A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-06 / 36. szám

1. Emlékfotó a „Szerelem emlékműve" előtt, a fehér márványból épült Tádzs Mahal messzire világít 2. Egy — a négy hatalmas fehér márványoszlop közül 3. A Dzsamma-folyó a palota teraszáról 4. Látogatók a márványpadozaton 5. A Tádzs Mahal bejárati kapuja vörös kőből épült. A szerző felvételei Halálos ágyán arra kérte férjét, hogy sohase vegyen maga mellé más asz­­szonyt és építsen emlékére olyan sírt, amely örökre emlékezteti a vilá­got szerelmükre... A császár egy perzsa építészre bíz­ta a munkát, amelyben olasz, francia, török mesterek és napról napra 20 ezer indiai munkás vett részt. A csá­szár a legenda szerint megölette a perzsa építőművész szeretőjét, hogy átérezze az ő fájdalmát és ezt építse bele a márványtömbökből emelt ha­talmas Tádzs Mahalba. Húsz évig folyt a vörös homokkőre emelt hófehér márványpalota építé­se — vagy csupán bővítése? — de belső szépítése ennél is tovább tar­tott. Ki tudná kiszámolni, hogy mennyibe került, az aranylemezekkel borított sírbolttal ellátott, ezüstből vert kapukkal felszerelt csoda, a sze­relem legszebb palotája ?! Perzsa, tö­rök avagy tökéletes hindu alkotás? Ki adott hozzá többet? A 17. századi India igazi alkotása, a keleti művé­szet tökéletes összképe ez a már­ványpalota. Márvány, gyöngyház, jáspis, achát, karneol, arany, ezüst... És 26 méter magas márvány mennybolt — kupola — Muntaz Mahal és a később ide temetett Sáh-Dzsahán sírja felett. A drágakövekkel díszített aranykorlá­tot a sah fia vitte el (apját nyolc évig az ágrai Vörös Erődben tartotta fog­ságban). Rablók martaléka lett a sír­kamrát borító aranylámpák, aranyle­mezek és az ezüstajtók többsége. De ez mit sem rontott a Tádzs Mahal csillogásán! Amikor másfél évtized­del ezelőtt India Pakisztánnal hábo­rúzott, a Tádzs Mahal kupoláját és tornyait befedték, nehogy a hold­fényben világítótoronyként mutassa az irányt az ellenséges repülőgépek számára. De most a gyárak füstje, az öntödék kénje kikezdte a palotát és a fehér márványon egyre több a szürke és a fekete folt... A restaurátorok nem képesek lépést tartani a korom­mal. A füstös gőzmozdonyokat kitil­tották Ágrából, de mit tegyenek a 150 ezer munkásnak kenyeret adó 300 öntödével és a közelében épült olajfinomítóval? Már azt is javasol­ták, bontsák le és építsék fel máshol a Tádzs Mahalt... Sáh Dzsahán mo­gul császár három és fél évszázaddal ezelőtt hitt abban, hogy örök síremlé­ket épít szeretett asszonyának, szeb­bet, mint a hetedik mennyország. Most a modern kor betegségei, a környezetszennyeződés gyógyítha­­tatlanul pusztítják a Dzsamma folyó partján álló palotát... Amerikai és indiai régészek pedig a legendától, a szerelem varázsától akarják megfosz­tani a Tádzs Mahalt... De a Tádzs Mahal szépségét ez már aiigha homályosíthatja el, mint aho­gyan az a látvány sem, amely a palo­ta hátsó mellvédjéről tárul elénk: a paradicsom kertjétől néhány méter­re, a Dzsammal folyóban fürdenek az emberek, a dobik mossák a ruhákat és a keselyűk marakodnak a partra vetett hulladékokon ... A Tádzs Mahal így is India egyik szimbóluma marad ... SEBES TIBOR 9

Next

/
Thumbnails
Contents