A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
nincs elég kocsi. A taxiskívánságok között első helyen pedig az szerepel, hogy minél kevesebb legyen az üresen futott kilométerek száma, más szavakkal: a kocsik a lehető legtöbb esetben fuvarral fussanak. Nos, az utasok panaszai közül a kocsivezetők udvariasságát a legnehezebb ellenőrizni. Mindenesetre most már szinte minden kocsiban ott látható a vezető fényképes igazolványa. Ha útközben vagy fizetéskor nézeteltérés támad a sofőr és a kuncsaftja között, akkor az utas nemcsak rendszám, hanem név szerint teheti meg észrevételeit. Kétségtelen, hogy a sürgősségi és kényelmi utasforgalmon kívül a taxi számos közérdekű tevékenységet is végez. Elsősorban az éjszakai órákban jeleznek gyakran közlekedési és egyéb baleseteket, szükség esetén a mentők, tűzoltók, rendőrök kiszállását kérik. Akár statisztika is bizonyíthatná, hogy taxi legalább annyi beteget visz kórházba, mint a mentő ... A gyors és biztonságos taxi tehát valóban nem luxus, hanem sietős ügyeket lebonyolítani segítő szolgáltatás. Doma Tamás, aki a belváros és az SZNF- híd zsúfolt forgalmán túljutva immár a Duna jobb partján autózik velem, vidám történettel rövidíti utunkat. — Csaknem két éve, hogy előrendelésre jöttem ide a Zetkin utcába. Esküvőre kellett feldíszítenem a kocsit. Kijött elém a vőlegény, barátságosan letegezett, utána beinvitált, hogy harapjak valamit. Az esküvő után a fényképészhez mentünk, majd hazavittem őket a Zetkin utcába. Kölcsönösen meg voltunk elégedve egymással: ő a jó fuvarral, én a bánásmóddal és persze a borravalóval is. A búcsúzásnál megadtam a címemet, telefonszámomat, mondván: ha valamire szükségük lenne, mindig rendelkezésre állok ... Eltelt utána vagy egy esztendő. Egy este megszólal a kocsimban a rövidhullámú rádió: menjek sürgősen a Zetkin utcába az ismert címre. Az utas ragaszkodik hozzá, hogy a feleségét én szállítsam be a szülészetre. Nem sajnáltam a rezsit, barátságból üres órával mentem. Az asszonykának már erős fájdalmai voltak, úgyhogy a kórház felé is elég gyors ütemben haladtunk. Amikor odaértünk, a férj megkért: várjam meg öt, ne hagyjam most magára. Fél óra múlva kijött, sápadt volt szegény nagyon, és elhebegte, hogy perceken belül megkezdődhet a szülés!... Akkor este fél tizenegy volt, a baba pedig éjfél után negyvenöt perccel világra is jött. Egészéges, három kiló nyolcvanas fiúi... Pár nap múlva újra kerestek és a Zetkin utcába kérettek. No, akkor aztán megittuk az áldomást. Éjjeli kettőig poharazgattunk, beszélgettünk. — És hogyan jutott haza? — Taxin. A rövidhullámú adón hívtam magamnak egy kocsit. MIKLÓSI PÉTER tartoznak az esküvői fuvarok, nomeg a repülőtéri és pályaudvari készenlétek. Ha mindehhez még hozzávesszük a tömegközlekedési eszközök utolsó és első járatai közti időszakot — amikor szinte egyetlen jármű a taxi, feltéve, ha elcsíp egyet az ember — akkor körülbelül össze is áll a feladatkör. Mindez együtt pedig azt jelenti, hogy taxi ma már semmiképpen sem luxus, hanem szolgáltatás. Éppen úgy, mint a vasút, a buszforgalom, a posta, vagy akár a javító-szerelő szolgálat. Mint ilyen, sajnos, nem mindig felel meg az elvárásainknak. Bratislavában és vidéken egyaránt kevés a taxi, a taxiállomás pedig még kevesebb. így bizony gyakorta előfordul, hogy az utcákon száguldó kocsik mindegyike foglalt; a telefonügyeletes pedig hosszú percekig nem tud kocsiküldést vállalni. Főképpen a nagyvárosokra vonatkozó előírás ugyanis, hogy csak a hívás körzetéből szabad kocsit küldeni. Ha viszont nincs kocsi a körzetben, azt feltétlenül közölni kell a hívóval, s csak az ö hozzájárulásával indíthatnak autót jóval messzebbről. Az utaspanaszok, nagyjából, három nagy csoportba sorolhatók: nem áll meg intésre a taxi; udvariatlan a vezető; a taxiállomásokon KONTÁR GYULA FELVÉTELE tsztergályos Cecília — es az operatőr MÉG NEM VOLT ESKÜVŐ Gyarmathy Lívia új filmjéről Egy kicsit Éva is, egy kicsit Feri is. Egy kicsit mind a ketten hibásak. Éva azért, mert saját magát tartja a legokosabbnak, Feri meg azért, mert sosem enged az érveiből. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Éva egy elegáns gyógyszálló éttermi főnöke, aki időzített mosollyal fogadja a vendégeket, de szikrázik a dühtől, ha kihozzák a sodróból. Feri, a férje földrajzszakos, gimnáziumi tanár, akinek nem kell sok, hogy felszálljon a földről — álmodozó, magánakvaló ember. Lányuk, a tizenöt éves Juli az egész családnak, sőt az egész rokonságnak borsot tör az orra alá. Nem a jegyeivel — az udvarlójával. Azzal, hogy Pali életmódja, értékrendszere alaposan eltér a megszokott normáktól. Van is vita, veszekedés a házban... Éva dühöng, csapkod, kiabál. Nem és nem tud megbékélni lánya választásával. Feri egészen máshogy viszonyul a dolgokhoz. Nem tesz szemrehányást, nem fenyegetőzik, nem pofozkodik. Liberális türelemmel próbál megbarátkozni az új családtaggal. Nem érdekli öt, hogy Pali a „tengsz-lengsz" zene híve, hogy borzas frizurát hord, hogy festő akar lenni, mert attól még ugye: rendes ember lehet. Akar valamit, és ez nem kevés, de Évát ezzel sem lehet megnyugtatni. Juli meg csak a magáét papolja; leszakadhat az ég, akkor sem tágít a sráctól. Családi háborúk, családi botrányok. Nagymamák, nagybácsik, rokonok és ismerősök dugják össze a fejüket — az élen Évával. Mindenki a saját képmására akarja formálni a gyereket — még nincs késő, még nem volt esküvő. Éva és Feri veszekedése odáig fajul, hogy a pokolba kívánják egymást. Feri párszor be is csapja maga után az ajtót — elhagyott szeretőjénél mindig megnyugvást talál. Éva mindent sejt. de nenn sokáig fájlalja a szívét: mintegy válaszként, ö is enged egy rámenős pincér közeledésének. A végén válni akarnak. Feri is, Éva is. De még mielőtt beadnák a válópert, rájönnek, hogy a válás sehova sem vezet. Egy kicsit én, egy kicsit te — ez a címe Gyarmathy Lívia új filmjének, amelynek főszerepeit Esztergályos Cecília, Lukáts Andor, Őze Lajos, Tanay Bella és a prágai Jirina Jirásková játssza. — Hogyan és miért alázzuk meg egymást, hogyan vesszük semmibe egymás jogait, hogyan sajátítjuk ki a másik életét? — számomra ezeket a kérdéseket tette fel a film — emlékszik vissza Tanay Bella, „a másik nagymama" alakítója. — Figyelmeztet bennünket, hogy mi, emberek, mi vonjuk magunkra a vészt, mert rosszul élünk és nemegyszer ostobán cselekszünk. Egy elromlott „felnőttvilágot" mutat be Gyarmathy Lívia, egy olyan világot, amelyben három generáció nézetei csapnak össze, fájó, lehangoló hétköznapokat előidézve. A legnagyobb élményem: Őze Lajos. A testvérét játszottam. Ez volt az utolsó filmszerepe, s én mindvégig ott voltam a közelében. Megrendítő élmény marad számomra, ahogy fájdalmat, gyengeséget leküzdve, súlyos betegen is életre tudta kelteni a figurát. Hát ez az, amire csak egy olyan színész képes, mint ő: csattan a csapó és megtörténik a csoda. Emlékszem: minden jelenete nagy szenvedélyeket és erőteljes hangokat kívánt tőle, s ő minden helyzetben a maximumot nyújtotta. Vajon mi adja ilyenkor az erőt? Ez Thália örök nagy titka, amit talán még nekünk, színészeknek sem árul el soha. És még egy kellemes élmény a forgatásról: Jirina Jirásková. Egy nagyszerű asszony, akivel sajnos, csak egy röpke jelenetem volt, de akivel a forgatás szüneteiben olyan mély barátságot kötöttünk, hogy elterveztük, kirándulunk Erdélybe. Ami pedig az én szerepemet illeti: ez a nagymama senkinek az életébe nem szól bele. Kedves és korrekt. Szívélyes és megértő. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Szabó Róbert felvétele) 5
