A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
Innenonnan Gyermekeknek J A/W'7 /'7 v CU2& ŕťitiirí n hn A Nap régen eltűnt a látóhatár mögött. Már csak itt-ott villan fény a házak ablakában. A nagy csendben, mint valami tolvaj, aki csenni oson a más portájára, a Hold rőt karikája kapaszkodik a hegyek fölé. Bagoly suhan, alig hallható neszt okozva. A nagy gesztenyefára telepszik, arra, amely az óvoda ablaka előtt terebélyesedik. Összekacsintanak a teliholddal és belesnek az ablakon a játékok birodalmába. Ott bent megelevenednek az óvodások játékai, hogy az ezüstös holdfényben a saját szórakozásukra szabadon játszanak azt, ami nekik tetszik. Nagy nyüzsgés támad a gumibabák, traktorok, autók, mackók, repülőgépek, képeskönyvek és ki tudja még, milyen tarka játékok között. — Halli-hó, halli-hó ... játszani mindig jó! — kiabálják, csilingelik, és körbetáncolják az egész termet. Amikor egy pillanatra elcsendesednek, felbrummog a nagy mackó: — Tudjátok mit?... Játsszunk „ki mit tud"-ot! — Játsszunk, játsszunk! — örvendezik a tarka sereg. — Ki kezdi el? — visítja egy szivacsmalac. — Aki kérdezte! — incselkedik vele a nagypapucsos gumihollandus. A többiek körbeállják a kis röfögőt és tapsolnak, úgy biztatják, hogy szedje össze minden tudását. A szivacsmalac kiugrik a körből, bukfencezik négyetötöt és bebújik egy kis szék alá. Selyemruhás copfos kislányok következnek. A szoba közepére penderülnek. Kis piros csizmácskájuk aprócskát koppan és olyan szépen táncolnak, hogy még a Hold is megáll egy pillanatra a csillagok között. A kis zongorán egy kóccal bélelt frakkos zenész ütögeti a parányi billentyűket. Többen versikéket szavalnak. Mindenkit megtapsolnak, megéljeneznek, s ami a legfontosabb, mindenki nyertes lesz. A műsor végén a színes játékautók, traktorok, vonatok és repülőgépek kirándulni viszik a szereplőket. — Ilyet, még sose láttam!... — ámuldozik a bagoly a gesztenyefa ágán. — Csitt! — inti le őt a Hold — a sarokban, egy szekrényke tetején még valaki mozgolódik. S valóban, akit eddig senki sem vett észre, ott egy léggömb pöffeszkedik. Olyan, amilyent a vásárokban szoktak árulni. Szívja bendőjébe a levegőt... gömbölyödik, hatalmasodik. Alattomos tervet sző a játéknép ellen. — Majd én is megmutatom, hogy mit tudok!... He-he-he ... hi-tii-hi — vihogja és bőre szinte nyikorog a nagy igyekezettől, hogy minél nagyobbra fújja föl magát. Már vagy tíz liternyi levegő van benne, s amikor a kirándulók éppen alatta vonulnak el, közéjük ugrik ... Elsőnek a kis autóra, onnan a traktorra, repülőre, vonatra, össze-vissza ugrabugrál. Másodszor ugrik az autóra, pontosan oda, ahol egy hegyes drót áll ki belőle. Hatalmas pukkanás és vége a léggömbnek. Úgy terül el a padlón, mintha sosem tudott volna ugrándozni. A megriasztott játékok, miután magukhoz térnek, jó nagyot kacagnak rajta és mivel kinn a kerti bokrok között megszólal a hajnalhasadást jelző fürjecske hangja, nyugovóra térnek. KOVÁCS JÓZSEF Szabó József illusztrációja A motorkerékpár-versenyt az 5-ös számú versenyző nyerte. A gyeplabda-kapus teljes „harci felszerelésben! A moszkvai őslénytani múzeumban látható ez a kihalt ősgyík, melynek hossza közel húsz méter. A magdeburgi állatkertben fehér sündisznó született. Most már így is módosíthajuk a közmondást: Ritka mint a fehér sündisznó! Várnában a Haditengerészeti Múze umot minden évben százezrek kere 20
