A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-07 / 45. szám
A Csemadok életéből Az alsószeli férfi éneklőcsoport nagyon jól válogatott népdalaival tűnt ki JÓK VOLTAK Hagyományokban gazdag vidék a hajdani Mátyusföld — tehetséges, rátermett embereknek sosem volt híján. Bűn lenne, ha nem profitálnánk ezekből a hagyományokból, ha a megőrzésen túl nem törekednénk a meglévő értékek rendszeres felmutatására is. Végigpásztázván a térképen a Kis-Duna és a Vág által bezárt sík területet, mintegy huszonöt olyan helység neve tűnik a szemembe, amelyről tudom, élénk kulturális élet színtere. Öröm számomra, hogy nem érheti szó a ház elejét: a Galántai járásban valóban élet és nem kínlódó vegetálás szemtanúi lehetünk. Mindezt a Csemadok Galántai Járási Bizottsága által rendszeresen beküldött értékelések, az egyes helyi szervezetek tevékenységéről szóló tudósítások, jelentések is alátámasztják. Legutóbb szeptember közepén jártam Galántán, amikor a kíváncsiság — vagy mondjam szebben: az érdeklődés a Tavaszi szél... népdalverseny gálaműsorára húzott el. A Csemadok járási bizottságának dolgozói rendkívül komolyan veszik'ezt a versenyt, őket idézem, mikor leírom: „A Tavaszi szél... népdalverseny fontos helyet foglal el szövetségünk kulturális életében, nem csupán aktivizálja népdalénekeseinket, éneklőcsoportjainkat, hanem a dolgozók széles tömegeinek esztétikai nevelését, a zenei anyanyelv magasabb szintű művelését és népi hagyományaink továbbélését is elősegíti." S hogy az idézett sorok nem csupán szólamok, azt bizonyítsák számok: a Galántai járásban 34 szólóénekes, 15 éneklöcsoport, 9 hangszerszólista, 5 citerazenekar és 2 parasztzenekar nevezett be és vett részt — a két parasztzenekar kivételével — az ún. körzeti versenyeken. A négy körzeti versenyt két járási elődöntő, majd a március végi döntő követte. Tehát a területi döntőbe jutásig szigorú volt a szűrés. A járás dolgozói és a versenyzők szeretnének minél jobb eredményeket elérni az országos versenyen, de ehhez egy dolog szükségeltetik: szokni a színpadot. Legalábbis ez volt a véleménye Mézes Rudolfnak, a Csemadok Galántai Járási Bizottsága titkárának, amikor a Tornócon (Tmovec nad Váhom) és Kosúton (Košuty) megrendezett járási dal és táncünnepélyt, a Diószegen (Sládkovičovo) szervezett ünnepi emlékestet és a legutóbbit, a galántai gálaműsort említi. Ezek a rendezvények a „Tavaszi szél..." területi és országos versenyére való felkészülést voltak hivatottak szolgálni. Elismerésre késztet ez az alaposság, mint ahogy elismerést váltott ki belőlem a galántai gálaműsor színvonala is. Tisztán éneklő szólistákat, női és férfi éneklöcsoportokat hallhattunk, s az előadott anyag minősége, eredete ellen sem lehetett kifogása a legszigorúbb zsűrinek sem. Bercky Jolán negyedi szólóénekestől például a Szégyenbe esett lány balladájának a tematikában eddig fellelt legépebb változatát hallhattuk. Chudy Ibolya, Macsali Alajos. Varga Zoltán és Kárász Erzsébet szólóénekesek neve nem cseng idegenül a járásban, számos rendezvény sikeres szereplői ők. A hangszerszólisták sem kevésbé ismertek és kedveltek. Vigh Sándor diószegi citerást ezen az estén is többször visszatapsolták. Nem csoda: hangszerének már-már bravúros kezelője. Ezúttal 48-as dalokat adott elő — a közönségsiker nem maradt el. UgyanVígh Sándor citerás hangszerének mármár bravúros kezelője ez elmondható — már ami a sikert illeti — a peredi (Tešedíkovo) Vankó Ferikéről, aki épp hogy feléri a citeraasztalt, de hangszeréből máris szép dallamokat varázsol elő. Úgy tűnt, mindent felhasználtak, illetve kihasználtak a zsigárdi (Žiharec) gyerekek, pontosabban a tanító nénijük, aki a Műsorukat összeállitot-A jókai hagyományőrző tánccsoport sok sikert mondhat a magáénak ta. A húsz perc, vagy talán több is, amíg a színpadon voltak pillanatként tűnt tova: játszottak, énekeltek, táncoltak, régi szokásokat mutattak be a fáradtság, lankadtság legkisebb jele nélkül. Pergő összeállításuk magával ragadta a közönséget. Nem elemzem külön-külön a vízkeleti (Čierny Brod), kosúti, nádszegi (Trstice) női és az alsószeli (Dolné Saliby) férfi éneklőcsoport, valamint a zsigárdi vegyeskórus teljesítményét, sem a citerazenekarok, a diószegi Új Hajtás tánccsoport, a jókai (Jelka) hagyományőrző tánccsoport produkcióját. Jók voltak! — ez eléggé egyértelmű értékelés, pontosabban a teljesítmények láttán született vélemény. Igaz, a műsor végülis túl hosszúra nyúlt, mert a Galántai járásban ha egyszer elkezdenek énekelni, annak nehéz végét szakasztani. No, de ez legyen a legnagyobb hiányosság! Ez már egyébként is más műfaj: a rendezői elvek érvényesítésének kérdése. A tömörítés nem lehet a csoportok feladata, és én sem felejtem el: ez a rendezvény az országos fórumon való lehető legjobb szereplés érdekében „rendeződött", s ezt a küldetését maradéktalanul teljesítette. A bizonyítani akarás, a becsületes munka igénye s az igényesség jellemzi a járásbeliek törekvését — s erre csak büszkék lehetnek. CSANAKY ELEONÓRA (Fényképezte: Görföl Jenő)
