A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-15 / 46. szám

Innen-onnan Ilyen családi kerékpárt szerkesztett S. Cserkinovic (Kirgiz SZSZK). Nyári időben ezzel jár kirándulni a család. Nem mindennapi főiskola nyílt a bulgáriai Siroka Lukán, ahol népze­nét tanítanak. Az ország minden részéből mintegy 200 diák látogatja az egyetemet, akik később a népi együtteseknél találnak helyet. Mi lesz, ha kész lesz? Mindent pon­tosan kitervezett, csak a helyiség méretére nem nagyon figyelt Peter Phillips angol ezermester, amikor hajóépítésre adta a fejét. Hogy a nagy munkát befejezhesse, ki kel­lett ütnie egy ablakot, de mire elké­szül a befejező munkálatokkal is, nyilván egy egész falat le kell bon­tania, hogy kiszabadítsa „börtön­ben épült" hajóját. Gyermekeknek JOSEF LADA: { \ /•>-> Öli j // l \ j ( ; 1pUtyy ,0 * C'. O / /» í\ 1 '■■■!/■} A ■/ v-' Tapsi komáék ugyancsak szedték a nyú/cipőt, ahogy megpillantották a hajtókát. Csakúgy porzott utá­nuk. Úgy megijedtek! Szinte resz­kettek a félelemtől. — Milyen szegény, szerencsét­lenek vagyunk mi! Félelem, örökös rettegés az életünk — óbégattak. Ahogy a tóhoz értek, a békák ijedten menekültek előlük a vízbe. Ezt látva így kérkedtek a nyu­­lak: — Lám csak, milyen rettenthe­tetlen hősök vagyunk! Ahogy megláttak bennünket, eszeveszet­ten elmenekültek! Vércse Miklós fordítása Fogott egyszer egy ember egy csalo­gányt, és meg akarta enni. Azt mondta neki akkor a csalogány: — Nem laksz jól velem, te ember. Bocsáss szabadon, és adok neked há­rom jó tanácsot, nagy bajban még se­gítségedre lehetek. Az ember megígérte, hogy elengedi, ha az megteszi, amit ígért. Akkor a csalogány elmondta az első tanácsot: — Sose egyél olyat, ami nem enniva­ló! A második tanács így szólt: — Sose sajnáld azt, ami visszahoz­­hatatlan! A harmadik tanács: — Ne higgy az ostoba beszédnek! Meghallgatta az ember a három jó tanácsot és elengedte a csalogányt. De a madár meg akart bizonyosodni arról, megértette-e az ember, amit mondott neki. Felröppent, és azt mondta: — Rosszul tetted, hogy elengedtél. Ha tudtad volna, mekkora kincs van bennem, nem engedsz el. Egy hatal­mas, drága gyöngyszem rejtőzik ben­nem, ha megszerezted volna, rögtön gazdag lettél volna. Meghallotta ezt az ember, nagyon nekikeseredett, felugrott, és kérlelni kezdte a csalogányt, hogy térjen vissza hozzá. Azt mondta neki erre a csalogány: — Már látom, hogy ostoba ember vagy. Nem hallgattál arra, amit mond­tam neked. Azt sajnálod, amit nem hozhatsz vissza. És hallgattál az ostoba beszédre. Nézz csak rám, milyen kicsi vagyok. Hogy férhetne el bennem egy hatalmas gyöngyszem? És ezzel elrepült messzire. (Ukrán népmese) WEÖRES SÁNDOR: O / Melyik úton jut fel a mesebeli lovag a vártoronyba a /irálykisasszony hoz? Megy a kocsi, fut a kocsi: patkó-dobogás. Megy a vonat, fut a vonat: zugó robogás. Vajon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, fut a sínen a kerék, forog a kerék. Zum, zum, nagy az út, nagy az út, fekete az alagút, a masina fut. 20

Next

/
Thumbnails
Contents