A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-01 / 44. szám

egyre halványul, különösen az olyan helység­ben, mind a mai Nagymegyer, amely egyre inkább urbanizálódik. Kovács Károly, aki 1908-ban született, Bartók Béla a már emlí­tett könyvének példatárában közölt 18 dalla­ma közül 11 -et ismert, de csak kettőt tudott eldalolni. A másik énekes. Körösi Antal bácsi 1971-ben 90 éves korában még dalolt ne­kem. Érdekes, hogy Antal bácsi ugyanabban az évben született mind Bartók Béla, tehát 1910-ben mindketten 29 évesek voltak. Re­méltem, hogy talán emlékszik Bartók nagy­megyeri gyűjtésére, hisz abban az időben fonográfba énekelni nem volt mindennapi esemény s valószínűleg beszéltek róla a faluban. Sajnos, Antal bácsi fiatal korában nem hallott Bartókról, arról sem, hogy ott járt volna Nagymegyeren. Bartók a publikált nagymegyeri népdalok mellett csak négy nevet közöl. Ezek: Rácz József 60 éves, Magyari Károly 40 éves. Balog István dudás és Vörös Ilonka kb. 10—14 éves. Kerestem az anyakönyvekben ezeket a neveket, szerettem volna megtalálni Bartók énekeseinek leszármazottait. Sajnos, nem járt sikerrel. Rácz nevű nagyon sok volt Nagymegyeren. Ki tudja melyik Rácz család­nak volt az őse a Józsi bácsi. Magyari nevűt egyáltalán nem találtam. Ellenben Magyari­­csokat bőven. Könnyen lehet, hogy ez éne­kes nem artikulált megfelelően, amikor be­mondta a nevét a fonográfba, vagyis a „cs" mássalhangzót lenyelte. Így a lejegyzésnél Bartók Magyaricsot Magyarinak értette. Vö­rös Ilonka nevét sem találtam az anyaköny­vekben. Valószínűleg nem Nagymegyeren született és a gyűjtés idején csak látogató­ban volt ott. Ma már nehéz lenne kinyomozni él-e még, hisz valószínűleg férjhez ment, pedig ö biztosan emlékezett volna Bartók Bélára. ÁG TIBOR KOŠÚTHOVÁ ELENA FELVÉTELE rakosgatom. A sokszínű falombok mögött meghúzódó faluban jelenleg közel ezerhá­romszázán élnek. Többségük, ahogy Körtvély Károly a hnb titkára elmondta, itt is keresi meg a mindennapi kenyérre valót. Vagyis a helyi, immár egyesült szövetkezetben össze­sen háromszázkilencvenen dolgoznak. Az ezen felüli munkaképes görgöiek a járás különböző üzemeibe járnak, na és a tornai cementgyárba. Amikor afelől érdeklődtem, hogy az elmúlt néhány évben mivel gyarapodott a falu, ak­kor a következőket tudtam meg. A választási programban egy új óvoda, a hnb-iroda, valamint a püt-terem rekonstruk­ciója szerepelt. Mindez el is készült. Ennek ellenére Körtvély Károly és Török László, az iskola igazgatója (egyben a hnb alelnöke, s a falusi pártszervezet elnöke is) szerint nincs minden úgy, ahogy azt annak idején elgon­A görgői tavak dolták. A fő gond az óvoda. Az eredeti tervek szerint ugyanis az iskola közvetlen szom­szédságában kellett volna felépíteni, hogy a két létesítmény egymást kiegészíthesse. Ez elsősorban a konyha, a diákétkeztetés és a tornaterem összehangolásával, használatá­val segített volna sokat. De az alig ötven ámyi területet a felsőbb szervek nem enged­ték ki a földalapból. így az óvoda jó egy kilométerre került az iskolától, jól felszerelt konyhájával együtt. Elkészült a faluban né­hány olyan létesítmény is, amely a választási programban nem szerepelt. Mindez a falu lakóinak és vezetőinek a szorgalmát dicséri, így például kibővítették a tűzoltószertár fel­szerelését, rendbe tették a sportpályát, s leaszfaltoztak négy utcát. Az imént felsorolt eredményekről beszél­getve, azt is megkérdeztem Körtvély Károly­­tól, hogy mi az, ami még hiányzik, mire volna szükség még Tornagörgőn, hogy az itt élő emberek elégedettek legyenek. — Két fontos dolgot szeretnénk felvenni a következő választási programba — mondja. A falu madártávlatból — Szükségünk van az üzlethálózat bővítésé­re, mert a meglévő önkiszolgáló bolt már nem elegendő, s az igényeket sem elégíti ki. Állandó ellátási gondjaink vannak tejből és friss kenyérből. Ebből következik, hogy új üzletközpontot szeretnénk építeni, amely a mai igényeket minden szempontból kielégí­tené. A másik ugyancsak fontos beruházás az új művelődési központ felépítése lenne Z-akció keretében. Erre kereken ötmillió ko­ronát kellene fordítanunk. Ez a beruházás szerepel a jnb akcióterében is. A kérdés számunkra az, hogy miként döntenek felőle. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a beruházás része legyen a követke­ző választási programunknak. — Gondolom, a falu lakói szívesen segíte­nének az építkezés idején. — Csak már ott tartanánk, hogy építhet­nénk — mondja Török László. — Én 1963 óta vagyok Tornagörgőn, s számtalanszor meggyőződhettem arról, hogy ha a közösség érdekében valamit el kell végezni, egy szóra jönnek az emberek. Ha meg lehetne mintáz­ni, vagy szóban ki lehetne fejezni az emberi szorgalmat, akkor erről a faluról, ezekről az emberekről lehetne példát venni. Nincs okom kétségbe vonni Török László állítását, inkább arra gondolok, hogy adassék meg a szorgalom kiteljesítésére a mindenko­ri lehetőség... GÁL SÁNDOR A szerző felvételei 5

Next

/
Thumbnails
Contents