A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
[allottukolvastuklattuk — Nehéz napom volt — felelte Gábor. — De én mást kérdeztem, hogy el ne felejtsük! ■*- Ó, a doki?... Gyerekkori pajtás ... egy utcában laktunk, és időnként felugrik megnézni a gyereket... — Igen, gyerekkori pajtás?!... Enyhe túlzással az apád is lehetne! Nem felnőttkori játszópajtás, Katalin? — Ahelyett, hogy az öledbe kapnál, megsimogatnál, csókolgatnál, ilyen marhaságokkal traktálsz?!... — Katalin sértődöttséget miméivé Gábor ölébe ült és beletúrt a hajába. — Ha tudnád, mennyire vártalak! — Megeszlek ... lenyellek, hogy senki ne férkőzhessen hozzád, te, te ...! — Hát szeretsz, Gábor, tényleg szeretsz? — kérdezte Katalin, mint egy doromboló macska, hogy teljes bizonyosságot nyerjen, pedig felesleges volt a kérdése. Csak rá kellett nézni Gáborra: mindent elárult az arca, a szeme, egész magatartása. De Katalin is úgy érezte, hogy elolvad a karjában. Hajnalban Katalin csendesen megkérdezte: i — Mi lesz velünk, Gábor? — Mi lenne? ... Elválsz a fatuskódtól, aztán annak rendje és módja szerint összeházasodunk. — A gyerek nem zavar? — Miért zavarna? Te vagy az anyja, nem?... Adoptálom és felneveljük, ahogy dukál — felelte Gábor olyan magabiztosan és természetesen, mintha az időjárásról, nem pedig húsbavágó, komoly életkérdésekről beszélnének. — Ilyen egyszerűnek látod az egész kérdést? — Sokszor a legbonyolultabbnak vélt kérdések a legegyszerűbbek, csak nem kell megijedni tőlük... Most azonban meginnék egy pohárka konyakot, ha kapok. Katalin félkönyökre támaszkodott és úgy nézett Gábor szemébe, kérdőn: — Véletlenül nem vagy te alkoholista? — kérdezte gyanakvó iróniával. — Ahányszor találkoztunk, még mindig volt benned nyomás Gáborka! Gábor felnevetett: — Én meg az alkoholizmus!... Hozzad már! — Hozom, hozom, de sürgetni nem hagyom magam — mondta Katalin szintén nevetve. Kiugrott az ágyból és hozta az italt. — Jól meggondoltad te ezt az összeházasodást, Gábor? — Jól, Katalin, jól meggondoltam. Nem szeretném lekésni a vonatot. — Hátha jobban járnál, ha lekésnéd ... — mondta Katalin, nem mintha le akarta volna beszélni Gábort, dehogy akarta, nagyon is ragaszkodott hozzá, mégis tisztázni akart néhány kérdést, ami a későbbiek folyamán esetleg ékként feszülhetne közéjük. — Alig ismersz, Gábor, jóformán semmit sem tudsz a rriúltamról. — Nem érdekel, semmi közöm a múltadhoz. — Tényleg nem vagy kiváncsi rá? — Nem ... Nekem egyedül az számít, ami ezután fog történni, és az úgy fog történni, ahogy mi ketten akarjuk, remélem ... Hanem tudod-e, mi újság?... Rettentő éhes vagyok, van itthon valamid ? — Van a hűtőben szalámi, vaj, zöldpaprika, paradicsom, mit kérsz? — Mindent! Reggelizés után, kávézgatás közben, tervezgettek. főleg Gábor; hogy rendezik be a lakást a házassági kölcsönből, mi mindent vesznek. — A legkisebb szoba az én szentélyem lesz — mondta Gábor ábrándos tekintettel. — Ha nem tudnád, írogatok. Rövidesen megjelennek az írásaim, úgy ám. kedvesem! (Folytatjuk) KÖNYV Népszokások, népi játékok A budapesti Tankönyvkiadó Vállalat, mely rendszeresen segíti a magyarországi nemzetiségi néprajzkutatás eredményeinek nyilvánosságra hozatalát, ezúttal újabb kötettel — Výročné zvyky a ľudové hry (Népszokások és népi játékok) — gyarapította e szaktudomány tárát. A kötet előszavából megtudjuk, hogy a szerző, Štefan Lami arra törekedett, hogy a kötetben képviselve legyen mindhárom szlovák nyelvjárás: a nyugatszlovák nyelvjárás a dunántúli települések, a középszlovák Pest és Nógrád megye, illetve a két alföldi község Miske és Tótkomlós anyagában, a keletszlovákiai nyelvjárás pedig a Borsod megyei településekbeli gyűjtésekben szerepel. Az utóbbiból azért kisebb a választék, mert az alföldi szlovák etnikumról már több publikáció is megjelent (Krupa Andrástól 3, Manga Jánostól 1 kötet). A kötet anyaga három fő témakört dolgoz fel: Évfordulók szokásai, a fonó szokásai és játékai, gyermekmondókák és játékok. A kötet tartalmazza az adatközlők tájnyelvi és gyűjtési hely szerinti megoszlásának felsorolását is. Ezt egészíti ki 13 fényképfelvétel, a felhasznált irodalom mutatója témakörök szerint, jegyzetek és jelentős mennyiségű kottaanyag. A 318 oldalnyi anyag egy év (!) alatt került az olvasó elé, ami az Egyetemi Nyomda rugalmasságát dicséri. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványa olyan eddig még fel nem tárt értékekre világit rá. melyek egyaránt részesei mindkét nemzet művelődéstörténetének. Az ajánlószövegben olvasható: „kívánjuk, hogy e kiadványt minél több művészeti csoport használja forrásként és az ünnepi szokások, népi játékok színpadi megfogalmazásával járuljanak hozzá a magyarországi szlovák kulturális értékek továbbéléséhez". Ennél többet mi sem mondhatunk. D. Varga László Gál Farkas: Az úriszék előtt Az úriszék a XIII. századtól mintegy fél évezreden át kísérte végig a magyar parasztság sorsát. Tulajdonképpen a fennálló társadalmi viszonyok megőrzését szolgálta; a kizsákmányolás és a jobbágyelnyomás legfontosabb eszköze volt. Hogy milyen kegyetlen módszerekkel dolgozott egészen a XVIII. század végéig, pontosan megtudjuk, ha fellapozzuk Gál Farkas könyvét. A szerző elsősorban „nem tudományos igénnyel és precizitással megírt jogtörténeti munkát" ad az olvasó kezébe, hisz szándéka sem ez. Célja az ismeretterjesztés: a földesúri bíráskodás, illetve a különféle forrásokból merített „jogi esetek" bemutatása. Könyve izgalmas olvasmány, mely ugyanakkor jól eligazít bennünket a középkor világában, fényt derítve a jobbágyelnyomás kegyetlen korszakára. Az egyes fejezeteket olvasva világossá válnak előttünk azok a társadalmi ellentétek, melyek következtében emberek milliói váltak tehetetlenné és kiszolgáltatottá. 5 ha mégis lázadni vagy akár elégedetlenkedni mertek, kilátástalan helyzetüknek a pallos vetett véget. De pallos alá kerülhetett a jobbágy bárminemű csekély „kihágásért" is. Az úriszék lopásért, zendülésért, pereskedésért, káromkodásért vagy hitszegésért egyaránt súlyos büntetést szabhatott ki a tehetetlen vádlottakra. Az ítélet pedig mindig jogerőre emelkedett, és sor került annak végrehajtására is. Könnyen ítélkezett az úriszék, hiszen a hatalom minden eszközével bírt. A pallosjoggal rendelkező földesúr birtokán ott állott az akasztófa, ä nem hiányoztak a kínzás egyéb eszközei: a kerék, a karó vagy a deres sem. A törvény elé állított jobbágy „örülhetett", ha pénzbírsággal vagy „reverzálissal" megúszta a legtöbbször alaptalanul kiszabott büntetést. S hogy milyen esetekben ítélkezhettek fölöttük? Nos, azt is megtudhatjuk, ha átolvassuk a Gál Farkas által közzétett periratokat és az idézett bírósági ítéleteket. A szerző úgy mutatja be mindezeket monográfiájában, hogy az olvasó az alaposabb összefüggéseket is jobban megérti. Ezért ajánljuk a könyvet minden érdeklődő figyelmébe. Csáky Károly SZÍNHÁZ /. Napóleon Mai szemmel nézve talán a legmélyebb üzenetű Bruckner-drámát tűzte műsorára a bratislavai Kis Színpad. Az /. Napóleon ugyanis nem az eseménytörténet szintjén érzékelteti a történelem egyik legnagyobb alakjának, s vele együtt a napóleoni Franciaországnak összeomlását, hanem egy nagy formátumú egyéniség, s a lélek dolgait jobbára lefitymáló hadvezér végítéleteként. Ez a szlovákiai ősbemutatóként műsorra tűzött színdarab épp ebben aktuális a ma színháza számára, elvégre napjainkban is élnek a különböző „napóleoni" ambíciókat dédelgető „revüsztárok", akik nem okultak a történelem eddigi zivataraiból; akik önkényesen óhajtanak dönteni népek és országok sorsáról, béke és háború, élet és halál kérdéseiről... A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának dramaturgiája és Pavol Haspra, az előadás rendezője kiváló érzékkel tapintott rá arra, hogy az 1891-ben született Ferdinand Bruckner drámája a témafölvetés komolyságában és időszerűségében valóban találó mű egy olyan korban, amikor a napi hírek zöme aligha hasonlítható a gyógyporok csitító hatásához. Az osztrák származású, majd Franciaországban, az USA-ban, az ötvenes években pedig az NSZK-ban élő Bruckner 1936-ban, a fasizmus uralomra jutásának küszöbén irta szóban forgó színművét. Sajnos, az már a történelem figyelmeztető fricskája, hogy e dráma fél évszázad múltán is időszerűen hat. A Kis Színpad évadnyitó bemutatója tényként bizonyítja, hogy a maiság fogalma mennyire nem a cselekmény időpontjának függvénye; hogy nemcsak a napóleoni téma, hanem a morális következtetéseket sugalmazó üzenet is klasszikussá nemesedett. Más kérdés, hogy a darab színpadi kivitelezése már aligha dicsérhető ennyire egyértelműen, s viszonylag egyenetlen az előadás színészi színvonala is. A helyenként már félmegoldásokba belenyugvó rendezői energiátlanság eredményeképpen az előadás éppen a markáns portrékat, az írói jellemvázlatokat a színészi egyéniség vonásaival továbbrajzoló alakításokat nélkülözi. A címszerepet Emil Horváth játssza, aki alkati adottságai miatt sem lehet olyan, mint a Napóleonról készült korabeli rajzok és festmények. Talán ez az oka annak, hogy csak a második felvonásban nő fel a többszörös kötöttségben tépelődő történelmi alakhoz. Ahhoz a figurához, akinek a szerzői szándék szerint már az előadás első percétől a személyes sorssal szorosan összefonódott világtörténelmi drámát kellene megvilágítania. Miklósi Péter HANGLEMEZ Payer András lemeze A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat dicséretre méltó kezdeményezésként már néhány éve folyamatosan ad ki olyan hanglemezeket, melyek egy-egy jeles, a könnyű muzsika területén tevékenykedő zeneszerző vagy szövegíró szerzői lemezeként e művészek alkotásainak legjavát csokorba gyűjtve nyújtják át a könnyűzene kedvelőinek. Fényes Szabolcs, Gyöngy Pál, Behár György, Eisemann Mihály, Buday Dénes. Seress Rezső, Szenes Iván, S. Nagy István és mások szerzői profillemezét a közelmúltban Payer András lemeze követte. Payer nemcsak zeneszerző, hanem előadóművész is; a hatvanas évek eleje óta van jelen a magyar könnyű muzsika porondján. Saját szerzeményeit és másokét is gyakran megszólaltatja, sok sikert aratva nemcsak a hangverseny-pódiumokon, hanem a különféle könnyűzenei fesztiválokon is. Mint zeneszerző — a lemez tanúsága szerint — a magyar könnyűzene legjobb hagyományait követi. Szerzeményei kivétel nélkül igen melodikusa^ jó ritmusúak és arra is ügyel, hogy dalai szövegének is legyen szellemes mondanivalója. Ezért nem véletlen, hogy munkatársai között találjuk a mai magyar dalszövegíró-gárda legjobbjait, pl. G. Dénes Györgyöt, S. Nagy Istvánt és Tardos Pétert stb. Payer András az előadóművész is rokonszenves. Előadásmódja, stílusa lendületes, könnyed, fiatalos és ami külön érdem: a dalokat szép magyarsággal és érthetően adja elő, ami — sajnos — nem minden táncdalénekesről mondható el. A lemezen szereplő 13 szám közül 10a saját szerzeménye, de nem érzünk különbséget saját szerzeményei és a többi dal interpretálása közt. Jól azonosul a számok mondanivalójával, hangulatával, meggyőzően tud a hangjával vidámságot és szomorúságot kifejezni, tud „játszadozni" a szöveggel és a melódiával úgy, hogy ez a játék csak fokozza a szöveg és a dallam mondanivalójának hitelességét. Sági Tóth Tibor ! 15
