A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
Az igazgató (középen) a dolgozókkal beszélget pülőgép. Jön és megy, fel- és leszáll, a kifutópályát azonban nem látom, elrejti szemem elől a dombtető. A tiszta repülési idő hozzávetőlegesen évi hatszázezer koronájába kerül a gazdaságnak, de megéri, mert egy bizonyos idő eltelte után a traktor már nem mehet rá a növényre, több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana. Bátka fölött, a falu és az erdő között, a Laposnak nevezett dűlőben van a repülőtér, amely a követelményeknek már nem felel meg. Repülőtér építését tervezi az állami gazdaság. 1986-ban beton kifutópályát építtet a Laposon. Költsége meghaladja az egymillió koronát. Az alacsony színvonalon gépesített istállókat is fokozatosan megszüntetik, újakat építenek. Égen és földön jelenvaló a változás, a változtatni akarás nagyon is tudatos volta. Bátka és Balogújfalu (Nová Vieska) között, a zsípi bekötöútnál az állami gazdaság már régebben szárítóberendezést építtetett. A jövő, úgy látszik, a szárítóüzem sorsának is meghatározója lesz elégséges mennyiségű könnyű fűtőolaj hiányában. Mikor 1976-ban felépítették a szántót, az 'volt a sláger, hogy ahol szárító nincs, ott nagyüzem sincs. Most meg már az a nóta járja, hogy az igazán nagy üzem nem könnyű fűtőolajjal, hanem napenergiával szárít... A nagyhizlalda Nemzedékek... pótalkatrészét! Személyesen hívják, vagy üzennek neki, hová induljon a lovaival. — Nem kések soha, nem pihenek soha — mondja a klenóci születésű bakti lakos, Brndiar András. — Mikor anyámat temettem, azon a napon is dolgoztam. Sürgős munka volt. Nem lehetett várni vele. Az istállóm otthon se üres. Tehenet tartok, minden évben eladok egy ötmázsás bikát. Brndiar András 1964-töl takarmányozója a Bátkai Állami Gazdaság bakti részlegének. Mikor szekéren ül, senki sem látja az átlőtt lábát. Részt vett a szlovák nemzeti felkelésben. Olyan ember, aki nem élhet munka nélkül. Olyan ember, aki szereti, becsüli a társait. — Lassan két évtizede lesz, hogy magyarok között dolgozom. Nem tudok jól magyarul, mégis jól kijövök velük. Közösen dolgozunk, és segítünk egymáson. Égen és földön Azt számolom, hányszor húz el fejem, és a falum fölött a növényvédelemhez és műtrágyázáshoz nélkülözhetetlen égi szekér, a reJövőről a jelenben Kint járunk a huszonötödik évéhez érkezett állami gazdaság létesítményei és épülő létesítményei között. Az igazgató jóleső érzéssel mutogatja a földterületével és termelési eredményeivel is már nagy gazdaság objektumait, a termelés korszerűsítő tényeit, amelyek mind abból a felismerésből születtek, hogy az ezredfordulóig, de ha lehetséges, már korábban is, a vezetés alatt álló gazdaság dobja el a mankót, ne szoruljon az állam segítségére. A hatodik ötéves terv termelési mutatói szerint a felettes párt- és állami szervek Bátkát a Rimaszombati (Rim. Sobota) járás elmaradott mezőgazdasági üzemei közé sorolták. Csiszár Zoltán mérnök gondolkodó, töprengő ember és amikor 1971-ben az állami gazdaság igazgatójának kinevezték, közvetlen beosztottaival azon törte a fejét, hogyan kerülhetne a mezőgazdasági üzem a járás legjobbjai közé? A hetedik ötéves terv idejére már egy intenzív termelési programot dolgoztak ki, amelynek az lett a következménye, hogy sikerült állandósítaniuk a gabona hektárhozamát, növelniük az olajos magvak és a cukorrépa hektárhozamát. 1980-ban már 2 730 liter tejet fejtek egy tehéntől, 1985-ben pedig már 3 100 litert. A sertésállománynál is kedvezően alakult a súlygyarapodás. Napi 0,50-ről 0,57 kilogrammra. 1980-ban még „csak" 747 000, 1984-ben pedig már 8 510 000 korona volt a nyereségük. — A nyolcadik ötéves terv idejére is kész a programotok. Mit tartasz benne fontosnak? — Gabonánál a 4,6, répánál a 2,3 és cukorrépánál a 38 tonnás átlagos hektárhozam megtartását. Az állattenyésztésben is el akarjuk érni fokozatosan az évenkénti 3 400 literes tejmennyiséget egy tehéntől. Hízóbikánál a napi 80, sertésnél az 57 dekagrammos súlygyarapodás a célunk! — Mi lesz, ha minden úgy történik, ahogy elgondoltátok? — Akkor mezőgazdasági üzemünk az ötéves tervidőszak végén már 14 524 tonna gabonát, 1 284 tonna olajos magvat, 10 450 tonna cukorrépát termel és az államnak 2 720 tonna húst és 5 900 000 liter tejet ad el. Csiszár Zoltán mérnök azt sem hallgatja el, hogy az állami gazdaság nem csupán a termelési eredmények növelését és megtartását tervezi, hanem a nyereséget is évről évre. Dédelgetett gondolata a kilencmillió koronás nyereség elérése 1990-ben! Mert ez a mezőgazdasági üzemnek már teljes önállóságot biztosit. Lehetőséget a szükségletek és a beruházási költségek maximális kielégítésére, illetve fedezésére. Nem akármilyen munkahely Nyolcszázötven ember tartozik életével, munkájával a 7 734 hektáros Bátkai Állami Gazdasághoz. S nem tudatosítják kellőképpen, hogy az a mezőgazdasági üzem, amelynek a két dolgos kezüket, az eszüket és a szivüket adják, s amely nekik viszonzásképpen biztos, nyugodt megélhetést nyújt (2 892 korona az átlagkereset) már régen nincs a járás huszonhárom mezőgazdasági üzemének a hátul kullogói között! Tetszett nekem, amikor egyik javakorabeli falubelim úgy próbálta érzékeltetni velem, ő bizony nem akármilyen helyen dolgozik, hogy azt mondta: a Bátkai Állami Gazdaságnál csak a tornaijai (Šafárikovo) nagyobb, de az is csupán területileg, termelt javaival nem! Összehasonlítást is tud tenni, ha akarom. Igaz, csak úgy, hogy tejtermelésben Tornaija, hústermelésben Bátka a nagyobb. Nem tételezte fel rólam, hogy én ennél többet is tudok. Ebből azonban már csupán annyit mondok el, hogy a Bátkai Állami Gazdaság évente 105, 913 000 korona értéket termel, s ez a Rimaszombati járás mezőgazdasági üzemei által termelt érték 10,4 százaléka. Ez határozza meg legjobban a negyedszázadához érkezett állami gazdaság helyét a járás mezőgazdasági termelésének egészében. MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 13
