A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
Tudománytechnika TŰSZÚRÁSOK TITKA Csodálatos gyógyulások híresztelése az egyik, elutasító lebecsülés a másik oldalról az akupunktúrás gyógyítás visszhangja. Hivatalos értékelést alig-alig hallani róla, holott nemcsak a híre jutott el hazánkba, hanem itt-ott már alkalmazzák is. Pedig a gyógyító tűszúrások titkáról nem sokkal tudunk többet, mint az évezredekkel ezelőtt élt kínai orvosok. A „nyugati orvoslás" is kezd megbarátkozni a keleti gyógymóddal, továbbfejlesztve a modern technika eszköztárával. A hagyományos tűszúrások helyett lézerfénnyel ingerük az akupunktúrás pontokat „Mindegy, hogy fekete vagy fehér a macska, csak egeret fogjon" — Teng Hsziao-ping hires mondása az akupunktúra gyógyászati alkalmazására is helytálló. Akár meg tudjuk magyarázni, akár nem a Kínában (és a környező országokban) több ezer éve használatos gyógymód biológiai hatásmechanizmusát, a tapasztalati tények mindenesetre meggyőzően tanúskodnak az eredményességről. A filozofikus értelmű mondás idézése már csak azért sem érdektelen, mert az akupunktúra őshazájában a természettudományos okok ismerete és ennek igénye nélkül a kínaiak merő filozófiai alapon próbálták értelmezni a jelenséget. Ezen a ponton jól kitapintható az alapvető szemléleti különbség a „nyugati" és a „keleti"- orvoslás gondolkodásmódja között. A nyugati orvoslás — igaz, főként csak az utóbbi 300 évben — kísérleti, természettudományos alapokon dolgozta ki a gyógyítás stratégiáját. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyes gyógyszerek pontos hatásmechanizmusát ma sem ismerjük, mégis világszerte használatosak és sikeresek. Ilyen például az aszpirin is. De e példa ellenére is igaz, hogy a klinikai beavatkozások többségét kísérleti munkával jól alátámasztott vizsgálatok előzik meg. A keleti, elsősorban a kínai orvoslás viszont az eltelt négyezer évben tapasztalati úton fejlődött — így jött létre az akupunktúrás gyógymód is. A kínai filozófia szerint minden élőlény — beleértve az embert is — egészsége és harmóniája két ellentét: a (negatív) Yin és a (pozitív) Yang dinamikus Vízzel töltött bábun tanulták meg az évszázadokkal ezelőtti kínai orvosok, hogyan lehet egyetlen jól irányzott tűszúrással eltalálni az akupunktúrás pontokat. Az orvosi próbababa testén az akupunktúrás pontok helyén viasszal tömitették el a parányi nyílásokat. Ha jó helyet ért a szúrás, aprócska szökőkút jelezte a találatot egyensúlyától függ. A Yin jelképezi a passzivitást, a sötétséget,, s a Földet is, míg a Yang az aktivitásnak, a fénynek, s egyúttal a Mennyországnak a jelképe. A kettő egymásra hatásából keletkezik a „zero", az energia, ami minden élőlény életének a lényege. A gyenge egészség, a fájdalmak, a betegségek ennek a „kényes" egyensúlynak a felbomlásából származnak — s az egyes gyógymódok, így az akupunktúra is — az egyensúly helyreállításával gyógyít. Ez a magyarázat — ha eltekintünk az elvont filozófiai „körítéstől" — ugyan erősen emlékeztet arra, amit a „nyugati" orvoslás a vegetatív idegrendszer egyensúlyzavarának nevez, mégis teljesen alkalmatlan az akupunktúra tudományos magyarázatára. Innen ered azoknak az ellenkezése és szkepticizmusa, akik a módszer bevezetését helytelenítik. Ellenkezőkben, az ázsiai „hókuszpókusz" elutasítóiban nincs hiány, s malmukra hajtják a vizet azok a kritikátlan lelkesedök is, akik a tűszúrásos gyógymód eszköztárát egyszerűen „varázstükörként" próbálják népszerűsíteni. Nemegyszer üzleti megfontolásból, máskor egyszerűen tudatlanságból mindent gyógyító csodaszerként ajánlgatják európai, illetve amerikai hívei az akupunktúrát. A felelős orvosok — köztük az egyik szaktekintély, A. Kachan leningrádi professzor — több évtizedes tapasztalatuk alapján e túlzott elvárásokat egyértelműen elutasítják. „Az akupunktúra a híresztelésekkel ellentétben nem alkalmas sem a gyomorrák, sem a gyomorfekély, sem az epilepszia, sem a szklerózis multiplex gyógyítására, hogy csak néhány negatív példát említsünk!" — hangsúlyozza Kachan. Ugyanakkor jól használható lehet bizonyos krónikus fájdalmak, vagy akár a rákos megbetegedéseket kísérő fájdalomtünetek megszüntetésére, illetve enyhítésére, sőt általános érzéstelenítésre is. Egy tokiói orvos, Natsuki az akupunktúra előnyeit taglalva azt hangsúlyozza, hogy az akupunktúra lehetőséget kínál a korábban megszokott fájdalomcsillapítási gyógyszeres kezelésről való leszoktatásra. Persze, az akupunktúra fájdalomcsillapító hatását nem szabad túlbecsülni. Az egyik legígéretesebb területen, a sebészeti érzéstelenítésben maguk a kínaiak is csak a műtétek 1 százalékában alkalmaznak akupunktúrás érzéstelenítést — jelzik a legújabban közzétett adatok, hogy ^ módszer őshazájában mennyire mértéktartóan kezelik a tűszúrások lehetőségeit. Más tapasztalatok szerint az akupunktúra alkalmas egyes idegrendszeri és allergiás megbetegedések, valamint a fül, az orr és a torok betegségeinek kezelésére is (rendszerint egyéb gyógyszeres kezeléssel kiegészítve). Hogy miképpen? Ez az, amit a régi kínaiak nem firtattak, a mai követőik pedig hiába kutatnak, megmagyarázniuk egyelőre nem sikerült. Ami tény: a kínaiak több ezer éves tapasztalatok során rájöttek arra, hogy a test felszínén különös érzékenységű pontok vannak, több száz, a fej felé sűrűsödve. Ha ezeken a pontokon a kezelendő fájdalmak, betegségek jellegétől függően a bőr felszínébe tűket szúrnak, a beteg fájdalomérzete csökken, illetve az egyes betegségtünetek enyhülnek. A ma használt tűk rozsdamentes acélból, ezüstből vagy aranyból készülnek, a régészek viszont Kínában több ezer éves, kőből készült akupunktúra-tűket is találtak. A körülbelül 20 perces kezelés — maguk a tűszúrások — fájdalommentes. Több-kevesebb sikerrel kísérleteznek, az akupunktúrás kezelés hatékonyságának növelésére villamos impulzussal, mágnességgel, forró pakolással, masszírozással, s legújabban lézersugarakat is kipróbálnak a tűk helyett. A világ számos kutatóintézetében folytatott szigorúan tudományos vizsgálatok, a legmodernebb elektrofiziológiai mérések már kezdik fellebbenteni a misztikum fátylát, s a részadatok, részeredmények segítségével felfedni, mi is lehet a tűszúrásos kezelés biológiai alapja. így például megállapították, hogy az akupunktúrapontoknak sokkal kisebb a villamos ellenállásuk, mint az egyéb börterületeké. E pontokon, illetve környékükön egyes idegvégzödések, receptorok sűrűbben találhatók, mint másutt. Kiderült, hogy a tűingerlés okozta ingerület idegrostokon át terjed tovább az agy-, illetve a gerincvelőbe. Ezt az is alátámasztja, hogy az alsóbb gerincvelőszakasz, így a lábak gyógyszeres érzéstelenítését követően e területek akupunktúrapontjai is'érzéketlenné válnak az egyéb perifériás bőrérzékietek megszűnésével együtt. Ugyanilyen hatású a lokális (gyógyszeres) érzéstelenítés is. Úgy tűnik, hogy sikeres akupunktúra-hatások elérésének alapfeltétele az idegrendszer és működésének épsége. További elektrofiziológiai mérésekkel azt is kimutatták, hogy a bőrben levő érző idegvégződések, receptorok különböző mértékben ingerelhetők a tűkezeléssel. A fájdalomérző, nyomásra érzékeny végkészülékek ingerküszöbe a legkisebb, de még a fájdalomérzékelésben biztosan nem szereplő izomreceptorok is aktivizálódhatnak. Valószínű, hogy az akupunktúrás kezelés többféle minőségű idegrost egyidejű ingerületét váltja ki, de azt, hogy ezek a hatások miként összegződnek, és hogyan eredményeznek, fájdalomcsökkenést a központi idegrendszerben, még nem tudjuk. Mint ahogyan egyelőre érthetetlen azoknak a különlegesen érzékeny testfelszíni bőrfelületeknek a szerepe is, amelyeket „fájdalompontoknak" neveznek. Bravúros diagnoszta hírébe kerülhet, aki ismeri e pontok teljesen rendszertelennek tűnő elhelyezkedését : például a fülcimpa bizonyos helyeinek fájdalmából felismeri a vakbélgyulladást (a vakbélgyulladás elmúltával a pontok eltűnnek, vagy a fájdalomérzékenységük megszűnik). Az élettani okokat itt sem ismerjük, de tény: a különböző szervek, testtájak kóros fájdalma esetén a testfelszín más és más, de az adott betegségre, illetve testrészre jellemző helyén válnak fájdalmasan érzékennyé ezek a kitüntetett pontok. Megválaszolandó kérdés tehát még bőven akad az akupunktúra körül, s az is egyértelmű előrelépést jelent, hogy ma már tudományos idényű, és egyre pontosabb kérdésekkel fürkészik szerte a világon a keleti orvoslás titkait. Az idegrendszer alapvető szerepe az akupunktúra gyógyászati hatásában, a fájdalomcsillapításban, az általános vagy csak a helyi érzéstelenítésben nyilvánvaló. Hogy meddig terjednek, a módszer valós lehetőségei, és hol húzódnak a határai, azt érdemes tovább kutatni. (Delta) 16
