A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-07 / 45. szám
szárnyal az ember képzelete, akár az ezüstsirályok és a viharsirályok a Moldva fölött... 2. Napsütéses őszi reggel van.. A Železná, azaz a Vas utcában már ilyenkor, kilenc óra előtt is emberáradat hömpölyög. A szovjet áruk szaküzletének áruval zsúfolt hatalmas kirakatai előtt kíváncsi tekintettel állnak meg az emberek. Van aki csak alaposan szemügyre veszi az ott látható árut, ám sokan minden különösebb habozás nélkül rögvest be is térnek a közel kétszáz négyzetméternyi boltba. Egyesek a játékrészlegen időznek a legtöbbet, de legalább ekkora a kereslet a műszaki áruk, tehát a varrógépek, hűtőszekrények, rádiók, tévékészülékek, fényképezőgépek iránt is. Persze, bőven akadnak az olyan vevők, akik egészen más jellegű árut keresnek. Például karórát, ékszert, kozmetikai cikkeket, evőeszközt, porcelánt, népi hímzéssel díszített kendőt s egyéb textíliát, vagy egyszerűen valamiféle emléktárgyat;... És a szönyegsarok? Bátran állíthatom, hogy az üzlet leglátogatottabb kuckói közé tartozik. A riporter jelenlétében is állnak itt vagy hárman-négyen, hogy ki-ki ár, kezelhetőség, származási hely felől érdeklődjék. — Honnan érkezett ez a perzsaszőnyeg? — kérdi egy férfi olyan hangsúllyal, mint aki régen eldöntötte már magában a vásárlás tényét, most csupán a részletek felöl faggatódzik. — Örményországi gyártmány — érkezik azonnal a készséges felelet. — Hát amaz? Igen, az ott hátrább ... — kapcsolódik a beszélgetésbe egy asszony is. — Az a néhány darab Tádzsikisztánból. Emezek pedig Litvániából. — Érdekes, a Kotvában tegnap egy egészen hasonló szőnyeget jóval drágább áron láttam — tűnődik az imént érkezett asszony, s utána határozottabbá válik a hangja: — Délután megvásárolnék egy szőnyeget, csak haza kell ugranom közben pénzért. — Melyiket tegyem el addig? Azt a tadzsikisztánit, vagy a másikat? — érdeklődik a segítőkész elárusitónö. Az asszony elmosolyodik, mint aki képzeletben ott látja már lakása padlóján a vadonatúj szőnyeget: — Azt a harmadikat! Egy olyan Örményországból érkezettet. Valóban abban vannak a legszebb tónusú minták. 3. — Üzletünkben a kereslet és a vevők igényeinek figyelembevételével, illetve a szovjet kereskedelmi partner kínálatai alapján az áruválaszték folyamatos bővítésére törekszünk — mondja Viera Zíková, a főváros szívében fekvő Sirály boltvezetője. Tulajdonképpen több éves eladói tapasztalatait összegezi, amikor hozzáfűzi: — Annyi biztos, hogy a vevő egyre inkább kulturáltan, szép kirakatok mögött, nyugodt körülmények között, de legfőképpen jó minőségű árut szeret vásárolni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a mi szakboltunk mindezt szavatolni tudja. Ez azért is fontos, mert tévékészüléket, értékes teáskészletet vagy akár egy szamovárt is többnyire egy egész életre, de legalábbis másfélkét évtizedre vásárol valaki. Úgy tűnik, hogy ebben a valóban népszerű prágai üzletben szinte minden tekintetben biztosítva vannak a színvonalas és a vevő érdekeit szem előtt tartó vásárlás feltételei. A vevőkör állandó bővülését statisztikai adatok jelzik a legpontosabban. Találomra kiragadott példák szerint papírra vethetem, hogy tavaly októberben kereken hárommillió korona értékben 23 097 volt a vásárlók száma; két hónappal később pedig 31 706 érdeklődő 4 millió 600 ezer korona értékben vásárolt a Sirályban. Az sem titok, hogy most — az éwégi hajrá küszöbén — mintegy 25 millió korona értékben várja itt áru az érdeklődőket. Az ambiciózus üzletvezetőnő azt sem hallgatja el, hogy a Sirály a múltban szűkebb területen, csekélyebb választékkal és sokkal kevésbé blikfangos kirakatokkal várta vásárlóit. Az eladótér bővítésével, az árufélék átcsoportosításával és korszerűbb kirakatrendezési elvek alkalmazásával az utóbbi két-három esztendőben rengeteg pozitív változást sikerült eszközölniük mind a kínálat, mind a kiszolgálás minőségét illetően. Törekvéseik eredményeképpen egyre többen lépnek be a Sirályba előre eltökélt szándékkal, azaz kész vásárlási tervvel. Természetesen, sokan vannak az olyanok is, akik „csupán" nézelődni jönnek, hiszen az itt kapható árucikkek szerte a világon — így nálunk is — mind több embert vonzanak pusztán „kiállítási tárgy" formájában is. Mindez érthető, elvégre nem mindegy hogy például a tévékészülék, a hűtőszekrény vagy akár az új szőnyeg csak funkcionálisan, avagy esztétikailag is megfelel-e az embernek ... 4. Régtől tudott: ahol szívesen időznek a madarak, ott az ember is megleli a hasznát. Kívánom hát, hogy az ezüstsirályok, a viharsirályok még sokáig érezzék jól magukat a Moldva szél borzolta víztükre fölött. Ez ugyanis — enyhe képzettársítással — azt jelenti, hogy Prága szívében, a belvárosi „Sirály"-ban is egyensúlyban áll(hat) majd a kereslet és a kínálat mérlege. A béke nemcsak a sirályok nyugodt röptének, hanem a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének, az áruválaszték gazdagodásának egyaránt kedvez. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Éppen négy esztendeje találkoztam utoljára Baán Szabó Ilonával. Akkor a karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet negyedikes kertész szakos diákja volt az első, érettségivel végződő osztályban. Mára Václav Istvánné lett belőle, egy gyönyörű szép, csacsogó kislány boldog édesanyja, és mire ezek a sorok megjelennek, már az új, négyszobás családi ház háziasszonya. Icu nem előre megfontolt szándékkal került a karvai iskolába. Eredetileg I képzőművésznek készült, de mint annyi mást, öt sem vették fel. Ötszörös volt a túljelentkezés, a tiszta egyes bizonyítvány sem segített. Gondolta, a virágot és I a kertet szereti, itt ráadásul díszkertészettel és virágkötészettel is csábították, jött szívesen. Képzőművész tehetségét is jól hasznosítja: legutóbb Csákvári Géza szaktanárral együtt kiállítást szervezett az iskola terményeiből, mert Václavné Baán Szabó Ilona közben szakoktató lett egykori iskolájában. A I képesítést is megszerezte hozzá, nem telt el tétlenül az a négy esztendő. Az iskola életében is sok változást tapasztaltam. Mindenki teljes képesítéssel rendelkezik. A gyakorlati oktatók is már tanulnak, a nevelők is készülnek az utolsó vizsgákra. így a szakembergárda teljes értékű. Elsősorban az elméleti oktatásban léptek sokat előre. Változtattak a tanítás szervezésén. Most a diák szinte kézből-kézbe, nevelőtől a tanárhoz kerül. A bejárók is. Lógni, az iskola mellé járni, nem lehet. — További új intézkedés — folytatja a változások felsorolását Pollák Imre igazgató —, hogy az ifjúsági szervezet munkáját alaposabbá tesszük. Nagyobb szerepet kapnak az osztályfőnökök, a munkát az egyik nevelőnönk, aki az ifjúsági szövetség járási választmányának a tagja, koordinálja majd. Munkásfiatalokat nevelünk, ennek érdekében kell jobban dolgozni a szocialista ifjúsági szövetségnek. Felújítások és új beruházások folynak az iskola területén. A legfontosabbak: lesz végre tornatermük, nyelvi laboratóriumuk és számítógépük. A programozás alapjait is megtanulhatják ebben az iskolában a diákok. A vegyi laboratóriumban tanulságos elemzéseket végezhetnek. Hogy jön mindez a mezőgazdasághoz? Az iparszerű termelés, a tudomány, a technika vívmányai behatolnak a mezőgazdasági nagyüzemekbe, de még a háztáji kiskertekbe is. Amit az iskola végzősei, kertész- vagy szőlészként termelnek, azt tízezrek fogyasztják majd. A j természeti környezet változásai — negatív vagy pozitív változásai — is tőlük függenek. Harminc éve áll az iskola, harminc éve neveli a kertészeket. A Talajtani Kutatóintézet munkájába is bekapcsolódnak. Mihályi László szakoktató és Csákvári Géza szaktanár műtrágyázási kísérleteket végez, a munkába természetesen bevonják az ügyes diákokat is. Hiába, a kertészkedést csak az elméletet szorosan összekapcsolva a gyakorlattal lehet igazán jól és alaposan elsajátítani. Karván ehhez adottak a lehetőségek, ennek az iskolának és az itt oktatott szakmáknak jövőjük van. RSTER MAGDA ENNEK JÖVŐJE VAN Az iskola és a tanárt kát Működik az almaosztályozó gépsor A szerző felvételei \ 5
