A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
A mélyben a hűtővíz 3 600 milliméter átmérőin vezetéke kanyarog és az első kettős blokk épülő gépháza Aszd nyomában 1. Hol keresse az ember a bőséges és olcsó energiaforrásokat? Méghozzá azokat, amelyek egyidejűleg ártalmatlanok is az emberi környezetre? E napjainkban olyannyira időszerű probléma megoldásán világszerte, így hazánkban is tudományos kutatócsoportok tucatjai fáradoznak. S had tegyem rögtön hozzá: nem is eredménytelenül. Volt idő, amikor az ember energiaigényét tökéletesen kielégítette a legtermészetesebbnek tűnő energiahordozó — a fa. Később azután jött a kőszén, a kőolaj, a földgáz — és a fa lassacskán háttérbe szorult. Őseink nyilván nem a mai tudományos meghatározásokat, adatokat ismerték, hanem puszta tapasztalat alapján döntöttek a „modernebb" energiahordozók mellett; mi viszont már tudjuk, hogy egy gramm kőolaj úgynevezett energetikai értéke tíz kilokalória, ugyanennyi kőszén égési melege hat-hét, a földgázé pedig tizenegy kilokalória. Ezzel szemben még a legszárazabb fa grammja is csak három-négy kilokalóriát szolgáltat. Manapság már azt is tudjuk, hogy a kőolaj, a szén, a földgáz évezredeken át gyülemlett a Föld mélyén, elvégre ahhoz, hogy a természet összegyűjtse a fűtőanyag hatalmas készleteit körülbelül ötmillió évre volt szükség. Ezzel szemben ahhoz, hogy az ember szinte a végletekig elhasználja ezt a gazdagságot, alig egy évszázad kellett! Ennyi idő óta folyik ugyanis intenzív feltárás és ehhez kapcsolódóan e készletek kiaknázása, de máris kiderült; ezek a tartalékok belátható időn belül kimerülnek... Szerencsére azonban már kibontakozóban van néhány új — már a amennyire újnak lehet nevezni a Nap, a szél, a víz energiájának hasznosítását — irányzat az energiaforrások kutatásában. Lehet például, hogy ismét megjelennek a régi falusi táj nélkülözhetetlen jellemzői: a szélmalmok? A szakemberek véleménye szerint a széllel meghajtott modern szerkezetek már a jövő évtizedben az energia összfogyasztásának mintegy tizenöt-húsz százalékát biztosíthatnák! 2. Az enyhe fuvallat zászlócskát lenget, a szellőben zúgni kezdenek az erdők, a szél viszont alaposan belecsimpaszkodik a fákba és azok csupasz ágait is megmozgatja. Ezek a költőien csengő szavak nem jelentenek egyebet, mint a szél erejét és sebességét kifejező Beufort-skála prózai megfogalmazását. Mindehhez pedig tudni kell, hogy a szellő jelenti azt az energiaküszöböt, amikor már működésbe lép(het) egy szélerőmü. Hogy miért említem mindezt? Mert világszerte egyre drágábbá válik az energia, így mind jobban megéri azoknak a forrásoknak, az úgynevezett járulékos energiahordozóknak felhasználása is, amelyeket eleddig nem, vagy csak alig vontunk be az energiatermelésbe. Igaz, ezek önmagukban a jövőben sem fedezhetik mondjuk hazánk teljes energiaszükségletét, ám a szén, kőolaj, az atomenergia hasznos kisegítői lehetnek. Vannak viszont az energiaellátásnak olyan területei, ahol a szél, a napsugárzás, a föld belső melege ígéri a gazdaságosabb megoldást. Hadd mondjak erre rögtön példát is! A villanyáramra működő forgómotorok benői kutatóintézetében a közelmúltban készült el az LV 150 típusú szélmeghajtású áramfejlesztő tökéletesített változata. Ez a „pörgetytyü" — bolti hálózatba kerülvén — elsősorban a hétvégi házak tulajdonosainak érdeklődésére tarthat majd számot, hiszen az általa fejlesztett s akkumulátorokban tárolható villanyáram mennyisége »vente mintegy száz kilowattóra lesz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy huszonötös égőt kereken négyezer óráig képes ellátni árammal. Persze, ez csupán szerény töredéke a szélenergia hasznosítását célzó elképzeléseknek. A szél „megszelídítésének" hazai hívei — főképp az imént említett kutatóintézet, továbbá a Szövetségi Műszaki és Beruházásfejlesztési Bizottság, illetve az erdészeti és a mezőgazdasági tárca szakértői — a szélerögépekkel kapcsolatban egész sor új műszaki megoldást javasolnak. Ugyanakkor az sem titok, hogy a szélszakértök egyre bővülő tábora két partra oszlik. Az egyik csoport a nagyméretű, állítható lapátú szélkerekkel felszerelt erőmüveket szorgalmazza, a másik gárda viszont a sok, kisebb méretű, úgynevezett fixlapátos szélkerekekkel működő erőművek mellett kardoskodik. Bohumil Fleming mérnök, a műszaki s beruházásfejlesztési bizottság szakértője is inkább a több kerékből álló. fixlapátos módszert támogatja: — E kerekekből annyit szerelnének egy gépállványra, amennyi a kívánt összteljesítmény eléréséhez szükséges — mondja a szélenergia munkába fogásának avatott szavú hazai szakembere. — Az ilyen kisebb méretű szélgépekböl felépített erőmű csupán csehszlovák viszonylatban számit új gondolatnak, hisz hasonló megoldásra van már példa. A Szovjetunióban már a hatvanas években egy négyszáz kilowattos szélerőművet egy tucat jól bevált, harmincnégy kilowattos egységből állítottak össze. Ez az erőmű körülbelül egyhektárnyi területet foglal el, de úgy, hogy ennek jó része is mondjuk kaszálóként tovább hasznosítható. A szél, természetesen, ingyen termeli az energiát, emellett azonban számos egyéb előnye is van: nem szennyezi a környezetet, a hajtóenergia nem fogy el és nem is emelkedik a világpiaci ára. Nincs szüksége olyan, más erőművek üzemeltetésénél elengedhetetlen dolgokra, mint a tüzelőanyag-tárolás, tüzelőanyag-előkészítés, stb. Nem kellenek továbbá kémények, nincsenek sugárzó vagy bármiféle hulladékok. — A szélenergia ellenzői azzal érvelnek, hogy szélcsendes időben ezek az áramfejlesztők nem termelnek elegendő energiát... Bohumil Fleming egyből, határozott hangon válaszol: — Az utóbbi esztendők kutatásainak eredményeképpen ez a bizonytalansági tényező is megszűnni látszik. Manapság már reális remény van arra, hogy szélcsendes időben is folyamatos legyen az energiaellátás. Az egyik ötlet alapján a szél energiáját úgynevezett nyers áram, vagy közvetlenül hőenergia termelésére használnák föl. Az így nyert forró víz, megfelelő tartályokban, akár hónapokig is a kívánt hőfokon marad; tehát szélcsend idején is lesz meleg viz, amivel például fűteni lehet... Van azonban olyan elképzelés is, mely szerint a szél energiáját légsűrítéssel tárolnák. Az így nyert nagynyomású levegőt, a földgázhoz hasonlóan, mély fúrású kimerült gáz- és ólajkutakba vezetnék. A sűrített levegő azonban egy forróvízhűtéses légturbinát is meghajthatna, ami így termelhetne villamos energiát. A teljesség kedvéért azonban el kell mondanom azt is, hogy ezek még csak elképzelések. 3. Ezek lennének hát az elgondolások, a megvalósítandó ötletek. Ebben a témakörben a riporter mindenképpen laikusnak számít, annyit ellenben szabadjon leszögeznem: a szélenergia hasznosítása semmiképpen sem utasítható egyszerűen a fantasztikumok világába. Részint azért, mert külföldön is. hazánkban is vannak, akik komolyan foglalkoznak vele; részint pedig azért, mert az eddig felállított kisebb teljesítményű szélerőművek egytől egyig megbízhatóak. A szélenergia hasznosításának kérdéseit feszegetve örömmel újságolhatom, hogy hazánk — a többi KGST tagország hasonló törekvéseivel összhangban — egyre komolyabban foglalkozik a „vitorlás erőművek" felállításának kérdéseivel. Sőt! A tudományos munkabizottságok elképzelései viszonylag rugalmasan valósulnak meg a gyakorlatban is. František Medek professzor, a Cseh Műszaki Főiskola tanárának tanácsára például Pelhrimovba utaztam, ahol egy olyan másfél kilowattos szélerőművet láttam, amely az akkumulátorban raktározható energia révén bármely időjárásban alkalmas volt. Opavában viszont egy olyan baromfikeltetőcsarnokban jártam, ahol a melegvizet napkollektorok, a terem ventillációjához szükséges áramot pedig egy szélgép termelte ... Bratislavában Jozef Jarošek mérnök, a Szlovák Műszaki Főiskola Elektromémöki karának tanszékvezető tanára arról tájékoztatott, hogy tájain főképpen Nyugat-Szlovákia, a Vág mente. Árva és Nyitra környéke lenne alkalmas szélgépek felállítására, hiszen ezeken a tájakon csaknem kilencven százalékos a szeles napok száma. 4. Joggal merül fel a kérdés: a szél nyomában nyargaló kutatás tekintetében vajon mit hoz a jövő? Biztos válasz ebben a tekintetben aligha adható, bár kétségtelen, hogy a szél minden csapodársága ellenére nagyon gazdag, ráadásul ingyenes energiaforrás. Gondolom, ebben a tekintetben elsősorban ez a mérvadó, ezért érdemes foglalkoznunk vele, elvégre a megszelídítése egyáltalán nem reménytelen. Különösen ott vehetjük nagy hasznát, ahol nincs mód — vagy szükség — összpontosított, nagy teljesítményű erőmüvek építésére. Vagy ahová a villanyhálózatot csak nehezen és drágán vezethetnék el: távoli vidékeknek, nyaralóknak, kis településeknek energiaellátására ... Egyvalami mindenképpen biztos: a víz, a szél, a nap, tehát ősi energiaforrásaink reneszánsza — az atomenergia békés felhasználása mellett — a hagyományos energiaforrások pótlásának egyik legjárhatóbb útja lehet. Mert hol keresse az ember a bőséges és olcsó, a környezetre is ártalmatlan energiahordozókat, ha nem a természet ajándékai között ?! MIKLÓSI PÉTER 5
