A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
Tudomány-technika Amikor jó negyven évvel ezelőtt Neumann János megalkotta a programvezérlésű számítógépet — bár tudta, hogy egy rendkívül fejlődőképes iparág (a számítástechnika) és tudományág (a számítógépelmélet és — programozás) alapjait vetette meg — aligha feltételezhette, hogy a robbanásszerű fejlődés milyen irányt vesz, és hogy milyen mély hatással lesz ez a társadalomra. Az ötvenes évek közepén egy-egy masina még több helyiséget is megtöltött, villamosenergia-fogyasztása egy kisebb városéval vetekedett, ennek megfelelően teljesítménye is tiszteletreméltó volt (csupán a mai gépeknél nagyságrendekkel lassabban működött), hiszen bonyolult tudományos feladatokat oldott meg. Ez idő tájt még a nagy „szupergép" előállítása volt a fő cél, amelyik mindenkinél „okosabb". Sokáig lebegett ez a cél a tervezők szeme előtt, mígnem az elektronika fejlődése eléggé módosította ezt az eredeti elképzelést, ami végül is az egyre okosabb számítógéprendszerek kialakulásához vezetett. Az új irányzat kialakulásában elsősorban az űrtechnika a „ludas". Már az ötvenes évek folyamán elkészítették az első fedélzeti számítógépeket, de kényszerítő körülményként jelentkezett egy, a földön addig mellékesnek számító tényező: a gép tömegének nagysága. Míg földi körülmények között egyedül a számítógép működése közben keletkezett hő elvezetése volt a probléma, a gép tömegének kérdése teljesen mellékes volt (legfeljebb nagyobb termet építettek a számára), addig az űrhajó szempontjából alapvető fontosságú volt, hogy mennyi terhet kell cipelnie magával. Emiatt egyre inkább parányították az egyes alkatrészeket, ami a mikromodultechnika kialakulásával járt, majd húsz évvel ezelőtt megszületett az egyetlen szilícium morzsán kialakított tranzisztor-ellenállás-dióda-vezeték együttes, az integrált áramkör. A tranzisztortechnika elterjedése és pz integráltáramkör-gyártás eredményeinek köszönhetően nemcsak az űrhajók fedélzeti számítógépei lettek elfogadható méretűek, de a földi masinák is egyre zsugorodni kezdtek: a szobányi gépet lassan konyhaszekrény méretűre, majd asztali géppé parányították. Az integrált áramköri technológia egyik legfőbb sajátossága, hogy a legutóbbi két évtizedben sikerült évente megkétszerezni az egyetlen morzsán (szeleten) kialakított áramköri elemek számát, miközben a kész integrált áramkör ára évente a felére csökkent! Ennek következtében egy mai több tízezer tranzisztort tartalmazó tok kevesebbé kerül, mint az első tranzisztorok. Az ötvenes évek többmillió dolláros gépei „egyenesági „utódainak" ára a nyolcvanas évek elején tízezres nagyságrendűvé „szelídült". Ez a magyarázata hihetetlen mértékű elterjedésüknek. Közben egy évtizeddel ezelőtt megszületett az integrálási hullám új „gyermeke": a mikroproceszszor. Az Intel cég szakemberei 1974-ben szabadalmaztatták a 8 bites új áramköri elemet, amely a Neumann-féfe számitógép három egységét egyesítette magában: a vezérlő-, a számoló (aritmetikai) és az operációs tárló egységet. Ha eddig csupán a közép- és kisüzemek előtt nyílt meg a számítógéphez vezető út, most a mikroprocesszoros számítógép már a nagyközönség, a lakosság számára is lehetővé tette — hozzáférhető áron — a gép megvásárlását. Az első, mindössze négy alapműveletet végző számológépek (1967-ben) drágábbak voltak, mint a fejlett Fortran-Basic programozási nyelven működő személyi számítógépek (1985-ben). Jelenleg Csehszlovákiában is folyik már személyiszámítógép-gyártás, a PMD 85-ös típus egy színes tévé árába kerül, házi alkalmazásának azonban gátat szab aránylag magas ára, míg hivatalok, intézmények számára korlátozó tényező, hogy nem kapcsolható számitógépes láncra vagy nagyobb rendszerre. Az ötvenes évek számítógép szakemberei aligha feltételezhették, hogy a nagyobb gépeket felváltják a törpe masinák, illetve az építőkocka elvet alkalmazva a kisebb és nagyobb gépekből kialakított egész rendszerek. Ez a fejlődés különösen a kisgépek terén szembeötlő, mivel kisebb intézmények, hivatalok is egyre szélesebb körben ezeket kezdik alkalmazni. Az olcsóbb — és hazánkba is importált — kisgépek közül a legegyszerűbbek közé tartozik az olasz Olivetti gyár személyi számítógép családja. A cég a legkisebb, M 10-es típusjelzésű táskaírógépnyi masinától a kisebb szekrény méretű M 40 „családtagig" több változatot is gyárt. Az M 10-est első pillanatra alig lehet megkülönböztetni a táskaírógéptől. Az írógép billentyűzet mellett csupán néhány nyomógomb jelzi, hogy szövegrögzítésen túl sokkal többre is képes. További érdekessége, hogy nincs papírbefüző hengere, ezt egy kis felhajtható folyadékkristály képernyő helyettesíti. Pedig a szerény külső mögött tiszteletreméltó teljesítmény húzódik meg. A gép „lelke" a 80C85-ÖS mikroprocesszor, melynek tárló kapacitása 8—32 kbyte RAM és 32—64 kbyte ROM memória. A tárló kapacitása azért változó, mivel a gép alján egyszerű dugasz segítségével újabb kisméretű RAM/ROM memória kapcsolható hozzá. A tápfeszültséget 4 db 1,5 V-os ceruzaelem szolgáltatja, míg a beépített pici akkumulátor arra szolgál, hogy kikapcsolás után is negyven napig tárolja az adatokat. A kép adapterrel természetesen közvetlenül a hálózathoz is csatlakoztatható, ekkor a ceruzaelemek automatikusan kiiktatódnak, míg a kis akkumulátor feltöltődik. A folyadékkristályos kijelzőn 8 sornyi szöveg jeleníthető meg, soronként 40 jellel. A gép fő előnye, hogy elektronikus írógéphez csatlakoztatható (ET 221-es néven szintén az Olivetti gyártja), akárcsak a nagyobb típusokét, így a kisgép szövegét írógépen is kinyomtathatjuk; folyamatosan állítható soronként 10 jeltől egészen 130 jelig (a gépelt oldalon 60 leütés van egy sorban). A gépen Basic programozási nyelven lehet dolgozni. Külső tárlóként kazettás magnetofon csatlakoztatható hozzá, a rövidebb szövegeket kicsi sornyomtatón ábrázolja, valamint kisméretű rajzológép (miniplotter) csatlakoztatható hozzá. Több gép láncba fűzhető, illetve nagyobb géphez „kisegítőként" tud csatlakozni, pl. kábelen összeköthető a nagyobb, M 20-as géppel. De akár telefonvonalon is képes kapcsolatba lépni nagyobb gépekkel az ún. Telcom egységen keresztül. Az M 20-as tizenhat bites személyi számítógép, központi egysége (CPU) 28001 -es mikroprocesszort tartalmaz. Az alapgép 2 db, egyenként 320 kbyte-os hajlékony mágneslemezes (floppy disc) tárlóval van egybeépítve. A közepes és nagy integráltságú áramköröknek (MSI illetve LSI) köszönhetően a berendezés mindössze egy szokásos irodai írógép nagyságú, tömege 9 kg, 64 kbites RAM tárló mellett. A berendezéshez képernyős kijelző csatlakozik. A számítógép kapacitása külső tárlóval 124—224 kbyte-ra növelhető. A hajlékony mágneslemezről az adatok leghosszabb kikeresési ideje (azok elhelyezkedésétől és a leolvasó fej helyzetétől függően) három tized másodperc. A képernyő grafikus ábrázolásra is alkalmas, miközben a görbék nyolc különböző színben jelennek meg. Természetesen az adatok színes másolóberendezés segítségével papírra is rögzíthetők. A gép szintén Basic programozási nyelven működik. Hordozható, ún. kofferváltozata M 24-es típusjelzéssel kerül forgalomba, amelyhez külső egységek is csatlakoztathatók. A rendszer legnagyobb teljesítőképességű tagjai az M 30-as és az M 40-es középkategóriájú gépek. Ezek teljesítőképességére jellemző, hogy a basic programnyelven kívül a magasabbrendü Pascal és a statisztikai adatok feldolgozására alkalmas fejlett Cobol számítógépnyelven 320 kbyte-tól 1 Mbyte-ig terjed. A gép kemény mágneslemez tárlóval is bővíthető 75 Mbyte, illetve szalagmemória is csatlakoztatható hozzá 18,5 Mbyte kapacitással. A géphez sornyomtató, elektronikus írógép és mágneses tárló egyaránt kapcsolható. A rendszer legnagyobb gépének fő előnye abban rejlik, hogy kisebb gépek vezérlésére képes (master / slave rendszer). Kisebb üzemek, gyárak, hivatalok számára rendkívül előnyös, hogy kábelek segítségével (100 m távolságig) egy egységes rendszer alakítható ki a nagyobb és kisebb gépekből. így a géppel a kezelőszemélyzeten kívül a távolból felelő vezetők is állandó kapcsolatot tudnak tartani, saját asztali gépeiken keresztül irodájukba jönnek az információk (igazgató, igazgatóhelyettes, osztályvezetők stb.). Mindamellett a telefoncsatlakoztató berendezésen keresztül arra is lehetőség van, hogy nagyobb távolságból is kapcsolatot lehessen felvenni a kisgép segítségével a nagyobb gépekkel. így aztán egy akár üzleti vagy más jellegű tárgyaláson nem okoz gondot a felelős vezetőnek, hogy a szükséges adatokat a vele levő kisgéppel a telefonvonalon keresztül „lehívja". Felvetődik a kérdés, hogy mire alkalmazható az ilyen rendszer. Röviden szólva: minden statisztikai jellegű adattárolásra, tudományos jellegű számításra, gyártási folyamatok irányítására és ellenőrzésére, adatfeldolgozásra — természtesen a gép kapacitásának figyelembe vételével. Alkalmazottak törzslapjának adatai éppúgy feldolgozhatok, mint jelenléti íveké, bérelszámolás csakúgy, mint az üzem (hivatal) teljes álló- és forgóeszköz készlete. Az áruházi gépek például pontos nyilvántartást vezetnek a készletről, önműködően jelzik, hogy melyik tételből kell utánrendelési feladni (ha ún. fényceruzás pénztárgépekkel dolgoznak, akkor mégcsak az eladott áruk adatait sem kell a számítógépbe táplálni, mivel a pénztárgépből folyamatosan érkezik az eladott árukról az információ). Tehát a kisebb-nagyobb személyi számítógépekből kialakított rendszerek alkalmazási területe szinte kimeríthetetlen. Akárcsak szerte a világon, hazánkban is először természetesen az intézményeket, vállalatokat szerelik fel a különféle számítógépekkel. Ennek a lakosság szempontjából van egy nagy előnye. Az otthoni személyi számítógép ugyanis akkor válik a lakás fontos tartozékává, ha a képernyőjére lehívhatók az intézményi számítógépek adatai. Ekkor ugyanis a saját lakásunkból fethívhatjuk'pl. a könyvtár számítógépét, hogy értesülhessünk a könyvújdonságokról; az áruházi gépet, hogy kiválasszuk a megfelelő árut, amelyre a gépen keresztül megrendelést adunk fel, amit az áruházi gép iktat, az árut elküldi, csökkenő készlet esetén a nagykereskedelem gépének rendelést ad fel — mindezt emberi beavatkozás nélkül. A kisebb számítógépekből kialakított rendszerektől tehát közvetlen út vezet a nagymennyiségű információáramlásig, oda, hogy a személyi számítógépen keresztül kapcsolatot lehet teremteni tetszés szerinti mennyiségű kisebb-nagyobb géppel. Nem véletlen, hogy sokhelyütt a világon a személyi számítógépeket (personal computer) egy gyakrabban Házi számítógépnek nevezik (home computer) ezzel is jelezve, hogy egyre inkább a lakások tartozékává fog válni, a telefon és a tévé mellett, azokkal szorosan együttműködve. Erre három-négy évtizeddel ezelőtt még a számítástechnika megszállottái is aligha gondoltak. OZOGÁNY ERNŐ 16
