást. Kivel-kivel az anyanyelvén beszélek. Szlovák választópolgáraim még soha nem éltek vissza azzal, hogy országgyűlési képviselőjük magyar nemzetiségű. A magyar nemzetiségű választópolgárok se vethetik a szememre, hogy többet teszek szlovák választópolgáraimért. Fontos megjegyeznem, hogy engem a Szlovákiai Paraszt Szövetség Rimaszombati Járási Bizottsága jelölt képviselőnek a Szövetségi Gyűlésbe. Én ott a mezőgazdaság érdekeit képviselem. Ennek ellenére nekem a választópolgár minden kérdésére, panaszára felelnem kell. Jogos panasz esetén el is járok az illetékes hivatalnál. A nemzetiségi élet valós problémáit minden esetben megtár-( gyalom a járási párt- és állami szervek vezetőivel, és közösen igyekszünk jó megoldást találni.

— Hogyan történnek a dolgok Prágában?

— Hadd mondjam előbb, mi történik addig, amíg a fővárosba érek! Meghívót kapok a hnb-k és a jnb plenáris üléseire. Azonkívül negyedévenként ülésezik kerületemben a képviselőcsoport. Nyolcvankilencen képviseljük a Közép-szlovákiai kerületet a Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban. A knb vezető tisztségviselői tájékoztatnak bennünket a feladatok teljesítéséről, és a képviselők is beszámolnak tapasztalataikról, kérelmükről. A Szövetségi Gyűlésnek egész évre szóló munkaterve van. Én a népi kamara tagja vagyok, és a mezőgazdasági és élelmezési bizottságban dolgozom.

— Az ülések vagy a szünetek az érdekesebbek?

— Ezek is, azok is érdekesek, de az üléseken elhangzottak szigorúan szakmai kérdésekhez kapcsolódnak. A szünetek kínálják a lehetőséget arra, hogy a folyosón összetalálkozzam az egyes országrészekből érkezett képviselőkkel. Néha hamarább elintézek valamit a folyosón, mint a hivatalokban!

— Mit jelent számodra a képviselőség?

— Munka- és szabad idő veszteséget. Mégis úgy érzem, hogy nagy megtiszteltetés a nép képviselőjének lenni. Feleségemtől megértést és támogatást kíván. Három gyermekem van, és sokszor megkérdezték az édesanyjuktól: édesapa most hol van? Prágában, vagy a szövetkezeti dolgozószobám-, ban voltam. Be kellett pótolnom az elmulasztott napokat, órákat. Nagyobb lányom már férjnél van, a Rimaszombati Közgazdasági Szakközépiskola magyar tagozatán érettségizett, feleségem szintén itt végzett az ötvenes évek végén, kisebb lányom a Komenský Egyetem magyar—orosz szakos harmadéves hallgatója, jelenleg Volgográdban tanul, fiam a Lénártfalvai Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulója.

Madarász Sándor mezőgazdasági technikumban érettségizett, és 1964-től elnöke a 3 450 hektáros Vörös Csillag Efsz-nek, mely szövetkezet termelési eredményeivel évek óta a járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A járási pártbizottságnak is tagja, így is nagyon elfoglalt ember. Itthon és Prágában is fontos ember. Egyike a Szövetségi Gyűlés tizenkilenc magyar nemzetiségű képviselőjének.

MÁCS JÓZSEF F*randl Sándor felvétele

13