A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
Következő számunk tartalmából: Szabó Zsigmond: BÁNYÁSZBARÁTSÁG Virágh Józsefné: LAKODALOM BOLGÁR MÓDRA Sebes Tibor: TÁDZS MAHAL Dénes György: BESZÉLGETÉS DUBA GYULÁVAL Balogh János AKI JUHÁSZ AKAR LENNI Morovics Béla: MIKOR JÖN AZ ÜSTÖKÖS? Címlapunkon Kontár Gyula felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele fon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Ismét megnyílnak az iskolák kapui és ezt lapunkban is érzékeltetni szeretnénk. E heti számunkban a somorjai magyar tanítási nyelvű gimnázium alapításának 30. évfordulója kapcsán a címlapot is innen vettük. Mint azt olvasóink is láthatják, a számítógép kezelése és programozása ebben az iskolában is a tananyag része. Igaz, ezen már semmi különös csodálni való sincs, hiszen találhattunk volna elektronikus játékokkal játszadozó kis elsősöket, vagy éppen óvodásokat is. Minderre általában csak a palavesszőre vagy a palatáblára emlékező saját nemzedékem tagjai csodálkoznak rá. Talán még az iskolai képzés szintjében bekövetkezett változásoknál is kiterjedtebb következményekkel jár korunkban az életre való tanulás, az egyszerű felkészülés helyettesítése a folyamatos képzéssel. Az érettségi vizsga korántsem tesz végérvényesen „éretté" mint akár még ötven évvel ezelőtt. A szakmunkás számára is szükséges, hogy ismereteit a kor fejlődési szintjén tartsa; tehát kénytelen egész életen át tanulni. Azzal kell számolni, hogy a szakember, hacsak nem egészíti ki ismereteit, tíz év alatt elveszíti képességét, a korszerű orientálódását. Az ismeretek, amelyekkel a tudós tanulmányai alapján rendelkezik, néhány év alatt túlhaladottak. Amennyiben az állandó művelődés nem válik a munka közvetlen alkotóelemévé, nem tudja teljesíteni küldetését. Ma már minden arra vall, hogy megszűnik az élet eddig felosztása az ismeretek szerzésének és az ismeretek felhasználásának korszakaira. A pedagógia, a pszichológia, az orvostudomány nem éppen könnyű feladata megtalálni az emberi képességek élethossziglani szakadatlan művelési fejlesztése számára az optimális menetet. Nemrég olvastam, hogy a japán iskolarendszerben a gyerekeket már kisiskolás korban pályaválasztó vizsgálatoknak vetik alá és a további tanulásukat ismerethalmazásukat a tesztek alapján szerzett és megfellebezhetetlenül helyesnek ítélt eredménynek megfelelően irányítják. A japánok azt vallják, hogy ezzel a módszerrel kitűnő szakembereket nevelnek ki, akik a saját területünkön egyre bonyolultabb feladatok megoldására képesek. Számunkra viszont az ilyen ellenszenves, mert merev, az egyént szinte csupán, gépalkatrészként kezelik. Feltehető a kérdés a „kitűnő szakemberek" mit látnak, mit vesznek észre azokon a területeken amelyek már nem az „övék"? Ezért a szocialista neveléstudomány a sokoldalúan fejlett és képzett embert tartja a legértékesebbnek. Szeptember elsejével megnyílnak a felső oktatási intézmények kapui is. Ezek nemcsak a ma szakembereit, hanem a holnap értelmiségét is nevelik. Az egyetemek, főiskolák szerkezetének átgondolt átalakításával általánosabb alapképzésre épülő elágazások, többféle szintű munkakör betöltésére képesítő, de a későbbi szakmaváltásra is felkészítő diplomaváltozások létrehozásával, a továbbképzés szervezetté tételével, rugalmasabb képzési rendszert lehet kialakítani. Ide kívánkozik az a követelmény is, hogy a pályakezdő fiatal értelmiséget befogadó munkahelyeknek, vállalatoknak, intézményeknek — mindenekelőtt a vezetőknek — az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a fiatal szakembereket a távlatok követelményeire is figyelve irányítsák, hogy értelmes, kockázatokat is jelentő szakmai, közösségi és egyéni feladatok elé állítsák őket. Igaz, a fiatal értelmiség körében is vannak olyanok, akik könnyebb, zökkenőmentesebb pályát keresnek, megalapozatlan igényekkel lépnek fel vagy vonakodnak a nagyobb szellemi erőfeszítéstől. De legalább ugyanannyira baj. ha a megszerzett szaktudást kényszerpihenőre fogják. mert a kényszerpihenő alatt a tudás halványul, a lelkesedés elfogy s ennek társadalmi veszélye sem csekély. S végezetül, de nem utolsósorban hadd tegyük az elmondottakhoz hozzá, hogy a jelenleginél sokkal jobban ki kell használni azt a lehetőséget, hogy birtokában vagyunk a tudományos világnézetnek, amely megadja a munkához a szükséges közös elméleti és módszertani alapokat. Ez a világnézet, a marxizmus—leninizmus különböző megközelítési módokat tesz lehetővé és természetes módon képes befogadni, a megfelelő áttétellel kritikailag el tudja sajátítani a múltban kialakult jó gondolatokat is. Tudományos világnézetünk minden lehetőséggel rendelkezik a jelenségek lényegének megragadásához. 2
