A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
Tudomány PLAZMA A „TOTUSZ'-BAN Az Ukrán Tudományos Akadémia nukleáris kutatóintézetében eredményesen dolgoznak a nagy hőmérsékletű nukleáris plazma „megfékezésének" problémáján is. „Totusz" elnevezéssel olyan kísérleti berendezést készítettek, amely lehetőséget kínál a forró plazma viselkedésének a kutatására. A „TOMIKOR LESZ ÚJRA FÖLDRENGÉS KALIFORNIÁBAN? A San Andreas törésvonal mentén évi 3,5 cm-es sebességgel tolódik el egymás mellett a Csendes-óceáni lemez és a kontinens. Ez a vidék a világ geológiailag egyik legmozgalmasabb területe, amelyet az elmúlt évtizedben az elképzelhető legkorszerűbb műszerekkel figyelnek meg. Lézertávmérőkből álló háromszögelő hálózat és szeizmográfok százai észlelik a földkéreg legkisebb mozgását is, s a műszerek adatait a központi számítógép a beérkezésük pillanatusz" újabb lépés ahhoz, hogy a plazma termonukleáris égése során rendszeresen erős impulzusokat kapjanak és a plazmából villamos energiát fejlesszenek. (A képen a „Totusz" elnevezésű kísérleti berendezés szerelés közben látható) tában értékeli és rajzolja fel a képernyőre. A világ legnagyobb geofizikai kísérlete folyik itt úgy, hogy az ember csak megfigyelője a változásoknak, de beavatkozni nem áll módjában. Az igen költséges megfigyelés fő célja annak előrejelzése: mikor várható egy újabb pusztító földrengés a területen, hogy az óvintézkedéseket időben megtehessék. A törésvonal mentén végzett ásatások tanúsága szerint az utóbbi kétezer évben átlag 150 évenként pattant ki egy-egy legalábbb 8-as fokozatú rengés, s a legutóbbi 1857-ben, 128 éve volt (az 1906-os rengés, amely romba döntötte San Franciscoi nem volt ilyen erős, csak igen rossz helyen, majdnem a város alatt pattant ki). A SAVAS ESŐK ÉS A RÉGI RÓMAIAK A csillagászok után a geológusok is felfedezték a régi feljegyzések hasznát. Ezek a dokumentumok nagyon értékesek az elmúlt évezredekben végbement vulkánkitörések korának meghatározására és annak felmérésére, hogy milyen hatással voltak ezek a kitörések bolygónk klímájára. Egyik-másik így nyert információ pontosabb, mint a földtudományok hagyományos módszereivel szerzett adat. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA két kutatója az elmúlt évtizedben feldolgozta az egész európai irodalmat az időszámításunk kezdete előtti 700 és az utáni 630 közötti időszakból. Igazi kincsesbányára bukkantak: Vergilius, Plutarkhosz és mások is arról tudósítanak, hogy Caesar meggyilkolása után, az időszámításunk kezdete előtt 44-ben egész évben csak halványan világított a nap és nem értek be a gyümölcsök. Hasonló adatokat jegyeztek fel a kínai krónikások is a következő évről. A kutatók arra gyanakodnak, hogy mindezért a szicíliai Etna a felelős, amely Caesar halála után többször is kitört, és az eget elsötétítő, nagy mennyiségű kéndioxid-gázt is juttattak a tűzhányók a levegőbe. Ebből a vízzel együtt kénsavcseppecskék keletkeznek a légkörben, visszaverve a napsugárzás egy részét az űrbe. Ez az aeroszol azután néhány hónapon vagy éven belül savas eső formájában lehullik a földre. A grönlandi jégből kiemelt mintákból tudjuk, hogy ott az időszámításunk kezdete előtti 80 és /?0 között gyakran savas hó hullott. Most a NASA-kutatók adatai alapján pontosabban meghatározhatjuk az eseményt: az időszámításunk kezdete előtti 44-ben és 43-ban hullott Grönlandon különösen savas hó. E régi feljegyzések nagy hiányossága, hogy nincsenek mennyiségi adataik az eseményekről. Ennek ellenére a NASA kutatói megállapították, hogy a Rabaul-hegy kitörése a Bismarck-szigeteken az időszámításunk kezdete utáni 536-ban a földtörténet utolsó tízezer évének legsúlyosabb ilyen katasztrófája volt. Az európai és a kínai feljegyzésekből kibontakozó képből előtűnik az is, hogy milyen következményekre számíthatnánk egy atomháború utáni „nukleáris tél" folyamán. Volt idő a Föld történetében, amikor a normális napsugárzásnakjsak a tizedrésze érte el bolygónk felszínét. Kínában nyáron is havazott, és a Canopust, az éjszakai égbolt második legfényesebb csillagát hónapokon át nem lehetett látni. Az egyik tartományban éhhalál végzett a népesség 70—80 százalékával, mert egyetlen növény sem fejlődött ki. Most a NASA kutatói kínai szakértőkkel együtt azt próbálják megállapítani a régi feljegyzésekből, hogy milyen következményekkel járt az ókor egyik legnagyobb természeti katasztrófája, Szantorin szigetének felrobbanása az időszámításunk kezdete előtti 1500 táján. RÁKKELTŐ ANYAGOK A NÖVÉNYEKBEN A modern kémiai és biokémiai módszerekkel végzett vizsgálatok gyakran nemcsak hogy alátámasztják a népi orvoslás évszázadok óta használt anyagainak hatékonyságát, hanem még esetleges mellékhatásaikat is kiderítik. Ezek a mellékhatások olykor kedvezők, máskor azonban kérdésessé teszik a megvizsgált természetes anyag gyógyászati használhatóságát. Egyúttal megerősítik azt a régi tapasztalatot, hogy ami természetes, az nem biztos, hogy ártalmatlan. Rákkeltő alkaloida van pl. a bételdióban, amelynek rágása egész Délkelet-Ázsiában elterjedt. A bételrágók aránylag gyakran betegednek meg száj üregrákban, amelyért elsősorban az arekolin és a szabad arekaidinsav a felelős, de a bételpálma további mellékalkaloidái is közrejátszhatnak a betegség kiváltásában. A rákkeltő hatású növényi glikozidot tartalmazó növények közé tartoznak a boglárkafélék, amelyekben olyan diéter fordul elő, amelyből a növény saját enzimjei hatására protoanemonin szabadul fel. Ez egy ciklikus lakton, amelynek rákkeltő hatását állatkísérletekkel igazolták. A boglárkafélék némelyikét — pl. csípőssége miatt a kökörcsint — régebben fűszerként használták, míg az ugyancsak ebbe a csoportba tartozó iszalagot a népi gyógyászat vérkeringési zavarok, a homeopátia pedig nyirokmirigydaganatok és viszkető bőrbetegségek gyógyszereként alkalmazta. A rákkeltő fenilpropánvázas vegyület a kozmetikában és élelmiszeriparban gyakran használt szafrol, amely különböző éteres olajok (fahéj, csillagánizs, kámforolaj) alkotórésze, míg az izoszafrol rutafélékben fordul elő. Patkányokon végzett kísérletek szerint a szafrol májrákot, az izoszafrol nyelőcsőrákot okozhat. A növényvilágban igen elterjedt kumarinszármazékok némelyike — egyidejűleg az ultraibolya-sugárzással — mutagén hatású lehet. Erről elsősorban az emyősvirágúakban és a rutafélékben előforduló furokumarinok ismertek, de karcinogén hatásuk sem zárható ki. Az egyik leghatékonyabb furokumarinszármazék a medvetalpfélékben előforduló xantotoxin, amely ultraibolya-sugárzás nélkül is mutagén, de lokális alkalmazása ultraibolya-sugár kíséretében egereken daganatot okozott. Kumarintartalmú növényeket igen széles körben használnak teák és gyógyszerek készítésére. Különösen intenzív vizsgálatoknak vetették alá a kutyatejfélék népes családját. Az ezekben előforduló vegyületek közül különösen a diterpének érdekelték a kutatókat. Ezekben a vegyületekben speciális, a prosztaglandinéhoz hasonló szerkezeti elemeket találtak, és úgy vélik, hogy ezzel kötődnek az emlősök szervezetében a sejtek prosztaglandin-receptoraihoz. A kutatók szerint léteznek olyan faktorok, amelyek ugyan maguk nem okoznak rákot, de oly módon változtatják meg a sejtek genetikus információját, hogy azok hajlamossá válnak erre a betegségre. A daganat növekedése akkor indul meg, ha egy kokarcinogén anyag ilyen előzetesen károsodott sejtre talál. Mivel a legtöbb ember hordoz szervezetében ilyen előkárosított sejteket, a kokarcinogén anyagok éppen olyan veszélyesek, mint maguk a karcinogének. Paradoxonnak tűnik, de néhány karcinogén és kokarcinogén anyag bevált a rákgyógyászatban. Pl. az őszi kikerics mérge gátolja a sejtosztódást, a koffeinnek, teofillinnek, a keresztesvirágúakban előforduló indolszármazékoknak daganatgátló hatást tulajdonítanak, bár egyértelműen még nincs bebizonyítva. 16
