A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-23 / 34. szám

Csak egy percre RUDAS DÓRA szeptembertől a Bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészeti Kara Magyar Tanszékének magyar—történelem szakos másodéves hallgatója. A bodrogközi Szi­­nyérböl (Svinica) származik és a Kassai (Ko­šice) Gimnáziumban érettségizett. Mint a legtöbb diák, a vakáció egy részét ő is a nyári építőtáborban töltötte. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Slovlik konzervgyárban barackmagvazás közben találtam társaival együtt. • Hogy kerültetek éppen a dunaszerdahelyi konzervgyárba ? — A nyári építőtábor a munkára nevelés része, ezért szervezi az ifjúsági szövetség. Egy kicsit jól is esik a mozgás, a kikapcsoló­dás az egész évi tanulás után. Jó, hogy nyáron is közösségben maradunk. Itt vannak az összes évfolyamtársak. Viszont itt már egészen más rendszerben zajlik az élet, és ez még jobban összekovácsolja a társaságot. Tavaly is éppen itt voltunk, tulajdonképpen itt ismerkedtünk. Természetesen az sem el­hanyagolandó, hogy nagy segítséget jelen­tünk a gyárnak, legalábbis azt mondják. Az alkalmazottak nagy része ugyanis éppen ilyenkor van szabadságon, és jól jön, hogy beállunk helyettük. Ráadásul itt most „ubor­kaszezon" van. Az uborkaszezon ez esetben úgy értendő, hogy most van a legnagyobb dologidő. Vagonszámra hozzák az uborkát, paradicsomot, paprikát, barackot. • Nehéz munka a barackmagvazás. A mű­vezető nem parancsolta meg, hogy közben fütyüljetek, nehogy túl sok barack foggyon? KI VOLT A KAMÉLIÁS HÖLGY? Marie P/essis néven született egy nor­mandiai parasztcsalád gyermekeként, majd egész fiatalon elárusító lett egy párizsi divatkereskedésben. Sugárzó szépségének köszönhetően azonban ha­marosan gazdag pártfogókra lelt és Pá­rizs ünnepelt kurtizánjává vált akit az idős pénzemberek és a bohém aranyifjak valóságos királynőként ünnepeltek. Köz­ben nevét is az előkelőbb hangzású Alp­­honsine Duplessisre változtatta. Az ifjabb Alexander Dumas 1844 őszén látta meg először a Théőtres des Varietés nézőterén a légiesen karcsú termetű, halvány arcú, akkor már nagybeteg leányt és nyom­ban szerelemre gyúlt iránta. Még aznap este bebocsátást is nyert a hölgy Madele­ine körút 11. alatti híres szalonjába. A regénnyel ellentétben azonban a kurtizán hallani sem akart arról, hogy dúsgazdag barátairól lemondva a szép szavú, de szegény Dumas-t kövesse, mire az elke­seredett író szakított vele, és apjával Spanyolországba utazott felejteni. Itt kapta a hírt, hogy szerelmese rövid időre belegabalyodott Liszt Ferencbe, majd fe­leségül ment Édouard de Perregoux gróf­hoz, aki azonban a továbbra is csapodár nőt hamarosan elhagyta. Az újabb hírek már arról szóltak, hogy Alphonsine egész­— Nem nehéz munka, késsel magvazzuk a barackot. A legnagyobb csoda, hogy eddig még senki sem vágta el a kezét. Igaz, hogy eddig még a teljesítménynormát sem teljesí­tettük, de azt mondják, az itteniek, nem baj, majd belejövünk. A fütyülés nem kötelező, de sokat dalolunk. A Bölcsészeti Kar más szakairól is vannak itt, meg a helyi szlovák gimisták, és azt mondják, tetszenek a ma­gyar népdalok. Na azért egy kis barack is elfogy, annak ellenére, hogy elég jól főznek. Pár nap után egy kicsit magunkra szedtünk, s rájöttünk, ha bele akarunk férni a ruháink­ba, akkor kénytelenek leszünk a szabad időnkben futni. • Mivel töltitek a szabad időt? — Ez egy kicsit kényes kérdés. Tavaly még csak elment az idő, mert ismerkedtünk, de most már unatkozunk is néha. A múzeumot, meg azt a pár nevezetességet, ami ebben a kisvárosban van, már láttuk. A mozi zárva, a szabadtéri mozi este fél tízkor nyit, és ha reggeli műszakunk van, oda aligha mehe­tünk, mert reggel nem kelnénk fel. Állítólag elvisznek bennünket Trencsénbe (Trenčín) kirándulásra. Asztaliteniszezünk a tornate­remben, néha sörözgetünk és sokat olvasunk meg alszunk. Még szerencse, hogy itt van a termálfürdő, sokat járunk fürödni. • Jövőre? — Vagy óvodába vagy pionirtáborba me­gyünk szakmai gyakorlatra. Az már igazi pedagógusmunka lesz. ségi állapota aggasztóvá vált. Dumas írt neki, de nem kapott választ, és mire hazautazott, a lány már nem élt 1847. február 3-án halt meg, alig huszonhárom évesen. Hódolói látványos temetést ren­deztek neki. kedvenc virágából, a kamé­liából font koszorúk százaival borítva be sírját. Az ifjabb Dumas, aki még nem gyógyult ki szenvedélyéből, regényt, majd darabot írt szerelmükről, amelyben erősen idealizálta a lányt. Dumas törté­netét vitte aztán operaszínpadra Verdi, Traviata címmel. Az operában azonban a kaméliás hölgynek már Violetta Valery a neve. HÁNY ÓRA? Egy Oleg néven dolgozó szovjet artista különleges mutatványt tanított be Jum­­bó nevű elefántjának. Az állat ormá­nyán karórával baktat be a porondra, és ha bármelyik néző megkérdezi tőle, hány óra van, a lábával -kidobolja a pontos időt. Mégpedig a jobb nhellső lábával az órák számát, a ballal a per­cekét. Idomítója szerint az elefánt éb­resztőórának is kitünően beválna, hi­szen ha trombitálni kezd, nincs až a hétalvó, aki rekordsebességgel talpra ne szökkenne. Emberi sorsok EGYÜTT - A BÍRÓSÁGON A közkeletű közmondás szerint a házassá­gok az égben köttetnek, ám a földön bontat­nak — mégpedig nem is csekély számban. Ezt jelzi az a felmérés is. amelyet az igazság­ügyi szakemberek az utóbbi három esztendő házassági pereit áttekintve végeztek. A vizsgált időszakban hazánkban minden negyedik-ötödik házasságot bontottak föl; a válások hét százalékára csupán egy évnyi együttélés után került sor, mintegy huszonöt százalékára pedig három év után. A bontó­peri bírák által tárgyalt eseteknek negyvenöt százalékában háromtól hat évig tartó házas­ság után kellett kimondani a „boldogító" válást. Az együtt töltött esztendők maga­sabb száma általában fékezőleg hat a perin­dításnál, de nem számít kivételnek akár a húsz-huszonöt év után felbontott házasság sem. A perstatisztikai vizsgálat azt is kimu­tatta, hogy a bontóper idején a nőknek közel fele 22—30, a férfiak negyven százaléka 24—35 éves volt. Gyakori eset, hogy a válófélben lévök jelentős hányadának már korábban is akadt dolga a bontóperes bírák­­kal. A két-három év után felbontott házassá­gok több mint hatvan százalékában gyerek is született, így a vizsgált bontóperek a kisko­rúak tízezreit érintették közvetlenül. A pervezetés természetes velejárója, hogy a családjogi törvény értelmében a bontóperi tanácsok valamennyi válókereset esetében — az érdemleges tárgyalás előtt — megkísé­relték a békitést, s egyben figyelmeztették az egymással perben álló feleket arra, hogy a válás kimondása miként hathat majd gyer­mekeik további sorsára. Az efféle békítési kísérletek azonban ritkán vezetnek „látvá­nyos" sikerhez, inkább az szokott előfordul­ni, hogy a bíróság által megszabott várako­zási idő letelte után az érdekeltek meggon­dolják magukat és nem kérik az eljárás folytatását. Általános bírói tapasztalat, hogy a házas­társak egyike olykor mintegy mindent eldön­teni hivatott „utolsó figyelmeztetésnek" szánja a bontóper megindítását, s tulajdon­képpen már az első tárgyaláson hajlandó lenne békülni, ha ez nem sértené — az alperes önérzetét... Többnyire béküléssel végződnek viszont az olyan perek, amelyek­ben kívülálló személy (pl. szülő vagy ismerős) biztatására nyújtják be a válókeresetet; de a gyermek iránti felelősségérzet felébresztése is megmentheti a válságba jutott házassá­got. A bontópereket elemző szakértői vizs­gálat ezért kihangsúlyozta, hogy a jövőben fokozottabb gondot kell fordítani a kibékí­­tésre. Ha ugyanis a házasfelek egyike a tárgyalás folytatását kéri. akkor már nehéz a visszaút. Egyebek között ezt bizonyítja az az adat, amely szerint nemkevésbé eredménye­sek a fellebbviteli tárgyalások: másodfokon csupán az ügyek csekély százalékában uta­sítják el bíróságaink a válás iránti indokolt kérelmet. Sajátos igazságtétele a sorsnak, hogy nemcsak a házasság, de a válás legegysze­rűbb útja szintén a közös megegyezés. A bíróság ilyenkor a felek egyező akaratnyilvá­nítása alapján bontja föl a házasságot, bár az ilyen békés hangnemben zajló tárgyaláson is szóba kell hozni a gyermek elhelyezésének, eltartásának, láthatásának kényes kérdéseit. Mindehhez, a válás kimondása után, a va­gyonjogi kérdések rendezése járul. Termé­szetesen, sokkal körülményesebb s hossza­dalmasabb az olyan eljárás, amikor a bon­táshoz vezető okokat a bíróságnak kell rész­Palágyi Lajos leteiben feltárnia, vagyis akkor, amikor a közös megegyezés legkisebb jele sem ta­pasztalható. A szóban forgó szakértői vizsgálat, érthe­tően, a váláshoz vezető leggyakoribb okokat is megpróbálta rögzíteni. Első helyen a mér­téktelen italozás említhető. A durva, gorom­ba bánásmód is főképpen ehhez a káros szenvedélyhez társul, míg a kisebb, úgyneve­zett napi italozás inkább anyagi vagy szabadidő-eltöltési viták forrása, ám ezen keresztül szintén a házastársi kapcsolat vég­leges megromlásához vezethet. A széleskörű vizsgálat során feltárt okok között a nők egyoldalú megterhelése, a fiatal korban meggondolatlanul vagy gyermeket váró „kényszerhelyzetben" megkötött házassá­gok, illetve a felek egyikének túlzottan „taka­rékos", azaz kapzsi életszemlélete szerepel. Persze, sok családban viszont az okoz konf­liktust, hogy a házasfelek egyike meggondo­latlanul költekezik, fölösleges kiadásokba vagy tetemes kölcsönökbe keveredik. Meglepő következtetés, hogy a lakáshiány — a vizsgált peranyagok tapasztalata alap­ján — az esetek jelentős hányadában nem játszik közvetlen szerepet a házassági bon­tóper megindításában, bár a szülőkkel való együttlakásnak gyakorta van házasságrom­boló hatása. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a bontóperek gyakorlatában meglehetősen gyakran s eléggé felszínes megjelölésként kerül szóba az elhidegülés fogalma. Ez a bontóper kimenetele szempontjából min­denhatónak vélt „fedöszó" a valóságban ál­talában sokféle indokot takar. A közhiede­lemmel ellentétben az iskolai végzettségnek csak ritkán van döntő szerepe a házasságok felbontását illetően, de a műveltségbeli és érdeklődésbeli különbségekből származó súrlódásokra mindenképpen számolni kell. Gyakori témája a perbeszédeknek a házas­társi hűség kérdése. Az utóbbi időben egyre sűrűbben tapasztalható jelenség, hogy a bontóper gyorsítása érdekében a „kívülálló harmadik" megjelenik a válóperi tárgyalá­son, ami egyben kizárja a házasságon kívül létesített kapcsolat titkolását. A válóperi tár­gyalások során a legnagyobb harc a gyerme­kért folyik: ám ennek hátterében nem mindig a gyermekhez való őszinte ragaszkodás áll, hanem e törekvésben — sajnos — néha anyagi megfontolás is szerepet játszik, hi­szen egyes tág lelkiismerettel rendelkező szülök vélemény^ szerint a gyerek révén a lakás is megtartható. A bíróságok kötelessé­ge viszont, hogy mindig és minden helyzet­ben a gyermek érdekeit tartsák szem előtt. §55 Kétségtelen, hogy a perstatisztikába való rövid betekintés legföljebb csak vázlatos ké­pet adhat a házassági kötelék lazulásához, majd pedig a házasság felbontásához vezető okokról. És az is nyilvánvaló, hogy a véglege­sen megromlott, szétesöben lévő házassá­gok felbontása, az igazságos és gyors per­rendezés a társadalom érdeke is. Ahol azon­ban még fennáll a békülés lehetősége, ott a válóperes bírónak nagy-nagy körültekintés­sel s tapintattal kell eljárnia, nehogy elha­markodott döntést hozzon, s ezzel időnap előtt kimondja a válást az inkább csak ha­ragban álló, mintsem válófélben lévő felek között. Persze, az orvoslást nem a tárgyaló­terhiekben, hanem a pereken kívül kell ke­resni. (miklósi) 19

Next

/
Thumbnails
Contents