A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
Hallottnkolvastuklattuk — Hát ha meghívtok, természetesen — nevetett fel István. — Italra, élelemre ne köttsetek, mindent viszünk, italt is, húst is. édességet is, talán még ráadásul is valamit ... — Nagyon rendes vagy, István. — Szóra sem érdemes ... Csak úgy mellesleg jegyzem meg, Lenkének is tetszik a leendő sógorasszony, csak a nevével nincs kibékülve, tudod, itt a faluban egyetlen Katalin sincs. Annyi baj legyen: Kata, Julcsa. Marcsa ... olyan mindegy, nem igaz? Gábor megvonta a vállát: — A név nem sokat számit, István ... Rettentően szeretem, el sem hiszed, menynyire! — Jó, jó, öcskös, csak aztán tartós legyen a nagy szerelem, mert láttam ón már éjjeliőrt nappal meghalni... Meg aztán ki tudja, lehet hogy én csak annyit értek a szerelemhez — hiába jár a szám —, mint te a harangöntéshez. AHOGY eltervezték, november derekán összeházasodtak. A házasságkötés ceremóniája után. Csereséknél tartották meg a lakodalmi estebédet. Istvánék kivágták a rezet: annyi italt és élelmet hoztak, hogy akár harminc-negyven vendég is pukkadásig ihatta, ehette volna magát. A három családon kívül csupán egy idegen vendég volt, a tanú, még pedig az a fiatalember, akinél azt az emlékezetes születésnapot tartották Gáborék. Istvánék azonban mást is hoztak: két paplant, négy pöffedt vánkost, kétrendbeli ágyneműt és egy írógépet. Gábor meghatottan vette át. Talán annak örült a legjobban. — Használd egészséggel, Gabikám! — mondta István az átadás pillanatában. — Alkoss rajta sok szépet és jót, mindannyiunk örömére és megelégedésére! Gáborék a szülőktől tíz-tízezer koronát kaptak nászajándékba, a vendég fiatalember pedig egy kotyogó kávéfőzővel kedveskedett Gabínak. A „lakodalom" jó alkalom volt arra, hogy összeismerkedjen és összemelegedjen a három család. A férfiak előbb politizáltak meg „dolgoztak", mert ugye ki tudna hallgatni a munkahely* problémákról, az asszonyok meg az ő sajátos gondjaikról beszélgettek. Később aztán, amikor már az ital kezdte éreztetni a hatását és emelkedett a hangulat, könnyebb témákra váltottak. Hajnaltájt, amikor a szülök búcsúzkodtak, megegyeztek arról, hogy amíg a „gyerekek" nem szedik össze magukat, felváltva minden hétvégén meghívják őket kosztolásra, mivel hogy városon a hétvégi eszem-iszom viszi el a legtöbb pénzt. Arról is beszéltek, illetve megegyeztek, hogy ha karácsonyig berendezkednek a fiatalok, náluk ülik meg az ünnepeket közösen, vagyis amolyan megkésett lakásszentelö félét tartanak. GÁBORÉK felvették a házassági kölcsönt. Minden szabadidejükben nyakukba vették a várost, hogy megvásárolják a szükséges holmikat: bútort, szőnyeget, függönyt, automata mosógépet, porszívót, magnó-rádiót, hűtőgépet, edényt, evőeszközt. Igyekezetük sikerrel járt: nem sokkal karácsony előtt végeztek a berendezkedéssel. Úgyszólván már semmi sem hiányzott. Esténként kissé fáradtan gyönyörködtek a szépen berendezett lakásban. Úgy vélték, Gábor szobája sikeredett a legszebbre, a legvonzóbbra. A süppedő szőnyeg a sűrűre ráncositott függöny, a csillár, az ülőgarnitúra, az egész falat beborító könyvespolc, és a hangulatos fényt szóró állólámpa, no, meg az íróasztal az írógéppel, valóba alkotó munkára ösztönző környezetet biztosított. Bárcsak örökké tartana az a nagy boldogság, amit akkor éreztek Gáborék! (<Folytatjuk) KÖNYV Július Fučík: Emberek, legyetek éberek A Madáchnak A Cseh Irodalom Könyvtára sorozatában jelent meg Július Fučík: Emberek, legyetek éberek című könyve, amelyben az író és nemzeti hős legjobb írásai, könyveinek részletei kaptak helyet. Július Fučík nevét jól ismeri a magyar olvasó, hiszen már a burzsoá köztársaságban sok írását publikálták a baloldali magyar lapok. Neve azonban csak a második világháború után kapott gyors szárnyakat, amikor napvilágot látott hátrahagyott börtönnaplója, a Riport az akasztófa tövéből, amelynek első kiadásai az Üzenet az élőknek címet viselték. Fučík szivvel-lélekkel kommunista volt, abból a fajtából, amely céltudatosan küzdött az emberibb világ megvalósulásáért. Már 18 éves korában a párt tagja lett s a magasabb fokú műveltségre olyan hírességek oktatták, mint Salda vagy Nejedlý. Tehetséges és hű tanítványának Salda át is adta a máig megjelenő lapot, a Tvorbát. Ugyanakkor betiltásáig szerkesztette a prágai Rudé Právo-t. Fučík hatalmas munkát fejtett ki: publikált, szervezett, előadásokat tartott, utazott az országban és a nagyvilágban, s utazásairól sohasem tért meg üres kézzel. A Szovjetunióban kétszer is volt, s könyvekben, riportokban számolt be az első szocialista ország dinamikus fejlődéséről. Élete a köztársaság megszállása után néhány esztendővel tragikus véget ért. börtönnaplója közel száz nyelven jelent meg örök mementónak. Ez a mostani válogatás öt részre tagolódik. A Tiszteljük nemzetünket című első részben irodalmi és történelmi esszéit találjuk, s második részben Szovjetunió beli élményeiről tudósit, a harmadik az első köztársaság munkásküzdelmeiről ad számot, a negyedik. Életre-halálra című részben a náciellenes cikkeket találjuk, amelyeket többnyire illegalitásban írt. A könyv börtönnaplójával zárul. A könyvhöz Zalabai Zsigmond írt bemutató előszót.-Dénes-Williams: Amerikai beszédre „Nagydarab fiatal nő fedetlen fővel/ kötényben// Simán hátrafésült hajjal áll/ az utcán// Harisnyás lába nagyujjával a járdára/ támaszkodik// Cipője a kezében. Vizsgálódva/ néz bele// Kihúzza belőle a papír talpbélést/ hogy megtalálja a szöget// Ami szúrta a lábát." A vers címe: „Proletár portré". A magyar kiadás versei nincsenek ugyan dátumozva, de gondolom, a tizes évekből való lehet. S hogy mit sugall a mai olvasónak? Azt, hogy íme, megint egy ismeretlen a század első felének nagy költői közül, aki legalább ötven esztendővel előzte meg a korát. Mármint a líra forradalmának a terén. A korábban jóformán ismeretlen vidéki orvost a beat-nemzedék fedezte fel s azóta klasszikusa az amerikai s az egyetemes költészetnek. Életében nem volt híres — mondja a fülszöveg. — Részint, mert nem volt főállású irodalmár; szülész és gyermekorvos volt, egy kisvárosban élt, haláláig rendelt és járta körzetét. Másrészt pedig — s ez a lényeg! — „olyasféleképp viszonyult a költészeti értékrendet az angol nyelvterületen sokáig megszabó Eliothoz, mint mondjuk nálunk Babitshoz Kassák". íme, egy talán még jellegzetesebb „szövege"; a címe: „Csak azt akarom mondani": „megettem/ a hűtő-/ szekrényből/ a szilvát// pedig/ alighanem/ a reggelihez/ tetted el/ Bocsáss meg/ felséges volt/ olyan hűs/ olyan édes". Ma már persze megszoktuk az ehhez hasonló leleményeket, az antikra fogásait de képzeljük csak el mindezt hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtt. Nem csodálhatjuk, hogy Williamsot alig ismerték s egyáltalán nem értékelték életében, noha Joyce és Pund kortársa volt s éppen ez utóbbi indította el a költészet göröngyös útján s biztatta később is. .......merőben új stratégiát keresett a költészetnek és az életnek az ipari társadalomban — írja a kötet utószavában a válogató Kodolányi Gyula. — Magatartást, amelyik nemcsak a túlélésben, a lelki épség megőrzésében segít, de valamiféle jövő felé is mutat." Williams versei az Európa Kiadó „Napjaink költészete" sorozatában láttak napvilágot, Kodolányi Gyula. Orbán Ottó és Várady Szabolcs kitűnő magyaritásában. (cselényi) KIÁLLÍTÁS Komáromi Nagy Géza képei Kicsit tán rendhagyó, ám mindenképpen a művészet, az alkotó munka erejét, és az emberi akaraterő diadalát demonstrálja Komáromi Nagy Géza tárlata a komáromi (Komárno) Csemadok Galériában. Öntevékeny művészi alkotópályája ugyanúgy indult és alakult egy ideig, mint többi ismert vagy kevésbé ismert pályatársáé, később aztán, ha kényszerből is, de jelentősen eltért azokétól. A festő-mázoló szakmát tanulta ki annak idején. A sors képzőművészeti hajlammal, tehetséggel is megáldotta, amit egy ideig tudatosan csiszolgatott Harmos Károly szabadiskolájában, közben élte szerény munkáséletét családja körében, anélkül, hogy valaha is hamis művészábrándokat kergetett volna. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy véglegesen derékba törik ez a dolgos, az alkotás örömeivel, kudarcaival, a család szeretetétől kísért életpálya. Egy súlyos betegség 1979-ben egyik pillanatról a másikra szinte a teljes magatehetetlenségre ítélte őt Jobb fele teljesen megbénult, beszédképességét is teljesen elvesztette. Két év után kissé javulni kezdett az állapota, s bár jobb fele továbbra is béna maradt, mozgásképességét — óriási erőfeszítés árán — részben visszanyerte. S itt jött a csoda; a magát kifejezni, másokkal megértetni is alig tudó, lassú gyógyulásnak indult beteg a festöecset után nyúlt elsőnek. A mozdulni továbbra is képtelen jobbkéz helyett a ballal. Hosszú időre, óriási türelemre és akaraterőre volt szükség, hogy balkezével ugyanúgy vászonra, papírra vigye a gondolatokat, látomásokat, mint annak idején a jobbkezével. Oe végül is sikerült. S Komáromi Nagy Géza azóta bal kézzel festi képeit. Csak az ecsetet váltja fel gyakrabban a talán könnyebben kezelhető filctollra. Tárlatának anyaga úgy állt össze, hogy abban egyaránt helyet kaptak a régebbi — jobb kézzel festett — és újabb bal kézzel készített — képei is. Élesen elhatárolva azzal a (Vadkacsák című) képével, melyet annak idején a hirtelen jött betegség miatt már nem tudott befejezni, s amely azóta is befejezetlenül maradt. Akár régebbi, akár újabb képeit nézzük, a művész alkotó fantáziája, sokrétű egyénisége ragad meg bennünket. Sokoldalúsága, kísérletező kedve egyaránt megmutatkozik technikájában és a téma megragadásának hogyanjában. S ez — a fentiek ismeretében — nemcsak figyelemre méltó, hanem elismerést is érdemel. Németh Gyula HANGLEMEZ Reneszánsz pop Benkő Dániel nevét jól ismerik a régi korok zenéjének kedvelői. Együttese, az 1972-ben alapított Bakfark Consort kezdetben csak barokk muzsikát játszott — ma már a régi hangszeres zene minden területét igyekszik átfogni. Az együttes minden tagja a zenei élet más-más területén dolgozik: van köztük népzenész, sőt jazzmuzsikus is. A Benkő Dániel feldolgozásait tartalmazó Reneszánsz pop című nagylemezük nemrégiben jelent meg. A „pop" megjelölés a népszerűségre utal: a zenekar által pódiumon és lemezen játszott, a maguk korában is elterjedt és közkedvelt, legnépszerűbb darabokból ad válogatást. A lemez anyagát magyar táncok és nyugat-európai dallamok alkotják. A magyar táncok között XIV—XV. századi is felbukkan, de hallhatunk XVII. század végi darabokat is, minthogy a zene fejlődése Magyarországon a török hódoltság miatt Nyugat-Európéhoz viszonyítva megkésett. Nyugat-Európa zenéjét egy-egy blokk erejéig az Erzsébet-kori Anglia, Velence és Itália más vidékei, Németország és Németalföld zenéje képviseli. Ízelítőt kapunk a Neusidler-testvérek sokoldalú munkásságából is. A kibővített Bakfark Consort lemezén Lugosi Melindán, Verebics Ibolyán, Kiss Ina Márián, Kállay Gáboron, Zákányi Lászlón, Blazsó Sándoron kívül két világhírű művész, Andrea von Ramm és a King's Singersböl ismert Alastair Thompson énekel. A lemezen egyaránt megszólalnak kelet- és nyugat-európai hangszerek. Hallhatjuk többek között a töröksípot, a pommert, az avar kori kettős sípot, a kereplőt, a dudát, nyenyerét és számos ritkán vagy ma már más műfajban használt ütőhangszert is. Lanton a japán származású, Hollandiában tanító világszerte ismert Toyokiho Satoh közreműködik, valamint sok más kiváló hangszerjátékos (Czidra László. Zsoldos Béla, Pászthy György, Szíjjártó Csaba, Presser Gábor, Karácsony János, ifj. Csoóri Sándor, Éri Péter és sokan mások). Haraszti Mária 15
