A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
Csak egy percre». Az idei Jókai-napokon a kassai (Košice) Pinceszinpad nagydijat nyert előadása két főszereplőjének egyike: BILÁSZ ALICA kapta a legjobb női alakítás diját. E kettős siker eredményeképpen a Csemadok Kassa-vidéki járási bizottságának védnöksége alatt működő színjátszó kör tagjai az amatörszinjátszók közelmúltban rendezett martini szemléjén is bemutatták Schwajda György: Segítség című tragikomédiáját. Bilász Alica játéka ezen a fesztiválon is elnyerte mind a közönség, mind a szakma tetszését. — Amolyan irattan törvény, hogy a színpad kedvenceiről a publikum szeret minél többet tudni. Kérlek, mondj hát valamit önmagadról! — Huszonnégy éves vagyok, a bodrogközi Abaráról származom, a nagykaposi gimnáziumban érettségiztem, utána laboránsnőként Töketerebesen dolgoztam, jelenleg pedig a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű számítóközpontjában vagyok alkalmazásban. Munkatársaim közül is sokan magyar nemzetiségűek, így talán ez adta az indíttatást ahhoz, hogy 1982-ben „játékra jelentkezzem" a Pinceszínpad rendezőjénél. Havasi Péternél. — Korábban sohasem álltái színpadon ? — Szavalóként sokat szerepeltem azelőtt is, a színjátszás azonban inkább csak titkon dédelgetett álmom volt. — Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a komáromi Jókai-napokon te nyerted a legjobb női alakítás diját? — Valóban jól sikerülhetett az ottani előadás. mert többen is bíztattak azzal, hogy díjesélyes vagyok ... Ahhoz mégsem találtam magamban elég bátorságot meg önbi-Pieter Thyburtiens holland fiatalember két nappal az esküvője előtt aggodalmas arccal járta sorba a barátait: segítsenek, különben az esküvőn baj lesz ... Pieter menyasszonya ugyanis az utolsó pillanatban különleges kívánsággal állt elő. A szép, vörös hajú Judith Panther kisasszonynak az lett a mániája egyik napról a másikra, hogy amikor bevonulnak a házasságkötő terembe, egy évtizeddel korábbi felvételen akar egy bizonyos dalt hallani. A vőlegény először azt hitte, hogy a dologban nincs semmi nehézség: elkéri a kérdéses lemezt valamelyik zenebolond barátjától, átjátszsza kazettára és máris eleget tett menyasszonya kívánságának. Két napba került azonban, míg az ósdi lakklemezt egy ismerőse segítségével előkotorta egy könyvtár lemezgyűjteményének mélyéről, majd szombaton este végre azt az ismerősét is megtalálta, aki még rendelkezett az ilyen lemezek lejátszásához szükséges, hetvennyolcas fordulaté lemezjátszóval. Vasárnap délelőtt tehát büszkén adta át a kazettát az ezzel megbízott személynek, és megkezdődhetett a zene hangjainál az ünnepélyes bevonulás. Ekkor tört ki a zalmat, hogy a helyszínen. Komáromban várjam meg az eredményhirdetést. Amikor viszont tényleg kiderült, hogy én nyújtottam a fesztivál legjobb női alakítását, akkor már sajnáltam, hogy nem saját kezűleg vettem át a díjat. — Mit mondanál el a szerepre való felkészülés időszakáról? — Szerencsém van, mert alkatilag közel áll hozzám a Segítség női főszereplőjének figurája. Persze, rengeteg munka és kemény igyekezet fekszik abban, hogy így sikerült megformálnom a színpadon Aranka alakját. A figuraépítés során önmagámból indultam ki, elképzeltem magamnak ezt az asszonyt és őszintén szólva hónapokig tartott, amíg kész lettem színpadi megelevenítésének minden részletével. — A komorabb hangvételű darabokat érzed igazán műfajodnak? — Tényleg a drámákat kedvelem jobban, mert ott kétszeresen érvényes, hogy belső érzelmi azonosulással kell megteremteni a figurát. — Hogy érzed: milyen volt a mártoni vendégjátékotok? — Akárcsak fél évvel ezelőtt is aligha hittem volna, hogy nemzetközi amatőrszín - házi fesztiválon szerepelhetünk! Jóleső érzés, hogy az előadás visszhangja itt is kedvező volt. — Nem gondoltál még arra, hogy hivatásos színésznő légy? — Gondoltam is rá, biztattak is, de nincs elég önbizalmam, hogy elmenjek a felvételi vizsgára. Ezzel is úgy vagyok, akár az eredményhirdetéssel Komáromban... — Van-e külön kívánságod? — Szeretném, ha a Bódva-völgyében is. a Bodrogközben is, sőt szülőfalumban is minél többször játszanánk el Schwajda György kitűnő darabját. (mik-) botrány: amint a rég halott énekes ajkán felhangzott a régi dal, Judith kisasszony felháborodva kirohant a teremből. Kiderült ugyanis, hogy a nóta szövegét ekkor hallotta először, és a szöveg szerint „vigyázz barátom: minden vörös nő csalfa!" Három nappal az esküvő előtt Judith Panther ugyanis — saját bevallása szerint egyedül — „leánybúcsút" tartott egy éjjeli mulatóban, ahol egy öreg zongorista a szóban forgó dallamot játszotta, majd miután a lánynak nagyon tetszett a melódia, elmesélte neki, hogy van egy régi-régi felvétel... Ezért állt elő a különleges, zenés kívánsággal. Sértődése jogos — vélték Judith barátnői —, hiszen az átjátszás közben Pietemek észre kellett volna vennie, hogy a szöveg éppen az ö esküvőjéhez nem illik. Hogy mit kellett volna tennie a vőlegénynek? Erre Judith és társnői nem adtak választ, az imigyen hoppon maradt vőlegény viszont kijelentette: — Végül is nem baj, hogy így történt! Mert mit is keresett a menyasszonyom néhány nappal az esküvőnk előtt egy éjjeli mulatóban, méghozzá állítólag egyedül? Emberi sorsok A LEJTŐ LEGSZÉLÉN Lapunknak a szocialista törvényesség megszilárdítását szorgalmazó írásaiban — főképpen a fiatalkorúak bűnözése kapcsán — több ízben is szó esett már arról, hogy a csellengő „gyerekemberek", a céltalanul kószáló tizenéves fiúk meg lányok mind kevésbé szembetűnő jelenségei a késő esti utcáknak, a felnőttek számára nyitva tartó kávéházaknak, nemegyszer sajnos a kocsmáknak is ... Fiatalos kalandvágy, éretlen felnötteskedés, rosszul értelmezett szabadság, vagy fondorlatos kimaradás egyaránt szerepel a kimaradozások okainak listáján. Persze, okot találni lehet ezerfélét is; igaz és elfogadható magyarázatot aligha. Különösen, ha az esti vagy éjszakai csatangolások bírósági követelményekkel járnak! Mert bizony gyakran előfordul az ilyesmi is, hiszen például csak a Bratislavai Fővárosi Bíróság büntetőpereinek nyolc-tiz százalékát a fiatalkorú bűnözők eseteinek tárgyalásai jelentik; országos viszonylatban pedig hat-nyolc százalékos ez az arány. Mindennek kapcsán számos gyakorlati kérdés merül föl. Például: tulajdonképpen hogyan is válik egy alig tizenéves fiú vagy lány bűnözővé; van-e, aki hajlama révén „menthetetlen". Egy-egy fiatal élet félresiklásában mennyi szerep jut a környezetnek? ... És akaratlanul merülnek föl további kérdések is: mi védi a társadalmat a kiskorúak bűnözésének elburjánzásától; van-e kiút, illetve visszaút a megtévedetteknek? Feltétlenül elgondolkoztató, hogy az utóbbi években — külföldi „mintára" — hazánkban is enyhén emelkedő irányzatot mutat a fiatalkorúak bűnözési statisztikája, s ezzel arányosan emelkedik, a jogerősen elítélt tizenévesek száma is. A bírósági tárgyalások tanúsága szerint a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek leggyakrabban a személyi és a társadalmi tulajdon ellen irányulnak; igy az államügyész által felhozott vád tárgya jobbára lopás, gépkocsifeltörés, továbbá kisebbnagyobb garázdaság, testi sértés, de előfordul a testi épség komolyabb veszélyeztetése és üzletszerű kéjelgés is. Gondolom, nem árt, ha egy-két esetet legalább dióhéjban fölelevenítünk. š A dél-szlovákiai városok egyikében történt: A 14 éves Laci és néhány hónappal idősebb barátja, Gábor, alkoholista szülök gyermekei voltak. Az otthon látott gyakori italozás példáját követve a két cimbora is csakhamar rászokott az italra, és ilyenkor „klassz" ötleteik támadtak... A környéken mintegy 30 kerékpárt loptak el. páratlan ügyességgel gépkocsikat törtek föl, betöréssel szereztek cigarettát vagy több napos kirándulásokhoz szükséges élelmiszert. Az is előfordult, hogy ipari cikkeket vagy sportszereket loptak. A sors fintora, hogy Laci és Gábor nem betörés vagy tiltott kocsikázás, hanem kamaszkori vagánykodás közben bukott le. Egy bérház kapujának lábtörlője alá házilag készített robbanószert rejtettek és a sarok mögül figyelték volna az előre eltervelt „hecc" hatását, ha ... Ha a szemközti sarok mögül nem egy rendörjárör figyeli ugyanakkor a két „mókamestert", akik percekkel később — a kaján tréfa helyett — egy rendőrőrszobán várakoztak első kihallgatásukra. A vizsgálati eljárás során nemcsak erre a „tréfára" derült fény, hanem a korábbi betörések és lopások sorozatára is. Laci és Gábor tárgyalása az ügyben illetékes járásbíróságon a napiokban lesz. a tárgyalóteremből predig minden bizonnyal a fiatalkorúak bűn-SZÉTDALOLT HÁZASSÁGKÖTÉS tetés-végrehajtó intézetébe kerülnek majd. 5 Iván egyke volt, s mint ilyen a család szemefénye. Szülei már kiskorától fogva elkényeztették és a zsebpénzzel sem fukarkodtak. A szakközépiskola első osztályába járó fiatalember így mindig készséggel fizetett a haveroknak, és csakhamar vezére lett egy kisebb galerinak. A fiúk, tanulás helyett, azon tűnődtek a leggyakrabban, hogy miképpen is tudnák a „legeredetibben" elcsapni idejüket. Egy alkalommal például a közeli élelmiszerboltból cigarettát és italt loptak, mert röviddel korábban elhatározták, hogy amolyan „fórfimurit" csapnak. Az üzlet feltörése szinte pillanatok müve volt. Az esti félhomályban azután kiszemeltek egy csinos lányt, aki hiába kiáltott segítségért, a környéken akkor nem járt senki... A „feketemisévé" alakult „kanmuri" után a szerencsétlen áldozat azonnal följelentette támadóit, és a rendőrség gyorsan kézrekeritette a betörés és az azt követő nemi erőszak elkövetőit. Természetesen, Ivánt is. Anyja a bírósági tárgyaláson könnyes szemmel védte fiát. miszerint ő nem lehet hibás, szegénykét csupán beleránthatták ebbe a kínos ügybe... A bíróság — a terhelő bizonyítékok alapján — más véleményen volt, és Ivánt társaihoz hasonlóan 24 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Példaképpen talán ez a két eset is elég ahhoz, hogy a riporter a szakembertől: dr. Jin Prokopec kandidátustól kérjen véleményt a fiatalkorú tettesek bűnözéséről. — A fiatalkorúak bűnözésének okait kutatva elsősorban a társadalmi és családi felelősségre kell utalni, a szülők s az iskola nevelési módszereire — mondja a bírósági szakértő. — A törvénytisztelet, a jogtudat elmélyítése rendkívül fontos eszköze a megelőzésnek, hiszen ha valaki már elkövetett egy-egy kisebb-nagyobb kihágást, törvénysértést vagy bűntényt a paragrafusok akkor már kérlelhetetlenek. Sajnálatos tény, hogy a fiatalkorú tettesek többsége napjainkban hamisan értelmezett hősködésből, téves életszemléletből kerül szembe a törvénnyel, mert saját felfogása szerint minél „eredetibben", kellemesebben, kötetlenebben kívánja eltölteni szabad idejét... A bírósági gyakorlat azt bizonyítja, hogy a 18 éven aluli bűnözők többsége erkölcsi és egyéni éretlenségből kerül a vádlottak padjára. Természetesen, a valóságban ennél sokkal komolyabb oka lehet annak, ha egy kiskorú személy rossz útra téved, hiszen született bűnöző nem létezik! Az, hogy valaki lop, az erkölcsi tulajdonság, elvégre örökölni csupán alkati típust s idegrendszeri hajlamot lehet. Sokat számít a disszharmonikus családi környezet, a csonka család, az alkoholizmus, a hibás és könnyelmű nevelés. Igaz, hogy néha a rossz társaság is befolyásolhat valakit, bár a barátait mindenki maga választja meg! A riprorter mindehhez csak annyit tehet hozzá: valóban érdemes meggondolni, hogy ki kit választ barátjául, mert a börtönben vagy nevelőintézetben töltött évek aligha jelentenek kellemes emléket valakinek az életében. És kiskorú bűnözővel találkozni a tárgyalótermekben, az mindig lehangoló érzés! M. P. 19
