A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
Képes krónika A Dél-afrikai Köztársaság rendőreinek a brutális fellépései sem tudják megakadályozni a fajüldöző rendszer ellenzőinek tüntetéseit. A képen az apartheid elleni küzdelem egyik ismert alakjának, a meggyilkolt Victorie Mzenge ügyvédnőnek temetése A világ számos országában tüntetnek a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikája ellen. A képen az atalantai tüntetés látható I fflfVHlBi Már húsz halálos áldozata és kb. 100 sebesültje van a beirutí fegyveres összecsapásoknak, amelyeket a libanoni jobboldal provokált ki. A képen az egyik beiruti utca a heves ágyútűz után A Nagykürtösi (Veľký Krtiš) Dolina Bánya Martin Folk vezette kilenctagú támahajtó szocialista brigádja felajánlotta, hogy harmincegy nap alatt 4 PU típusú szovjet kombájn segítségével naponta 12,5 méteres teljesítményt ér el, s összesen 387,5 méter tárnát hajt. A CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére a munkacsoport tagjai felajánlásukat 2,5 m-rel túlteljesítették, s harminc centiméterrel megdöntötték az átlagos napi teljesítményként tavaly szeptemberben felállított saját rekordjukat. A képen Martin Folk, Stanislav Folk és Milan Karásek tanácskozik Stanislav Balážzsal, a II. fejtési szakasz közgazdászával Negyven szovjet kombájn lépte át Vyšné Nemeckénél a csehszlovák—szovjet határt. Viszonzásképpen seqitenek az aratásban. (A ČSTK bet- és külföldi képszolgálata) A NAGY CSÚCSTALÁLKOZÓ ELÉ Az Izvesztyija a Szovjet Kormány hivatalos lapja érdekes elemzést közölt a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban. A lap megállapítja, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi genfi találkozója olyan kedvező lehetőség, amely csak bizonyos körülmények között eredményezhet sikert válthatja be a hozzáfűzött reményeket Bár magában a megismerkedés a személyes kapcsolatteremtés és a véleménycsere ténye is pozitív jelenségnek tekinthető, de ez még közel sem minden. A siker nem a felkészülés gondosságától függ, hanem attól, van-e kellő politikai akarat a két félben ahhoz, hogy közel kerüljenek egymáshoz, felvázolják a lehetséges kompromisszumok körvonalait Amerikai részről egyelőre olyan magatartás tapasztalható, amely a találkozó eredményességét illetően nem sok reményre ad okot Ennek igazolására a szovjet lap az atomkísértetekre egyoldalúan meghirdetett szovjet moratórium, az Egyesült Államokhoz ennek kapcsán intézett felhívás elutasító amerikai visszhangját idézi. Az egyetértés ma lehetséges minimumának kategorikus elutasítása nem a legjobb módja a genfi találkozóra való felkészülésnek. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megértés ellen hat a Reagan elnök által meghirdetett doktrína a törvényes kormányok megdöntésére szőtt reakciós puccsok nyílt támogatásának, ösztönzésének vállalása is. Ha az Egyesült Államok ilyen jogot tulajdonit magának, ha a nemzetközi csendőr ruháját ölti magára, akkor ez határozott ellenállásra talál szovjet részről. Washingtonnak arra is gondolnia kellene a genfi találkozó előtt, hacsak nem akar onnan üres kézzel távozni. A Szovjetunió megállapodásra törekszik. Meg akarja érteni az Egyesült Államok érdekeit és gondjait. Joggal számít azonban ezen a téren a viszonosságra, hiszen a Szovjetuniónak is megvannak a maga érdekei és gondjai és egyelőre úgy tetszik, hogy Washingtonban hajlamosak erről elfeledkezni. A Szovjetunió tisztában van azzal, milyen jelentőségük van az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak a két ország és az egész nemzetközi élet szempontjából. A Szovjetunió külpolitikai érdekei azonban sokkal nagyobb területet ölelnek fel. sokkal több irányba hatnak, mint a szovjet—amerikai viszony. A szovjet külpolitika fő irányai közül elsősorban az európai problémákat az európai biztonság kérdéseit kell ismerni. Ezen a területen a szovjet politika lényege a helsinki folyamat továbbvitele. Ennek megvoltak és ma is megvannak a nehézségei. Kétségtelen azonban, hogy Európában a béke, az együttműködés erősítése irányába ható tényezők számottevőbbek, mint a háború, a konfrontáció elemei. A bécsi tárgyalásokon és a stockholmi értekezleten is van lehetőség a kijutásra a zsákutcából, el lehet jutni a kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz. Elérésüket elsősorban az Egyesült Államok fékező hatása akadályozza. A szovjet külpolitika másik nagy irányaként az Izvesztyija a Szovjetuniónak az ázsiai, a csendesóceáni politikai stabilitás erősítésében való érdekeltségét látja. E stabilitás biztosítását szolgálják a hagyományosan baráti szovjet—indiai kapcsolatok. A Szovjetunió jó kapcsolatokat akar kiépíteni Kínával és Japánnal is. A Szovjetunió a jövőben is fejleszteni kívánja más országokhoz fűződő kölcsönösen előnyös kapcsolatait és ezzel elősegíti azt is, hogy a szovjet—amerikai viszony is visszatérjen a normális mederbe.-S-3
