A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

A taxik előtörténetét akár a gyaloghintókig vagy az előfogatokig, esetleg a postakocsiig lehet visszavezetni. A valóságban azonban a taxi a nagyváros közlekedési eszköze, s mint ilyen, a története is lényegében a nagyvárosok kialakulásával egyidős. Egy, már a mai időkre vonatkozó aforizma szerint: ahol a taxis keresi az utast, ott baj van az életszínvonallal; ahol viszont az utas keresi, mi több, hajszolja a taxit, ott viszont a városi közlekedés terén vannak enyhén szólva kívánnivalók. A lényeg tehát, hogy a taxik iránti érdeklődésnek, illetve a kocsik számának egyensúlyban kell(ene) lennie.

Mind az aforizma, mind az iménti megállapítás azon a minap tartott sajtóértekezleten hangzott el, ahol részint a bratislavai, részint a vidéki taxihelyzetről tájékoztatták az újságírókat. Ebből az alkalomból a lakossági szolgáltatásoknak erről a szakterületéről viszonylag pontos értékelést készítettek az illetékesek. Ebben részletesen leírják, hogy a taxi feladata a helyközi utazásokhoz kapcsolódó, vásárlások miatti, a szélsőséges időjárás okozta, az idegenforgalom követelményeiből adódó, avagy szórakozási és kényelmi okokból létrejövő sürgős fuvarok vállalása. Ehhez járul különleges tennivalóként a mozgássérültek szállítása, s ugyancsak ide

— Szabad a kocsi?

— Parancsoljon. Hová?

Bemondom a címet és kényelmesen hátradőlök az ülésen.

— Az SZNF hídon, vagy az újabb hídon menjünk át Ligetfaluba? A Duna utca. Štúr utca, Vajanský-part útvonal megfelel?

Csodálkozva nézek az általam bérelt taxi sofőrjére. Ő pedig — egy fiatal, szelíd arcú, szőke legény — türelmesen várja a választ.

— Nekem mindegy, merre megyünk. Miért kérdi?

— Mert nem szeretem, ha az utas utólag reklamál. Nekem kötelességem, hogy a legrövidebb úton vigyem, de az utasnak lehetnek más elképzelései is.

— Adódott már ilyesmiből vitája?

— Hajaj!...

4