A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-22 / 47. szám

LESZÜRETELTÜNK ES NINCS

SZÓLÓ

Szőlősgazdák panaszkodnak:

— Silány a termés, nincs szőlő.

De hallottam olyat is, aki így „dicsekedett":

— Szomszéd, én száz százalékkal túlteljesítettem a tervet!

— Hogyhogy? — kérdezi a szomszédban, a tőkék között dolgozó gazda.

— Úgy látszott, két vödörnyi lesz csak a termés, és szüretkor sikerült mégis négy vödröt megtölteni.

Két vödör, négy vödör szőlő. Nagyjából ennyi a szőlősgazdák idei termése. Kevés, roppant kevés. És nem jobb a helyzet a gazdaságokban, nagyüzemekben sem. Az idei szőlőtermés szinte országszerte rossz. A tavaszi fagyok, a különféle betegségek tönkretették a szőlőskerteket, szinte teljes mértékben kárbaveszett az egész évi munka. A rengeteg erőfeszítés nem hozta meg az eredményt.

Tóth Márta a bátorkeszi (Vojnice) efsz szőlésze:

— Siralmas ránézni az idén a szőlőre. Siralmas volt egész évben azzal a tudattal dolgozni, hogy bár nem lesz termés, mégis becsületesen el kell végezni minden munkát, mert ha idén elhanyagoljuk a szőlőt, jövőre sem várhatunk jobb termést.

A szövetkezet elnöke Zatyko István is nehéz szívvel kezd bele a mondókájába:

— Leszüreteltünk és nincs szőlő. Igen, kérem, jól hallotta. Ez a valós helyzet. Ugyanis száznégy hektáron termesztünk szőlőt és a tervezett 117 mázsás hektárhozam helyett alig harminc métermázsát tudunk leszedni egy hektárról. Ez semmi. Hiszen tavaly 130 mázsás volt a hektárhozam, négy éve pedig kétszáz mázsát szedtünk le egy hektárról. így aztán a szőlészet 3,5 milliós veszteséget könyvelhet el az idén.

— Pedig rengeteget dolgoztunk — veszi át a szót Tóth Márta. — Többet, mint bármikor. Sőt, a növényvédelemre kétszer annyit költöttünk, mint más évékben, és az eredmény ... Máskor két hónapig is megtartott a szüret, most pedig tizenkét nap alatt végeztünk a munkálatokkal. Idén minden összeesküdött ellenünk: fagy, háromszoros jégeső, peronoszpóra. Higgye el, engem a bor nem' nagyon érdekel, nem szeretem, de bánt, hogy a munkánk veszendőbe ment. Nem marad más, mint nagy gonddal elvégezni a metszést és reménykedni abban, hogy jövőre minden jobban sikerül.

Ez a remény élteti csak a madari efsz szőlészeit is, hol nyolcvan hektáron termesztenek szőlőt és a tervezett hatvanhét vagon helyett mindössze tizenegy vagonnal tudtak begyűjteni. Szintén három és fél millió korona a veszteségük.

— A szőlőnek akkor is meg kell adni, ami jár, ha látjuk, hogy rossz lesz a termés — mondja Fekete András agronómus. — Ha nem tennénk meg, a következő évben visszahatna. így aztán, az idén szinte fölöslegesen

dolgoztunk. Bár nagyon érdekes, hogy nálunk a későbben fakadó fajtákat jobban tönkretette a fagy, mint a korábban fakadókat. Szóval, minden másképpen alakult, mint ahogyan terveztük. Szerény vigasz, hogy másutt sincs jobb termés.

Valóban szerény vigasz, hogy a szőlőből az idei termés országszerte igen rossz. így aztán országszerte — a rossz termés következményeként — egyfajta szölőmizéria vette kezdetét. Több helyen hallottam, hogy a gazdáknak most nem is annyira a madarak ellen kell őrizniük a termést, mint a tolvajok ellen. A hiányt behozatalból igyekszünk pótolni, ám így sincs elegendő mennyiség.

A helyzetet csak némileg javítja a tavalyi jónak mondható termés: a borüzemekben, a borgazdáknál még van tavalyi bor. Már ahol van.

A köbölkúti (Gbelce) borfeldolgozó üzemben szintén vannak tavalyról maradt készletek. Hogy pontosan mennyi, ezt az üzem vezetője llúbomír Kulics mérnök nem mondja.

— Két évvel ezelőtt még raktározási gondjaink voltak — mondja. Helyben 12 millió 400 ezer liter bort tudunk raktározni. Idén, sajnos, nem telnek meg a hordóink.

A tavalyinál lényegesen kisebb termés megkönnyítette a borfeldolgozó huszonhárom dolgozójának az életét — hallom még a tájékoztatást. Egyrészt nem kellett idénymunkásokat alkalmazniuk, megbirkóznak a feladatokkal maguk is, másrészt a 40—45 naposra tervezett borfeldolgozási időszak lényegesen lerövidül. Hogy mennyivel, ezt nem tudtam meg pontosan. Azt viszont elárulja az üzemvezető, hogy a beérkezett szőlő cukorfoka kielégítő, gyakran eléri a 20—21 cukorfokot is.

— Minden gond ellenére a pánikkeltésre semmi ok — mondja. — Behozatallal pótoljuk a hazai kiesést, így az ország borszükségletét idén is biztosítjuk. Egyáltalán nincs szükség arra, hogy a borkedvelők nagyobb bormennyiség felvásárlásához kezdjenek.

Még egyszer hangsúlyozom, bor lesz elegendő jövőre is.

Ez persze azokat, akik a szőlőskertekben egész éven keresztül megfeszítve dolgoztak, nem vigasztalja. Őket valójában nem is anynyira a bor érdekli — természetesen az is — hanem a vele való foglalatoskodás. A szüret, a zúzás, a borfejtés. Az egyik szőlősgazda ezt így fogalmazta meg:

— Nem a bor miatt siránkozom. Az a mennyiség, amit én megiszom, nincs arányban a befektetett munkával. Ha csak a bor kéne, jobban járnék, ha üzletben venném meg. Sokkal inkább az bosszant, hogy idén elmaradnak a borkészítéssel járó munkák, hogy a szomszédokkal, kollégákkal, barátokkal nem tudunk majd leülni a szőlőhegyen, a pincékben, s nem tudjuk majd gusztálgatni, kritizálni egymás borát. Közben beszélgetni, szórakozni.

A bortermelőknek ez a panasza. Á gazdaságoknak pedig az, hogy a szőlő okozta kiesést valahogy mással kell, kellene pótolni. A több milliós hiányt mindenütt megérzik. Arról már nem is beszélve — nemzetgazdasági méretekben —, hogy a jelentős hiányt pótolni kell: behozatallal. így a rossz termés valójában többször is sújtja a gazdaságot. Tehát — még egyszer hangsúlyozzuk — nem is annyira magáról a borról, az alkoholról van szó, mint kamatozás nélkül elvégzett rengeteg munkáról. Olyan munkáról, amelynek idén nem termett gyümölcse.

BALOGH JÁNOS A szerző felvételei

5