A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-01 / 44. szám
„Múlt vasárnap Csallóközben, most itt, jövő vasárnap Ipolyságon, dudások, kanászok társaságában, hej haj ez ám az élet." Aláírás: Bartók. Ezeket a sorokat Bartók Béla 1910. november 11 -én írta egy képeslapon Freund Etelkának. Most november elején van 75 éve annak, hogy Bartók Béla Nagymegyeren (a mai Čalovo) gyűjtött. A publikált népdalok keltezése alapján tudjuk, hogy Bartóknak ez a második nagymegyeri gyűjtőútja volt. Először 1910 tavaszán járt Nagymegyeren, amely valószínűleg csak felderítő -gyűjtés volt. A fonográf felvételeket a második gyűjtőútján készítette. Érdekes, hogy Bartók Béla már 1906-ban járt a mi vidékünkön, a Nyitra melletti Darázsiban (a mai Dražovce), tehát egyidöben Kodály Zoltán első Nyitra-vidéki gyűjtésével. Feltehetően közös megállapodás alapján Bartók akkor csak szlovák népdalokat gyűjtött. Magyar népzenét a mi területünkön csak Nagymegyeren és Ipolyságon gyűjtött, mindkét helyen 1910-ben. Az ipolysági gyűjtést Györffy István, a neves néprajztudós készítette elő. A honti dudásokat, pásztorokat és kanászokat hivatalosan beidéztette Ipolyságra, ahol a vármegyeház udvarán olyan hangversenyt rendeztek, amellyel nemcsak a népdalgyűjtő Bartók Béla volt megelégedve, hanem amelynek híre a fővárosig is eljutott. Még Móra Ferencet is megihlette ez a gyűjtés, hisz egyik nagyon kedves elbeszélésének témája, „A honti igricek" — Bartók ipolysági népzenei gyűjtőútjával kapcsolatos. Azt, hogy a két nagymegyeri gyűjtést ki készítette elő, nem tudjuk, de az eredmény azt bizonyítja, nem választott rosszul a gyűjtő, amikor Nagymegyerre jött. Bartók 94 dallamot gyűjtött össze, amelynek nagyobb részét fonográf hengerre is felvette. A szöveges népdalok nagy részét, 18 dallamot már 1924-ben „A magyar népdal" című könyvének példatárában közli. Balog István dudajátékát Bartók, „A hangszeres zene folklórja Magyarországon" című dolgozatában publikálta. Bartók fentemlített könyvében a régi stílusú népdalok közé sorolja az egyik Nagymegyeren gyűjtött balladát. (33 b) Kérették nénémet szép királyfiának. Engem is kérettek egy kódus fiának. Elvitték nénémet szép arany hintóba, Engem is elvittek egy kóduskordéba. Etették nénémet szép arany csészéből. Engem is etettek moslékos sajtárból. Fektették nénémet szép királyfi mellé. Engem is fektettek egy kandisznó mellé. A kétféle menyasszony címen ismert népballada változata ez. amelynek szövege már akkor sem volt teljes. A későbbi gyűjtések során előkerült változatok bizonyítják, hogy a ballada csattanója (a gazdaggá vált nénjét hatágú korbáccsal keltik, a szegény lányt pedig szép hajnali csókkal) kimaradt ebből a változatból. Szövegében és dallamában ritka népdal, Bartók könyvének példatárában a 174. számú. Dobszay László 1984-ben kiadott „A magyar dal könyve" című gyűjteményében ennek a dalnak erdélyi változatait közli. Az erdélyi változatokon kívül csak a nagymegyeri változat ismeretes. Szövegének tartalma alapján Dobszay a tréfás gúnyos dalok csoportjába sorolta. Ugyanakkor a jegyzetekben megjegyzi, hogy ez a típus talán nem is nevezhető juhászcsúfolónak, hanem a régi talány-daloknak egy magyar változata lehet. Mindenesetre mint pásztortréfálkodás egyes betlehemesekbe is bekerült. Volt-e olyan juhász. Hej huj tirajlárom. Ki meg tudná őrizni Farkastul a bárányt? — Voltak e farkasok? — Hej, bizony nem angyalok. — Gyöttek-e az erdő felül? — Hej, nem a templom felül. — Vittek-e el bárányt? — Hej, bizony nem is hoztak. — Fojt-e el a vére? — Hej, bizony nem a teje. Bartók nagymegyeri gyűjtése kitűnő anyagot tartalmazott. Bizonyítja ezt az is, hogy a 94 dallam közül eddig tudomásunk szerint 39 nyomtatásban is megjelent. Egy nagymegyeri dudanótát Bartók az eredetileg zongorára komponált, majd később nagyzenekarra hangszerelt „Parasztdalok"-ban is felhasznált. A könyvében közölt 18 népdalon kívül a Magyar Népzene Tára köteteiben: az l.-ben 9, a III. A és B kötetében 8, a IV.-ben 1 dallam jelent meg a nagymegyeri gyűjtésből. Balog István dudajátékát a már említett dolgozatában közli Bartók. Kodály Zoltán „A magyar népzene" című könyvében (22. oldal) a „Be van Kenderes kerítve" kezdetű nagymegyeri népdalt egy nogáj-tatár dallammal hasonlítja össze. A dallamok eredetiségét az is bizonyítja, hogy a zeneszerzők — Bartókon kívül — elég szép számmal merítettek a nagymegyeri dallamokból. Bárdos Lajos 3 népszerű kórusművében használ fel dallamokat Bartók nagymegyeri gyűjtéséből. A János bácsi hegedűje, a Pozsony mellett, és a Béres vagyok, béres címüekben. A Magyar Állami Népi Együttes egyik legnépszerűbb tánckompozíciójának zenekíséretében, az „Ecseri lakodalmas"-ban Maros Rudolf szintén felhasznált egy nagymegyeri népdalt. A „Hopp ide tisztán ..kezdetű népdal ma már országszerte közismertté vált, azonban azt kevesen tudják, hogy ennek a dallamnak páros ütemű változatát is feljegyezte Bartók Nagymegyeren, amely a csallóközi gyermekjátékokban is megtalálható. Bartók nagymegyeri gyűjtésének fonográf-felvételeiből Balog István dudajátékát és énekét a Bartók centenárium alkalmából a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat „Magyar népzene Bartók Béla fonográf-felvételeiből" címen lemezen is kiadta. 1963-ban gyűjtöttem először Nagymegyeren. Ezt megelőzően alaposan áttanulmányoztam Bartók nagymegyeri gyűjtését. Azt tapasztaltam, hogy a gyűjtők abban az időben még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy énekeseik nevét és életkorát feljegyezzék. Bartók gyűjtésében is sok dalnál egyáltalán nincs feljegyezve az énekes neve. Több helyen csak utalás van rá. Például ilyen: idősebb asszony, idősebb férfi, vagy 10—12 éves lányok. Az elmúlt 75 év nagyon sok népdalt kitörölt a mai idősebb nemzedék emlékezetéből. Azonban akadt néhány, amelyre még ma is emlékeznek, ismerik és dalolják. A gyűjtés ma már kiterjedt Csallóköz egész területére, s közel 1 000 dallamot tartalmaz. A népzenei hagyomány régi funkciójában 4
