A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-06 / 36. szám

Ha süt a nap, jól jön egy szalmakalap. A litván fővárosban az utcán árulják és mindjárt fel is lehet próbálni.

Magyarországon Dunaújvárosban nemrégen ipari múzeumot nyitottak. E hatalmas fogaskerék már nem fért a tető alá.

Tehénviadal. A Valais-i svájci kantonban a felbőszült tehenek viaskodnak egymással. A svájciaknak ez a kedvelt, hagyományos szórasik fel. A kiállított tárgyak egy része kint a szabadban látható.

ROBERT BROWNING

CHARLES BAUDELAIRE

Éjjeli

találkozó

Mos szürke víz, fekete táj; pufók, sárgás félhold alant; riad a hab, a könnyű, fürge, fel-felszökik tüzes gyűrűkbe, aztán hajómat, a hajléktalant fövény köti, az este fáj.-2

Langyos vízszag és enyhe csönd.

Távol mezőn int egy tanya: kopogás, karc, a gyufa sercen, kék villanás a másik percben.

A félelemtől, lágy meleg szava, és végre két szív összedöng.

PO CSÜ-JI

Későn kelő öregember kétéves unokájával

A macska

1

Jöjj a szívemre. Macska, hízelegve, a karmaid húzd vissza hát.

Hadd szédülök arany pokolszemedbe, amely merő érc és agát.

Ha borzalom rugékony macskahátad, elönt a reszkető öröm.

Ittas kezem piheg s remegve áthat szikrát ontó szőrödön.

Őt látom a lelkemben. Ég a szeme, mint a tiqd, szép állatom, mély és hideg, villámlik, s öl vele.

És drága testén áthatón finom lég, kéjes illatár igéző vészfuvalma jár.

2

Bundája barna, szőke, rőt, s illatja az arcodba fű, nehéz, varázsos illatú, ki megsimítja egyszer őt.

A-Csui-val játszadozik

Egész nap az ágyamban heverésztem, most fölkelek, ásítok a setétben.

Kályhám begyújtom, még tüzes a pörnye, lustán fésülködöm, hideg tükörbe.

Főzöm teám, már bugyborog a hóvíz, tejesdarámra jut egy kis túró is.

Nem mondja senki: „te falánk, mihaszna", csak én tudom, hogy nincs okom panaszra.

Derék borom nem részegít, de csikland, a lantomon derűs, lágy mindegyik hang.

Könyvet se bújok, sem újat, sem ócskát, kis unokámmal játszom majd bujócskát.

Családi szentélyt, házat ó; ha lép, fény ég a ház körül, itét, megihlet, tűzhöz ül, tán isten is, tán csak manó.

Ha nézem olykor egymagám, meredten és szerelmesen, figyelve villog a szemem, s magába mélyed az agyam.

Látom — s kigyullad erre főm — a két opálszín lánggolyót, e két lámpát, a lángolót, mely rám lövell s ég kérdezőn.

21