A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-13 / 37. szám

Művészi alkotás vagy valami más?

(A gyermekek irodalmi próbálkozásairól)

Az utóbbi időben egyre többször kerülnek kezembe alapiskolákban kiadott diáklapok. Évente három-négy helyről is hoz a posta egy-egy kisebb küldeményt, amelyet feltehetőleg azért adnak postára, hogy valamilyen véleményt is várnak. A diáklapokat küldő tanítókkal általában szűkebb körben vitatkozunk a legújabb „termésről". Ennek egyetlen oka van: a közzétett „irodalmi alkotások" szerzőinek összehasonlítása, a felmerülő pedagógiai jellegű gondok nem tartoznak a gyermekekre. Legtöbb esetben ugyanis a kifogásaim a pedagógusok munkáját érintik. Ügy vélem, hogy a közreadott alkotások mindegyike képet ad egy-egy tanító munkkájáról, a családokon belüli viszonyokról, sőt igencsak egyértelműen minősítik is azt. Nem arra gondolok, hogy mennyire „jólfésültek" a gyermekek írásai, hiszen a legszükségesebb és legmélyebbre nyúló beavatkozásnak csuoán a helyesírási hibák kijavítását tarEgy író a

kritikusok

tükrében

(David Herbert Lawrence születésének századik évfordulójára)

Kevés hírneves író vagy költő mérettetett meg oly sokféle szemszögből, az irodalomtudomány legújabb és legtökéletesebb módszereivel a világirodalom kontextusában, mint David Herbert Lawrence, az angol irodalom „fenegyereke", akinek a Lady Chatterley szeretője c. könyve a közelmúltban a magyar olvasók körében is nagy sikert aratott. A lét fő mozgatóját a férfi és á nő, a test és a lélek, az ösztön és a tudat ellentétében látta, amit gyermekkori élményei, szüleinek folytonos marakodása — is erősített benne. Anyja — tanítónő — lényegesen nagyobb műveltséggel rendelkezett, mint a kispolgári származású bányászként dolgozó apja, de az örök cívódás alapja nem a kézzelfogható „szellemi hiány", inkább apja Belzebub természete nyomasztotta a családot, ördögi fortélyai kényszerít ették őket vigyázállásba.

Lawrence tanítói oklevelet szerez, s egy iskolaévet szülővárosában. East woodban tölt, majd a Nottingham Unitom. Legtöbbször éppen az érintetlenséget hiányolom, a pontosan felismerhető, kiérezhetö manipulációt kifogásolom. Kinek fontos az, hogy egy iskola gyermeklapot, gyermekek irta újságot jelentessen meg? A pedagógusnak? Ö ■alálja meg önigazolását a munkájában, a diákjai nevelésében, tudásában. Az iskolának? Egy intézmény ne ily módon törekedjen bizonyítani tevékenységének eredményességét. Akkor meg minek! A gyermekekért.

Ez kellene, hogy legyen a célja minden velük kapcsolatos, őket érintő felnőttek elindította kezdeményezésnek. Ezért is szemlélem több-kevesebb fenntartással mindazt, ami a „gyermekekért!" jelszó alatt az ilyen iskolai újságokban megjelenik. Nem vitatom, hogy ezeknek a lapoknak a szerkezete miért olyan, amilyen. A pionirszervezetek meghatározott nevelési céljainak szolgálatán kívül, bizonyos mértékben az oktatást is segíteniük kell. A gondjaim a gyermekek irodalmi jellegű alkotásait olvasva sorjáznak.

Az irodalmi alkotáshoz, mint minden kreatív jellegű tevékenységhez bizonyos mértékű intelligencia szükséges. Ez az egyetlen tényező, amely a mindenki által külső segítség (nevelés) nélkül előbb vagy utóbb megszerezhető. Nem jelenti azonban azt, hogy a magas íntelligenciahányados (IQ) egyben magas szintű alkotóképességgel is jár. A pszichológusok szerint ez a két dolog nem

versity College tanulmányi időszaka után London déli részében kap tanári állást. írói tehetségét korán felfedezik, bár a legnagyobb ösztönzést mégis anyjától kapja; az ö becsvágya sarkallja írásra a fiatal szerzőt.

David Herbert Lawrence nem is tétovázik többé; mindörökre eljegyzi magát a művészettel. Lenyűgöző-fantasztikus és silány munkák egyaránt kikerülnek tolla alól. Pályafutása eredményeinek értékelése csak a kor politikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak számbavételével lehetséges. E korszak döntő jelentőségű kifejezése: a válság. „Új nemzedék lép elő, amely kérdésesnek és bizonytalannak talál mindent, amiben elődei biztosak voltak, a politikai, a társadalom, az erkölcs öröknek látszó törvényeit." Néhány sorral odább Szerb Antal a következőképpen folytatja fejtegetéseit: „Ez a válság az angol szellem felszabadulása az évszázados puritán gátlások alól..." Nos, Lawrence szakít a merev szabályokkal a művészet terén, felborítja a kritikusok értékkategóriáit, hisz a regényformát eredeti módon használja, de új utakat is keres a hagyományos cselekményszövésben-szerkezetben, hogy erőteljesebben kifejezhesse egyéni életszemléletét. „Lawrence éppen azért találta a regényt a maga számára legmegfelelőbb műfajnak, mert kötetlennek és szabadnak tartotta, lehetőséget látott benne arra, hogy mérlegre tegyen egy bizonyos életszemléletet, anélkül, hogy teljesen el kellene köteleznie magát mellette" (David Daiches: A regény és a modern világ D. H. Lawrence I. fejezete).

Mintha némiképp Wells aggodalma telepedett volna rá, miszerint az ipari társadalom gépiessé teszi a személyiséget, halálra ítéli az egyén habitusát, mentalitását, s megrontja az akaratot. A megfelelő dolgoknak a társadalomban mégis csak a megfelelő helyre kell kerülniük, s ez valójában csupán teljesen új alapokon lehetséges. Ezért is foglalkozik mindig az emberi kapcsolatokkal, a személyiség kiteljesedésének momentumaival, s leleplezi az elhalt formulákat, amelyek terhet, stressz-szituációt, kielégületlenséget és torzulást jelentenek az egyén számára. „... úgy véli, hogy a rombolás révén eltávolithatók a dölyfösek ... Valójában az események kegyeltjei a kiválasztottak, akik egyedül vannak a maguk új lelkűidével, akik a Törvényt és a Szeretetet hozzák szintézisbe. E kiválasztottak jegye természetesen az újfajta férfi—nő viszony ..." (Frank Kermode Mi a modem? c. kötetének D. H. Lawrence és az apokaliptikus típusok c. fejezete). Az író sok mindent éreztet-sejtet férfiak és nők viszonyáról: gyűlölködő torzsalkodásokat és szerető kibéküléseket, harag és gyöngédség végeérhetetlen hullámzását, s a két nem közötti igazi vonzódás alapját egy csaknem misztikus élményben : a másik fél gyökeres különbözőségének tudatában találja meg. A szerelmesek közötti időnkénti düh- és gyűlöletkitörések forrása mindenekelőtt a hatalmi harc férfi és nő között. Müveiben számtalanszor visszatérő kép: a férfi, aki engedelmességet és feltétlen behódolást vár asszonyától, mert csak így képes igazán és maradéktalanul

szeretni, a nö pedig, miként Ibsen Nórája, nagyobb egyenjogúságra vágyik e kölcsönös szenvedélyben, ami viszont a férfi szemében megalázó, sőt visszataszító.

Christopher Caudwell szerint a burzsoá Európa életét átitatta- a birtoklás vágya és a racionalizálódás, úgyhogy a test egyszerű szükségletei disszharmóniába torkolltak. Lawrence az ember életéből — ez tulajdonképpen müveiből is kiderül — megpróbálta kiiktatni a tudatot. „Lawrence lázadása a burzsoá viszonyok ellen azért nyilvánult meg ebben a formában, mert ő maga is e viszonyok foglya volt. Azt képzelte, hogy az ösztönök felszabadítása a tudat elnyomása alól a természetes embernek a mesterséges társadalom alól való felszabadulását jelenti, s így osztozott a társadalomnak abban a legmélyebb és leginkább meggyökeresedett illúziójában, hogy a szabadság az egyén korlátozásának megszüntetésén alapszik. De ez az illúzió többé nem nyújthat úgy, ahogy valaha nyújtott, igazi művészi impulzust. A burzsoá társadalom halálra van ítélve, s nem lehet egy helyben topogni" (Alick West Válság és kritika c. kötetének D. H. Lawrence című fejezete).

Lawrence felismeri, hogy túl kell lépni a falusi közösség hagyományos életén, hiszen ezt az életmódot mindenképpen elpusztítja az ipari társadalom, ám világnézetének szűk látóköre miatt nem tudatosodik benne a közösség korlátozott élete és az ipari forradalom közti összefüggés. Nem látja, hogy az ipari ?orradalom nemcsak elpusztítja a régit.

10