A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
75 esztendővel ezelőtt. 1910. november 20-án halt meg Lev Nyikotajevics Tolsztoj, a világ egyik legnagyobb prózaírója Tolsztoj a szerkesztőségben Tolsztojról ismeretes, hogy szeretett paraszti gúnyában járni és néha a maga varrta cipőt koptatta a lábán. Egyszer, mikor Moszkvában járt, eszébe jutott, hogy ö maga viszi el legújabb kéziratát annak a lapnak a szerkesztőségébe, amelynek „külső" munkatársa volt. Este állított be a szerkesztőségbe. A szerkesztőt nem találta ott, helyette a szerkesztő egy rokona, egy fiatal újságíró fogadta. — Mi járatban vagy, öreg7 — kérdezte a fiatalember nyers kedélyességgel. — Elbeszélést hoztam — felelte nyugodtan és szerényen Tolsztoj. — Későn jöttél, a szerkesztő úr már elment. A fiatal újságíró a szeme sarkából végignézte az öreg parasztot és kötekedve szólt: — Aztán igazán te írtad ezt az elbeszélést? — Én hát! Azt hiszem elég jó dolog. Itt hagyjam? — Tedd csak le oda az asztalra, A szerkesztő úr éjjel, ha bejön, majd elolvassa. Az öreg paraszt letette a kéziratot, ahová mutatták és csöndes „jó éjszakát' -tal távozott. Az újságíró később véletlenül felvette a kéziratot, amit az öreg otthagyott és elolvasta: „írta Lev Tolsztoj". Majd hanyatt esett ijedtében. Ekkor eszmélt csak rá, hogy maga Tolsztoj volt az, akivel oly kurta-furcsa módon bánt el. Annyira röstelte a dolgot, hogy nem merte megemlíteni a szerkesztője előtt. Maga Tolsztoj sose hozta szóba a szerkesztő előtt az esetet, amely csak véletlenül derült ki és sokkal később, amikor a fiatal újságíró már el merte mondani szerkesztőjének. Kincsünk a nyelv VONATKOZÓ NÉVMÁSOK A szlovákiai magyar nyelvhasználat két általában eléggé gyakori hibájára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a vonatkozó mondat, a vonatkozó névmások helytelen használata. Elmondok neked valamit amit még nem tudsz. A lány, akit naponta láttam, ma nem jött el az előadásra. A könyv, amelyet tegnap említettél, sajnos már nem kapható. Ezek a mondatok jók, tehát nem arról van szó, hogy az aki, amely, ami névmással ne szerkesszünk mondatokat. De vegyük figyelembe mindig a legfontosabb szabályt: a vonatkozó névmás mindig visszafelé, időben előbb történt dologra utal. Ha tehát ezt olvassuk: Egy személygépkocsi elütötte Kovács János nyugdíjast, akit a mentők súlyos állapotban kórházba szállítottak, akkor azt kell hinnünk, hogy Kovács Jánost akkor ütötte el egy személygépkocsi, amikor a mentők éppen a kórházba szállították súlyos állapotban. Pedig nem ezt akarták velünk közölni! Hanem ezt: Egy személygépkocsi elütötte Kovács János nyugdíjast A súlyosan sérült embert a mentők kórházba szállították. Más példa: A gyűlésen ismertették az üzemi kirándulás tervét amelyhez a dolgozók hozzászóltak. Hát hogyan is van ez? Előbb szóltak hozzá, aztán hallgatták meg az ismertetést ? Nem bizony. Csak éppen helyesen így kellett volna ezt mondani: A gyűlésen ismertették az üzemi kirándulás tervét és a dolgozók hozzászóltak. További hiba, mégpedig félreértést is okozó hiba, amikor a vonatkozó névmást csak úgy odavágják a főmondat után, s nem veszik figyelembe, hogy az aki, amely általában arra a mondatrészre vonatkozik, amelyik közvetlenül előtte áll. Ilyen hibás mondat pl. - a következő: Az épület tetejét 1950-ben tűzvész pusztította el, amelyet azóta helyreállítottak. Kérdezhetjük: mit állítottak helyre? A tűzvészt? Mert ebből a megfogalmazásból egyértelműen ez következik! Pedig két helyes megoldás is van: Az épület tetejét 1950-ben tűzvész pusztította el, de azóta már helyreállították. Vagy: Az épület tetejét, melyet 1950- ben tűzvész pusztította el, azóta helyreállították. És most egy olyan példa következik, amelyben a vonatkozó mondat is rossz, a már említett idöviszony miatt, s azonkívül a főmondat szórendje miatt a vonatkozó névmás nem arra a mondatrészre vonatkozik, amelyre a mondat megfogalmazója gondolt. Népgyűlést szerveztek Kosát községben, amelyre meghívták az egész környék mezőgazdasági munkásait Helyesen: Kosát községben népgyűlést szerveztek, s erre meghívták az egész környék mezőgazdasági munkásait. Persze meg is lehetne fordítani a dolgot, a mellékmondatból csinálhatnánk főmondatot, s a főmondatból vonatkozó mondatot, így: Az egész környék mezőgazdasági munkásait meghívták arra a népgyűlésre, amelyet Kosát községben rendeztek. Még számtalan példát sorolhatnék fel, de gondolom Ízelítőnek ennyi is elég. A másik gyakori hiba szólásaink, állandó szókapcsolataink összezavarása. Ez a jelenség egyre jobban terjed a beszélt nyelvben s újabban egyre gyakrabban találkozunk vele írott szövegekben, tehát a sajtónyelvben is. Ilyesmikre gondolok: üres kapukat dönget, szalmaszálon függ az élete, szőrmentén üli meg a lovat, szelíd, mint a ma született bárány, nem enged a huszonegyből, kiadta a méregfogát, ott hagyta a foga fehérét, megállja a lábát, lenyeli a keserű békát, kezdi a beszéd fonalát, majd megeszi a guta, elszállt fölötte az idő vasfoga stb. Nézzük meg, milyen mondásokból keletkeztek a felsorolt torzszülöttek? Üres kapukat dönget — nyitott kapukat dönget, üres szalmát csépel; szalmaszálon függ az élete — egy hajszálon függ az élete a szalmaszálba is belekapaszkodik; szőrmentén üli meg a lovat — szőrén üli meg a lovat, szőrmentén bánik valakivel; szelíd, mint a ma született bárány — szelíd, mint a bárány ártatlan, mint a ma született bárány; nem enged a huszonegyből — nem enged a negyvennyolcból, úgy kivágja, mint a huszonegyet; kiadta a méregfogát — kiadta a mérgét, kimutatta, megmutatta a méregfogát, ill. kihúzza a méregfogát; ott hagyta a foga fehérét — ott hagyta a fogát, kimutatta a foga fehérét; megállja a lábát — megáll a lábán, megállja a helyét; lenyeli a keserű békát — lenyeli a békát, lenyeli a keserű pirulát; kezdi a beszéd fonalát — kezdi a beszédet, felveszi a beszéd fonalát. Amint láttuk, a felsorolt példákban mindig két-két szólás vagy szóláshasonlat keveredett össze, mégpedig olyan szólások, melyek jelentése sokszor nagyon is távol áll egymástól. Lássuk csak: Nyitott kapukat dönget — olyasmit kér, amit biztosan megkap, ill. magától értetődő dolgot bizonygat; üres szalmát csépel — úgy beszél, hogy semmi érdemlegeset nem mond. Egy hajszálon függ az élete — nagyon bizonytalan az élete; a szalmába is belekapaszkodik — kapva kap e legkisebb biztatáson, reménységen. Szőrén üli meg a lovat — nyereg nélkül üli meg a lovat; szőrmentén bánik valakivel — óvatosan, tapintatosan bánik valakivel. Szelíd, mint a bárány — jámbor; ártatlan, mint a ma született bárány — teljesen ártatlan (persze néha gúnyosan használják, ellenkező értelemben). Nem enged a negyvennyolcból — ragaszkodik a maga igazához; úgy kivágja mint a huszonegyet — nagy lendülettel előmutat vagy kivesz valamit, ill. durván kiutasít kidob valakit. Kiadta a mérgét — kidühöngte magát; kimutatja, megmutatja a méregfogát — elárulja ártó szándékát; kihúzza valaminek a méregfogát — veszélytelenné, ártalmatlanná tesz valamit. Otthagyja a fogát — harcban vagy valamely vállalkozáson rajtavesztve meghal, odavész; kimutatja a foga fehérét — elárulja gonosz szándékát, alattomos természetét. Megáll a lábán — önálló, nem szorul segítségre; megállja a helyét — jól teljesíti a feladatát. Lenyeli a békát — kényszerűségből megtesz valamit; kénytelen kelletlen elszenved valami kellemetlenséget; lenyeli a keserű pirulát — kénytelenségbő! elszenved, eltűr valamit, ami kellemetlen, megalázó. Kezdi a beszédet — beszélni kezd; felveszi a beszéd fonalát — folytatja az abbamaradt, megszakadt beszédet. Elszállt fölötte az idő — megöregedett, elavult; megrágta, kikezdte az idő vasfoga — megrongálta az idő múlásának szükségszerű romboló hatása. MAYER JUDIT Fotó: F. Tomik
