A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
Gyermekeknek Innen-onnan KOVÁCS JÓZSEF: Zsófi és Zsuzsi egymás mellett ültek az iskolában. Tavaly mindketten kitüntetett tanulók voltak. Zsuzsi jegyeiből arra lehetett következtetni, hogy ő az idén is megőrzi ezt a megtisztelő rangot. De mi történt Zsófiával ?!... Ezen tűnődött a tanító néni dolgozatjavítás közben. Az írásbeli feladatokat még csak megoldja, de a táblánál egészen könnyű példák megzavarják. Hebeg, dadog, majd sírva fakad. — Tanító néni, kérem, én készültem, én tanultam — hajtogatja kétségbeesve. A tanító néni jó pár hete figyelni kezdte a két lány Írásbeli dolgozatait. Összehasonlította a megoldást, és a hibákat, s gyanúja beigazolódott. Zsófi példáiban ugyanazok a hibák fordulnak elő, mint Zsuzsiéban. Semmi kétség. Zsófi lemásolja őket Zsuzsi füzetéből. Ezért aztán nem tartja szükségesnek, hogy óra alatt odafigyeljen. Aki pedig nem figyel, az nem is tud, ha kérdezik. — Ezen változtatni kell! — sóhajtott a tanító néni, és komoly arccal soká, nagyon soká töprengett. Végre földerült az arca, meg egy picikét mosolygott is. Másnap természetrajz óra előtt így szólt: — Jól figyeljetek gyerekek! Mielőtt az órát megkezdenénk, mesélek nektek egy furcsa növényről. A neve: fagyöngy. „Egyszer egy rigó szállt a kerti almafára. Jókedvűen fütyörészett, s amikor tovaröppent, az egyik ágon otthagyott egy apró, ragadós magocskát. — Engedd meg, hogy jól belédkapaszkodjak! — kérte a magocska az almafát. A jó öreg almafa kérge pattant egyet és a magocska belebújt a kéreg hasadékába. Pár nap múlva apró, hajszálvékony gyökerek kúsztak az almafa kérge alá. A fagyöngy szívni kezdte a nedvét. Nyár végére csinos kis bokrocska kerekedett a magocskából. Jól érezte magát az almafán a fagyöngy. Ha szárazság volt, neki nem számított. — Míg a fában van egy csöppnyi nedv, addig nekem lesz táplálékom — gondolta, és szipolyozta az öreg almafát. A következő év nyarán már termést is hozott. Fehér, gyöngyhöz hasonló kerek bogyócskák ékesítették a fagyöngybokrot. — Több nedvet adjál, hallod-e öreg? — susogta egy szeles napon a fának. — Nem látod, milyen szép gyerekeim vannak?! — Mi hasznai? — felelte az almafa —, ha az én gyerekeimnek nem jut elég táplálék és éhenhalnak. — Te hálátlan! — csilingeltek a fehér gyöngyök —, mi feldíszítünk, megfiatalítunk téged, te pedig sajnálod tölünk a betévő falatot!... — Szemtelen élősködők! — rázta meg dühösen lombos koronáját az almafa. — Kiszívjátok a véremet! Mars le rólam!... Hiába, akkor már a vékony gyökerek mélyen bent jártak a kéreg alatt. Erősen kapaszkodtak. Az almafa látta, hogy nem tud megszabadulni a fagyöngytől. Mérgében, no meg bánatában sárgulni kezdtek a levelek azon az ágon, melyen a fagyöngy tanyázott. Éppen arra járt a kertész. — Tyű, a kutyafáját! — kiáltotta. Ezen a szegény fán meg a fagyöngy ütött tanyát. Itt más segítség nincs, le kell vágni ezt az ágát. • Előkerült a kisfűrész és az almafa, bár kedves ága árán, de megszabadult szemtelen vendégétől. A fagyöngy az éltető nedvet adó fa nélkül hamarosan elhervadt. Bogyóit pedig egy kecske legelte le. A tanító néni elhallgatott. Tekintetét végigjártatta az osztályon. Mintha csupán véletlenül történt volna, Zsófin pihent meg a szeme. Zsófi — „ki tudja miért" — egészen a haja tövéig elvörösödött... ... És a legközelebbi dolgozata már nem hasonlított Zsuzsiéra! A hat kakas közül kettő egyforma. Melyik kettő? Földre hullt egy zöld körte, a hasát megütötte. Aztán csak óbégatott: „Orvosságot adjatok!" „Oka ennek magad vagy, senki nem segít rajtad. Vártál volna, többre mész, ha előbb szépen megérsz!" L Mika TTi i: illusztrációja Tóth László fordítása Gerald Durrell hírneves angol író és természetbúvár, aki csodálatos állatkertet létesített, tizenhárom részes filmsorozatot készít a Szovjetunió természetvédelmi területeiről. A kanadai Primedia televíziós társaság megbízásából készülő produkció bemutatja, hogy milyen fáradságos munkával mentettek meg a szovjet temészettudósok egy sereg kihalóban levő állatol: szajgát, hódot, szibériai cobolyt, bölényt. Átesett a tűzkeresztségen a Tyitan—2 nevű katamarán t pusú hajó, amelyet szovjet megrendelésre építettek Perniö finn városban, a Wartsilá vállalat hajógyárában, a Balti-tengeren indult bejegyzési kikötője, a fekete-tengeri Jevpatorija felé. A Kedvezőtlen időjárás miatt néhány napra megállt Ventspils lettországi kikötőben, ahol az üzemanyag berakásakor felgyülemlett statikai villamosság tüzet akozott egy szovjet tankhajón. A tüzet eloltották, de a hajó megsérült. A Tyitan—2 hatszáz tonnás daruja, a több mint tíz centiméter vastag sodronykötelekkel a magasba emelte a több mint négy emelet magasságú fémszerkezetet és a teherrel együtt befutott a szomszédos kikötőbe. A Tyitan—2 katamarán hamarosan folytatta útját eredeti célja felé. Női munka, kézimunka — ez esetben férfikézben s jelesre sikerült! 20